Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A 650 éves város III.
prést állítottak fel, orosz nyelvű igazolvánnyal beszerzőcsoportok járták a környéket. A politikai élet kibontakozása még 1944-ben megindult. Már december 2-án találkozót szerveztek az illegális kommunista mozgalom idejében is önmagukat kommunistáknak valló munkások, kapások, volt 1919-es) vörös katonák, és 1945. január 2-án megalakították alapszervezetüket, párttitkárnak választották Nagy Istvánt. A vezetőségben ott voltak a régi harcosok. A pártnak 1945-ben fokozatosan kialakult a szilárd magja, mintegy 95—100 1945-ös alapító tag között nagyszámban voltak 1919-es veteránok, illetve a két világháború közötti időszak illegalitásban is működő kommunista pártmunkásai. 1945. január 2-án alakult meg a Főtéri Áruház épületében az egykori Rákóczi-ház helyén a város Nemzeti Bizottsága és azonnal bejelentették a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűléshez és Kormányhoz való csatlakozásukat. Meghirdették a demokratikus átalakulás legfontosabb programját: a háborús bűnösök felelősségre vonását, javaik elkobzását, az antihumánus rendeletek eltörlését, és a földreform végrehajtását, a mezőgazdasági pro- letáriátus megsegítését. Helyben pedig fő feladatként a közbiztonság, a közellátás megszervezését jelölték. Az aláírások már a demokratikus pártok képviseletének megjelölésével kerültek a kiáltvány szövegére. A Magyar Kommunista Párt neve mellett a fent jelzett Nagy István és Lehóczky Pál nevek voltak olvashatók, négyen a szociáldemokrata párt részéről írták alá a kiáltványt (Jenéi Lajos, Szurdi István, Ripka Dezső és Urbán Mihály). A Kisgadapárt nevében Csépány József, a Nemzeti Parasztpárt részéről egy ember (Kiss Pál) és két pártonkívüli (Puky Árpád dr., és Kristóf Géza) neve szerepelt még a felhíváson, amely a december végén megszervezett pártközi demokratikus helyi sajtókiadványban a Gyöngyösi Néplapban jelent meg. Ha a későbbi politikai szövetséget tekintjük, úgy akkor első pillanatra nyilvánvaló, hogy 1944—45. fordulóján a Nemzeti Bizottságban szociáldemokrata—kommunista—parasztpárti túlsúly volt érzékelhető, és ez az induláskor lényeges, meghatározó jelentőségű volt. A város baloldali demokratikus erői szoros kapcsolatot építettek ki a demokratikus újjáépítés debreceni központjával. Szurdi István és Nagy István pártvezetők még január folyamán Debrecenbe utaztak a kapcsolat felvételére és tájékozódás céljából, Debrecenből Szabó István személyében küldött érkezett a kommunista pártszervezet megalakítására, illetve segítésére. A Független Kisgazda-Földmunkás és Polgári Párt alakuló gyűlése 1945. január 21-én volt. 51 tagú pártvezetőséget választottak, a párt élén a vezérkarban ott találjuk a Nemzeti Bizottság Kiáltványának aláíróját Csépány Józsefet. A párt tagsága politikai nézeteiben igen sokszínű sok esetben egymásnak ellentmondó nézeteket vallott. Sajnos a jobboldali elemek fokozatosan megerősödtek, a gyöngyösi járás parasztpolgári elemeivel együtt a kisgazda párt fokozatosan a jobboldali törekvések politikai fórumává, fedőszervezetévé változott. A párt sajtót is szervezett magának, Előbb Gyöngyösi Űjvilág, majd Gyöngyös és Vidéke címmel külön pártlapjában bírálta a kommunista párt tevékenységét, a demokrácia széles, sokoldalú értelmezését propagálta, olykor a nemzeti külön út, a magyar demokrácia sajátos útjainak lehetőségeiért szállt síkra, mindenképpen a demokratikus átalakulás legfeljebb polgári útjaival szimpatizált, s olykor egyenesen a nyugati demokrácia modelljeinek kedvező színekben való feltüntetésével orientálta olvasótáborát, a kisgazdapárt körül tömörült tagság politikai nézeteit. Megalakult Kristóf Géza gimnáziumi tanár vezetésével a polgári demokratikus párt helyi szervezete is. Ez azonban az akkori politikai munkások véleménye és a valóságos gyakorlat szerint is inkább csak azért történt, hogy a polgári erők a koalíciós alapokon szervezett népi bizottságokban több mandátumot mondhassanak magukénak. A Nemzeti Parasztpárt szervezete is létrejött 1945. február végén. Ez a párt a kommunista párttal épített ki kezdettől szorosabb kapcsolatot. A földreform mielőbbi végrehajtását akarták, és természetesen a népi demokratikus kibontakozás útját segítették. A Nemzeti Bizottság a demokratikus átalakulás hatékony szerve volt. Hatékony cselekedeteinek egyikét a közrend helyreállításában a rendőrség újjászervezését említhetjük. Különös figyelme volt a nyugalom, a rend folyamatos biztosítása. Ebben Gyöngyös 1944—45-ben élenjárt, hiszen már 1944. november 22-én létrejött az úgynevezett „polgárőrség”. 1945. március 5-én alakult meg a gyöngyösi Igazoló Bizottság, amelynek feladata a közintézmények, közhivatalok tisztségviselőinek igazolása, megbízhatóságának felülvizsgálata volt. Munkáját nagy népi érdeklődés kísérte, s a kommunista— szociáldemokrata párt ebben a kérdésben is akcióegységet valósított meg, és határozott együttes fellépésükkel sikeresen befolyásolták tevékenységük alaposabb, körültekintőbb végzésére. 1945. február—márciusában az új hadseregbe toborzó gyűléseket szerveztek. Sokan jelentkeztek a sorozáson, de behívót vagy sohasem kaptak, vagy csak későn, mikor már a háború valójában befejeződött, így sajnos még a háború utolsó szakaszában sem volt mód bekapcsolódni a német fasizmus szétzúzásába a városból. Az első szabad tavaszon a közellátás megszervezése, a romeltakarítás mellett a legnagyobb, s valóban történelmi feladat a földosztás megszervezése és elvégzése volt. A földosztó bizottság elnöke Czakó Sándor 1919-es kommunista, a két világháború közti időszak gyöngyösi ismert kommunista érzelmű, az internálótáborokat megjárt szegényparaszt lett. 850 család közt osztottak föl 1541 kh földet. Sajnos Gyöngyös határában kevés volt a felosztásra igénybe vehető föld, ezért legjobb esetben H/2—2 kh terület jutott egy-egy családnak, mégis a jelentősége messze túlmutat a tényszerű számokon. Természetesen megindult az ellenforradalmi propagandahadjárat is, az új földhöz juttatottak megfélemlítésére, a bizonytalanság érzésének keltésével akarták a munkát kés26
