Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A 650 éves város

Egerben május 1-én, Gyöngyösön május 17-én ünnepelték meg a függetlenségi nyilatkozat deklarálását. A trónfosztó országgyűlés elnöke Debrecenben Almássy Pál gyöngyösi birtokos, képviselő volt, és a gyöngyösi ünnepségen pedig Spetykó Gáspár költő mondott lelkesítő beszédet.

Május közepe azonban már rossz híreket hozott. Ferenc József császár segítséget kért és kapott az orosz cártól, tehát újból újoncozás folyt szerte az országban és Gyöngyösön is, de eredmény már alig mutatkozott. Az oroszok ellen vonuló magyar hadak július 2-án hagyták el Gyöngyöst és már július 9-én meg is érkezett Paskie- viöh nagyherceg vezetésével az orosz hadsereg. Jú_ lius 12-én Gyöngyösre érkezett maga Paskievich is és az Orczy-kastélyban szállt meg. Most már orosz hadak vonultak a Mátra alján és ez tartott 1849. július 25-ig. A város utolsó tartalékai is kimerültek, a lakosság rettegésben várta a fejleményeket.

Augusztus 20-án a felvidékre menekülő volt honvédek hozták a hírt, Világosnál minden elveszett, és szeptember 10-én tudták meg a gyöngyösiek, hogy az erdélyi hadsereg nines többé. 1849. október 6-a reggelén a 9 bitóra ítélt tábornok közül a sorban másodikként halt mártírhalált a város egykori diákja, a honvéd tábornok Török Ignác Aradon, sokan bújdosásra kényszerültek, és a nép fojtott elkeseredéssel figyelte az események alakulását. Újraéledt a mátrai betyárélet. Szegény- legények választották a tiltakozás e sajátos formáját, és születtek isimét a betyárdalok, betyárballadák. A nép képzeletvilága kiszínezte ezt a kemény életformát. Most Vid'róczki Marci lett a népi képzeletvilág hőse a Mátúa-vidéken.

Az önkényuralom súlyos éveiben a Mátra-vidék népe együtt szenvedett az országgal, bűnhődött a szabadságharcért.

iA hivatalos hatalom az 1811. évi osztrák polgári törvényeket terjesztette ki Magyarországra is, ez ugyan elősegítette a polgári fejlődést, de az ősi- ség törvényének bizonytalan, felemás eltörlése, és a hitbizományi rendszer fenntartása a Mátra-vidék uradalmainak is védelmet biztosítót.

1855-ben került sor a telekkönyvi rendszer felállítására. Ez szintén a polgári jogviszonyok megerősödését szolgálta, de az 1'856-ban kiadott cselédrendelet teljes mértékben feudális érdekeket szolgált.

A hadkötelezettség nemkülönben gyűlöletes volt. Nyolc év volt a szolgálat, idegen föld az állomáshely és német a vezényszó. Formálisan a jogegyenlőség itt is biztosított volt, de a gazdag „jó pénzen” megválthatta magát, a szegénynek szolgálnia kellett.

E korszak sajátos terméke gróf Thun Leó osztrák közoktatási miniszter tanügyi reformja, is Az elemi oktatás 6 osztályát kötelezővé tette, de a középfokú iskolázás lehetőségeit korlátozta, a nép számára nem tartotta kívánatosnak a magasabb műveltség megszerzését. Kötelező tantervet írt elő, szigorú felügyeleti rendet szorgalmazott, de a katolikus egyháznak különös jogokat kedvezményezett, különösképpen a középfokú oktatásban. A

gimnáziumot nyolc osztályosra fejlesztette és az egyetemi felvételi vizsga feltételeként előírta az érettségi vizsgát, mint a gimnázium záróvizsgáját. Az országban sok protestáns iskolát vagy megszüntetett, Vagy alacsonyabb szintre visszasüly- lyesztett. A gyöngyösi gimnázium szerzetesi intézmény volt, itt infcáhb a tárgyi feltételek hiánya gátolta a teljes kiépülést. 1899-ben épült meg városi erőforrásból az új állami épület, és városunkban is megkezdődhettek az érettségi vizsgák. Éppen idejében, hiszen az 1910-es népszámlálási adatok még bizony súlyos műveltségi viszonyokat rögzítettek Gyöngyösön. A lakosság 31,67%-át mérték teljésen analfabétának, Valamely fokú középiskolai végzettséggel csak 7,3% rendelkezett, érettségi vizsgát viszont a lakosságnak csak 2,2%-a tett.

A XIX. százád első évtizedében Gyöngyös város lakóinak száma még alig haladta meg a 13 000 főt, de az ötvenes és hatvanas években önmagához viszonyítva kedvező fejlődés bontokozott kd. Az 1870-es népszámlálás 16 662 főben állapította meg a város lakóinak számát. Az évenkénti beköltözés átlag száma ekkor 170 fő volt. A kiegyezés után azonban a város lakosságának fejlődési üteme visszaesett. 1870-ben Miskolc lakóinak száma még csak mintegy 5000 .fővel volt több Gyöngyösénél, a különbség 1910-ben azonban már több mint 30 000 fő, Miskolc már jóval meghaladta az 50 000 főt, Gyöngyös még nem érte el a 20 000 főnyi lakos számot. A XIX. század második felében, a kiegyezés után meginduló, illetve meggyorsuló tőkés-kapitalista fejlődés Gyöngyösön nem vezetett ipari létesítmények alakulásához, a város nem vált vasúti közlekedési gócponttá. A vámosgyörki állomásról oldalág, bekötő vasútvonal épült mindössze. A város fölött megállt az idő, a lakosság gyarapodásának száma a századfordulóra a kiegyezés előtti két évtizedi arányszám 25%-ára süllyedt. Sanjos, ez a helyzet 90 esztendeig tartott. A közel egy évszázad alatt a lakosság gyarapodása 1860 és 1950 (között mindössze 2896 fő volt. Mezőgazdaságban a belterjesnek számító szőlőművelés-borgazdaság, gyümölcstermelés volt a legerősebb és legismertebb ág, de a századvégi súlyos filoxéra járvány teljesen tönkre tette a gyöngyösi szőlőültetvényeket, a szülőterület nagyobbrészt el- novásodott. Mégis a város, bár korábbi jelentőségéből alapvetően veszített már, vidéki bank- és pénzintézeti központ volt. Hat nagy bank leány- vállalata uralta megjelenésével a szép főteret 1908- ban csak váltóleszámítolásból 14 millió forgalmat bonyolították le. Ez igen élénk forgalmat jelentett. Ekkor épültek meg azok a megjelenésükben is gazdagságot sugárzó borkereskedő házak, amelyek a mai városképiben is azonnal szembeszöknek. A kereskedelem fő ága, a hitelélet legnagyobb tételhányada a borkereskedelem és a Vele kapcsolatos pénzügyi műveletek voltak.

A céhrendszer megszűnésekor a városban 467 kisiparost írtak össze. A szakmák tarkasága ekkor is beszédesen bizonyítja, hogy Gyöngyös a XIX. század végén ipari szempontból kézműves, középkori életet élt. Az iparos mesterek közvetlen lakossági szükségletet elégítettek ki, és ma már is45