Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Kecskés Péter: A gazdaság és társadalom összefüggései a Gyöngyös környéki szőlőkultúrában
gondos megválasztásával, azok legkedvezőbb talajművelési körülmények közti, többnyire trágya nélküli művelésével biztosították a mennyiségi jellegű borelőállítás alapanyagát. Néhány olyan szőlészeti szakismeretet jellemző mozzanatra kell utalnunk, amelyeket már a filoxeravész előtti időszakban is alkalmaztak. Olyan fajtákat ültettek egymás mellé, amelyeknek virágzási és ter- mékenyülési feltételei kedvezően hatottak egymásra: vörös szőlőknél a Török szőlő, Rebeda, Jakab szőlő, a fehéreknél Lisztes fehér, Juhfark és Gohér szőlő. A Török szőlő háromszáz éves termesztése során olyan Kadarka táji variáns lett, melynek érése két héttel korábban következett be az egri Lúdtalpú kadarka és a budai Kék kadarka fajtáknál. A Mátraalján a fiatal tőkék termését kedvelték, az öreg tőkéket döntés segítségével sokszor megifjították a nagyobb terméshozam érdekében. Olyan oltási eljárásokat ismertek, melyek révén a meddő Török szőlőt Lisztes fehérrel összetolva megjavíthattak. Már a fii oxera vészt megelőző időkben a kapások és gazdák olyan szakismerettel rendelkeztek, amelyekkel a szőlőrekonstrukció során az oltványkészítésben kezdeményező és ellátó szerepet játszottak. A csemege és étkezési szőlő vonatkozásában is kiváltságos helyzetbe kerültek a zamatos gyöngyösi (Chasselas fajták) révén, amivel az 1930-as években az ország termelésének negyedét adták. A szakismeretet és művelési technikát szolgáló két eszközről, a szőlőmetszőkésről és szőlőkapáról a következőket tudjuk. A metszés munkáját egy húzva metsző, ferde metszlapot vágó, balta nélküli késsel, a vargakéssel végezték a XVII. századtól a XIX. század utolsó negyedéig. Ez az eszköz formájában és funkciójában is több variánssal rendelkezett: méretben kisebb változatával szőlőt szedtek, a Mátra északi oldalán erdei gallyazásra, az iparosok bőrvágásra hasznláták. Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy a középkori irtókés forma újabb, s minden valószínűség szerint belső fejlődésű, funkció és formaeltolódással lett vágóeszközeink táji típusa. A XVII. század előtti helyi szőlőmetszőkés formájára a legújabb régészeti kutatás baltás, mind tolva, mind húzva metszésre alkalmas eszközt tárt fel Gyöngyöspatán. — A gyöngyösi kapát XVI— XVII. századi darabok datálják. E szőlőkapa háromszög alakú, vállánál nyakkal ellátott, rövid nyele első harmadában hajlított. A felvidéki hámorokban, majd vasgyárakban készített speciális kapát Gyöngyös környékén ma is használják a nyári gyomirtó szerszámmal, a horolóval együtt. A szőlőművelés munkafolyamataiban jelentős változás történt a XIX. század közepétől az első világháború időszakáig. Több eszközváltás (metszőkés-metszőolló, kapa-ekekapa) gyorsította a munkát. Ugyanakkor a rovari (filoxera és ilon- ca) és gombabetegségek (peronoszpora és lisztCiYÖNbYÖS UÖQNYÉUl SZÖLÖTERÜLETEU 31
