Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Kecskés Péter: A gazdaság és társadalom összefüggései a Gyöngyös környéki szőlőkultúrában
aki 1944. november 24-től látta el ezt a fontos pozíciót; a súlyos csatározások és harcok, az élet újraindítása, az újjáépítés és a népi demokratikus átalakulás időszakában töretlen becsületességgel és lelkiismeretességgel. Akkor pénzjutalmat kapott, a negyedszázados évfordulón jubileumi emlékérmet és 1984. június 9-én a várossá nyilvánítás 650. évfordulóján elsőként választották Gyöngyös város díszpolgárává. A polgármesteri székbe az MDP tagja, Fülöp Tibor lépett, akire nem kisebb feladat hárult, mint az új viszonyoknak megfelelően alakítani, formálni, irányítani a város állami vezetését. 1948. júniusában történt meg országosan is a két nagy munkáspárt egyesülése és jött létre a Magyar Dolgozók Pártja, ezzel lényegében lezárult egy jelentős történelmi szakasz, amelyet népi demokratikus forradalomnak nevezünk. E három esztendő a politikai csatározások időszaka volt, a demokrácia iskolája a demokratizmus bölcsője egyben. Romantikus emlékké szelídültek a nehéz történelmi küzdelmek, amelyek szerte a hazában és itt Gyöngyösön is végbementek. Létrejött a második proletárdiktatúra, politikai harcokban megszületett a munkáshatalom. Gyöngyösön e politikai harcok, mint a század más korábbi nagy sorsfordulóin, most is élesen polarizálták a társadalmi törekvéseket, a jobboldal a fegyveres terrorcselekmények támogatásától sem riadt vissza. A kommunistáknak következetes harcot kellett folytatni a népi demokratikus út végigjárásáért a szocialista forradalom feltételeinek megteremtéséért. Sereg József A gazdaság és társadalom összefüggései a Gyöngyös környéki szőlőkulturában A történeti, gazdasági és néprajzi irodalomból ismert, hogy a Mátraalja életében kora középkortól napjainkig a szőlőművelésnek, borkészítésnek és borkereskedelemnek meghatározó szerepe volt. A Mátra déli lejtőin, a Tárná és a Zagyva között helyet foglaló tíz község és annak oppi- dum központja Gyöngyös, illetve szintén mezőváros jelentőségű helye Gyöngyöspata alkották a kis táj egymásra utalt és egymást kiegészítő település- és gazdasági szerkezetét, valamint hordozták és alakították annak társadalmi-politikai, egyházi-vallási és kulturális arculatát. Az alábbiakban a szőlő- és borkultúra mezővárosi és kistáji szempontból jelentős, néprajzi és történeti módszerekkel kutatható újabb eredményeiről adunk számot. Mondandónk nagyobb része a XIX. századra vonatkozik, de néhol a XVI. századtól kezdődő, s a XX. század közepéig terjedő folyamatokra is utalunk. Először a szőlőművelés munkafolyamatait tekintjük át. Gyöngyös környékén a szőlőhegyek területeit a XIII. századtól főként a földrajzi nevek és összeállítások alapján ismerjük, s nagy valószínűséggel feltételezzük, hogy fehér fajtájú szőlőket műveltek. A XVII. század végétől a XIX. század közepéig ültetett szőlők területe, az ültetés módja és a szőlőfajták színe között figyelemre méltó összefüggéseket találunk,. A középkori szőlőhegyek újjátel építésénél a fehér fajtákat (Természetes fehér, Zöld szőlő, Rakszőlő, Szőke kecs- kecsecsű, Fehér gohér, Juhfark) soratlanul ültették. Ez az eljárás különösen a Gyöngyöstől nyugatra fekvő, észak-dél irányban húzódó szőlőhegyekre volt jellemző (így a solymosi, oroszi és tarjáni területekre is). Az „Orczy uraság” gyöngyösi szőlőiben a XVIII. században találtunk „soros fejér” feliratú táblákat is. A Gyöngyöstől keletre eső területeken — Sárhegy és sáriak, illetve visontaiak szőlői — főként vörös fajtákat ültettek egy irányban sorosan (Török szőlő, Fekete rebeda, Fekete muskatal). A fehér és vörös fajták külön parcellákba ültetése kifejezi az árutermelés igényét, a kereskedelmi lehetőségekhez történő alkalmazkodást. A vörös és fehér szőlők eltérő művelési rendjét a korabeli gazdasági irodalom és családi, gazdasági feljegyzések alapján a következőképpen vázolhatjuk: A fehér fajú szőlőket nem fedték földdel, viszont télen elvégezték a metszést, kezdetleges bakművelésű tőkéket alakítottak ki, s hosszú csapra vagy karikásra metszettek, a tőkék mellé karót vertek, s a hajtásokat nyáron egyszer vagy kétszer sással, illetve hársfahánccsal felkötötték. A vörös szőlőket ezekkel ellentétben télre befedték, tavasszal metszették, fej művelésű rövid csapos metszésben részesítették, tavasszal nem karóztak, s a hajtások felkötetlenek maradtak, tehát gyalog szőlőként művelték. A nyári gondos talajművelést háromszor, bakhátra kapáló eljárással illett elvégezni, ahogyan erről a XVIII— XIX. században a gyöngyösi confraternitasok (vallásos társulatok) közösen művelt szőlőikre vonatkozóan rendelkeznek. A fehér és vörös borkultúra XVIII—XIX. századi egymásra rétegzettsége és egymás mellett élése a Mátraalján két forrásra utal. Egyrészt a koraközépkori európai hagyományokat és a keletről hozott örökséget ötvöző kistáji, belső fejlődést kell kiemelni, másrészt a vörös szőlők elterjedése a XVI. századtól balkáni hatásként értékelendő. Gyöngyös környékén a kisszámú szőlőfajta 30
