Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pogány Ö. Gábor: Diósy Antal és Hegedűs László művészete
• Véső-paletta Diósy Antal és Hegedűs László művészete Tárlatok Heves megyében Ma már bízvást elmondható, hogy a hazai művelődés nevezetes eseményei nem kapcsolódnak kizárólag a fővároshoz. A kulturális decentralizáció — a gazdasági fejlődéssel, a tanácsi ügyvitel önállósodásával párhuzamosan — mindinkább megszünteti Budapest egyeduralmi helyzetét, Ady Endre „egy- városos” Magyarországának központosított szellemi közéletét. Ezért nem lehet országosan érvényes mérleget készíteni a művészek eredményeiről a közelebbi és távolabbi vidékek ismeretterjesztő, ízlésnevelő vállalkozásainak számon tartása nélkül. Heves megye is egyre jelentősebb helyet foglal el a képzőművészet nyilvános fórumai között. Honunk északi területei igencsak gazdagok műemlékekben, a nemzeti hagyományok forrásaiban; néhány évtizede pedig korunk törekvéseinek bemutatásában, érvényesítésében is figyelemre méltó szerepet töltenek be. Az egri biennálékat határainkon túl is számon tartják a szakértők, az észak-magyarországi seregszemlék — ugyanakkor — a helyi erők fontosságát is hangsúlyozzák. A megyeszékhely mellett Hatvan, Gyöngyös is bekapcsolódott az országos vérkeringésbe. ■k A közvélemény kissé egyoldalúan emlegeti Diósy Antalt (1895—1977), főként a vízfestészet mestereként idézik őt, ami persze, mindenképpen indokolt, ám tudnivaló, hogy maradandót teljesített monumentális léptékben is. Az Országház épületében, az államfő fogadószobájának egyik falán Szilágyi Mihályt, Mátyás király nagybátyját, megjelenítő történelmi falképe látható. Külföldi gyűjtemények tulajdonosai, művészettörténészei nagy becsben tartják gobelinjeit. Több fővárosi templomban festett freskót, szekkót. 1937-ben a párizsi világkiállításon, grand prix-t kapott a magyar pavilon mennyezetkazettáinak a díszítéséért, de New Yorkból, Milánóból, Velencéből is hozott haza kitüntetéseket. Talán mondani sem kell, hogy itthon is előkelő díjak kísérték pályáját. Élete végén a Magyar Népköztársaság érdemes művésze lett. Diósy Antal: Önarckép 35
