Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Fülöp Lajos: Spetykó Gáspár
Spetykó Gáspár (1816-1865) Ez az elfelejtett népies költő — másfélszáz esztendeje — legalább annyira hozzátartozott Gyöngyöshöz, mint ahogy hozzátartozik például a Sárhegy. Nem emelkedett országos hírre-rangra; törekvése mindössze annyi volt, hogy a környék kapás parasztjainak az életmódját, szokásait és nyelvjárását megörökítse. „Gyöngyvirágok” (1845) c. kötetének a bevezetőjében írta: „Költeményeim azon népélet kertjéből szedett virágok, mely hazánk kellemes Mátra — különösen Gyöngyös vidékét lakja.” Tulajdonképpen „házi költészet” volt ez, afféle Fetőfi-epigonizmus . . . Igazságtalanok lennénk azonban Spetykóval szemben, ha csak irodalom- történeti szempontból ítélkeznénk fölötte, — és megfeledkeznénk sajátosan gyöngyösi mivoltáról, szülőföld- és népszeretetéről, munkásságának etnográfiai értékeiről. Emlékét ezért is kötelessé- gürík felidézni. * Életének főbb állomásai ezek: 1816. január 5-én született Gyöngyösön. Apja Spetykó Antal gombkötő mester, anyja Nagy Erzsébet. Elemi iskoláit, majd a gimnázium I—IV. osztályát szülővárosában végzi, 1832-től Csányon, Nagyfügeden, Galgócon nevelősködik, 1835-ben Szécsényben találjuk; itt ferences szerzetes, közben elvégzi a gimnázium VII. osztályát is. Egy év múlva kilép a rendből; igán nehéz körülmények között él, újra nevelő, aztán visszatér szülővárosába. Nyugtalan vére azonban űzi-hajtja; 1838-ban csatlakozik egy Gyöngyösön vendégszereplő szín- társulathoz —, később „Vidéki” álnéven Kalózon, Pesten, Jászberényben, Szabadkán és Egerben lép fel. 1841-től az egri jogakadémia hallgatója; vizsgát 1845-ben tesz Pesten, s mint kész ügyvéd szülővárosába költözik. Itt elég gyorsan emelkedik a ranglétrán: előbb törvényszéki jegyző, majd 1848- ra városi ügyész lesz. A szabadságharcban nemzetőrként vesz részt, rendezője az 1849 májusában tartott gyöngyösi függetlenségi ünnepélynek — majd a bukás után (1852-ben) a Bach-rendszer megfosztja állásától. 1853-ban nősül meg (felesége Szentiványi Anna), azonban csakhamar elválik. Verseit, valamint egyéb írásait a „Regélő”, a „Honművész”, az „Athenaeum” a „Koszorú”, a „Nemzeti Almanach”, a „Regélő”, a „Pesti Divatlap”, a „Napkelet”, a „Magyar Néplap”, a „Szépirodalmi Közlöny” és Sárosy „Az én albumom”-ja közli. Első kötete 1854-ben jelenik meg „Gyöngyvirágok” címmel, 1858-ban, „Zene Társaság” néven egyesíti a gyöngyösi muzsikus cigányokat, s ez- időben csaknem valamennyi ünnepséget, felolvasást ő szervez Gyöngyösön. Ügyvédi munkáját csak 1860-tól — hosszas kérelmezések és újabb vizsga letétele után — folytathatja. 1861-ben „Műkedvelő Társaság”-ot alapít, s az ennek működése során befolyt összegeket a szegények támogatására fordítja. Lelkes kutatója Gyöngyös történetének, régészeti, néprajzi emlékeinek. Ismerte őt Vörösmarty, Bajza, Petőfi, Arany és Gyulai Pál — hogy csak a legnagyobbakat említsük. Érdekes megjegyeznünk, hogy Petőfi sohasem szívelte Spetykót; az ellentét bizonyára Vahot Imre mesterkedésével magyarázható, aki — Petőfi leköszönése után és vele szemben — Spetykót akarta „népies költő”-ként felhasználni a „Pesti Divatlap”-ban. így a Petőfi—Vahot ellentét — egészen természetesen — Petőfi—Spetykó ellentétté is Változott. Vahot ugyan azt írja: „A szép tehetségű Spetykó Gáspárt csupán neve miatt nem szerette (Petőfi), s én azzal segítettem a bajon, hogy a Spetykóból Avarra kereszteltem őt, ami pedig még pogányabb dolog volt.” Az igazság kedvéért jegyezzük meg, hogy Petrovics—Petőfi nem sokat adhatott a Spetykó—Avar névre: ellenben mélyebb, elvi ellentét (a népiesség értelmezése!) választotta őt el Vahottól is, Spetykó tói is. Innen az ellenszenv. Spetykó barátai közül — Vahoton kívül — soroljuk még fel Beöthy László, Simonffy Kálmán, Sárosy Gyula és Zalár József nevét. Második kötetét Káplány József adta ki „Spetykó Gáspár összes költeményei és prózai dolgozatai” címmel 1883-ban, a Simonffy Kálmánnal folytatott levelezését pedig Alszeghy Zsolt a „Gyöngyösi Kalendárium” 1913-as évfolyamában. A 60-as években elhatalmasodik rajta korábban szerzett tüdőbaja. Ekkor már alig-alig ír valamit. Kisétálgat a Csafhó-kertbe, a gyöngyösiek egykori kedvelt kirándulóhelyére; itt érzi igazán jól magát. 1865. október 17-én hal meg szeretett városában. Sírja jeltelen, — mint ahogy ma már elég keveset tudunk életéről, költészetéről is. * Az első Spetykó-versek latin és magyar nyelven írott egyházi énekek. Ez az időszak még a szerzetesköltőt mutatja. Életrajzából tudjuk azonban, .csakhamar színészkedésre adja a fejét... A XVIII. sz. vége és a XIX. sz. első fele a magyar színjátszás hőskora volt, Jókai az „És mégis mozog a Föld” c. regényében állít emléket részeseinek: a nemzeti műveltség és nyelv fáklyavivőinek, — akik tudták, hogy az erőszakos németesítés ellen egyedül így lehet legálisan küzdeni. Ezt az utat járta akkor Kisfaludy Károly, Katona József, Petőfi Sándor, Arany János és a többiek. S ezen indult el Spetykó Gáspár is. Színészi pályafutása során rendkívül sokat lát, tapasztal, élményeit pedig — kedélyállapota szerint — versekben rögzíti. Regéi, románcai Kisfaludy Károly, Vörösmarty és Bajza hatását mutatják; fájdalmas, tragikus, titokzatos — egyszóval romantikus — történetek ezek, az irányzat túlzásainak megfelelően. Ez; vonatkozik az elégiaíró Spetykóra is. Sajátos alkotó egyéniségét népdalszerű verseitől, elbeszélő és tájkölteményeitől, szerelmes verseitől, bor- és haza55
