Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Miként jutott Eger Rákóczi Ferenc kezére

kai foglalkozott Telekessi István püspök-főispán személyével, akit Rákóczi mindenképpen meg kívánt tartani a maga oldalán az egri püspökség élén. Rákóczi szabadságharcának ugyanis elengedhetetlen politikai szükségszerűsége volt, hogy egy katolikus egyházfőt is megnyerjen a mozgalma részére. Az egri püspök egyházi főhatóság ugyanis Heves, Külső-Szolnok és Borsod vármegyéktől egészen a lengyel és orosz határig terjedt, s éppen ez a terület képezte a kuruc mozgalom magvát. A Nagyságos Fejedelem később így vallott erről a kérdésről emlékiratában:

„ ... Én nagy fontosságú dolognak tartottam menyerni az egri főpásztort, hogy híveit el ne hagyja. Telekessi előkelő nemességű volt, felruházva a Jó Öreg mindazon tulajdonságokkal, melyek egy püspököt ékesíthetnek, különösen szent egyszerűséggel és felebaráti szeretettel...”

Bercsényi csapata élén 1703. október 31-én érkezett meg Eger falai alá, s a vártól kb. 2,5 km- nyire álló lőpormalom melett (kb. a mai Sas út és Kertész utca találkozásánál elterülő térségben, S.

I.) vert tábort, hogy kívül maradhasson a vártüzérség hatókörén.

Délután 4 órakor egy kürtös közelítette meg a várost, hogy felvegye a kapcsolatot a magukat megadni szándékozó egri magyarokkal. Oly megállapodás született ekkor, hogy a meghódoló magyarság kiüríti a várost, miután a német és a rác lakosság a császári katonaság által védelmezett várba vonult vissza. A várban húzódók sorában találjuk a jezsuita rend egri egyházfőnökét és a német jezsuita lelkipásztort is.

A Bercsényivel kötött egyesség értelmében november 4-én Eger magyar lakossága ingóságainak természetszerűen csupán csekély részével kiürítette városát, hogy helyet biztosítson a vár ostromára felvonult kuruc katonai erőknek.

Telekessi István is papjai kíséretében Budának vette az irányt —, amiként az egyesség szólt. A kuruc generális csapatai azonban Gyöngyösnél tovább nem engedték a papi csoportot, melyet a fegyverek erejével visszatérésre kényszerítettek. Bercsényi Miklós előbb Füzesabonyban, majd pedig' Cserép várásban jelölte ki a püspök kényszertartózkodási helyét. Levéltári adat tanúsítja, hogy meglehetősen nagyszámú kísérete, úgynevezett ,,famíliá”-ja kísérte az öreg főpapot. A kuruc generális eljárása mai kifejezéssel élve az internálás fogalmát jelenti. Maga Telekessi később így emlékezett vissza az eseményekre:

„ ... Bercsényi uram hittel fogadta, hogy négy rendbéli szerzetesekkel Eger városából, melyben magunkat addig a kurucok ellen védelmeztük, nemcsak szabadon bocsát, de Budáig el is kísértet, de hite és a kapituláció ellen kimenetelünk után meg- árestáltatott (bebörtönzött, S. I.) bennünket, és senkit közülünk Budára nem bocsátott...”

Miután teljesen kiürült Eger városa, — bármiként is tekintjük! —borzalmas napok köszöntöttek rá. Bercsényi kurucai megrohanták a kiürített megyei és püspöki székhelyet, s részben kifosztották az elhagyott házakat, részben pedig bosszúból felgyújtották az épületéket. Eger városának a fele —, egy helyszíni leírás szerint —, a lángok martalékául esett, bár előzőén engedélyezte Bercsényi, hogy a kuruc katonáknak felcsapott egriek a városban elhagyott javaikat, értékeiket megmenthessék.

Bercsényi Rákóczi Ferenc parancsához híven biztosította a kuruc katonaság részére a várost, feleskette a lakosságot, s nem utolsó sorban, kézre kerítette „a jó öreg”-et, azaz Telekessi Istvánt. Majd saját seregéhez csatolva a kurucnak állott egrieket, a bányavárosok irányába, Felső-Magyarország- ra vonult. Városunk —, sajnos —, a pusztulás teljes képét mutatta. Az el nem hamvadt házak ablakait, ajtajait és berendezését összetörték. Kivált a jezsuiták temploma, rendháza és gimnáziuma viselte magán a protestáns kurucok keze nyomát.

Az Egerből kitelepített magyar lakosságot részben Heves, részben pedig Borsod vármegye helységeiben helyezték el ideiglenesen. Egy ilyen kitelepített leveléből tudjuk, hogy 2600 személyt eva- kuáltatott Bercsényi Miklós Egerből.

Érdekes viszont, hogy a kuruc hadvezetés egyelőre nem sietett a vár megvételével —, s első lépésként megelégedett annak ostromgyűrűbe való vételével, elszigetelésével. Almássy 2 ezernél több megyei felkelő serege ugyanis nemcsak teljesen gyakorlatlan volt a vár ostromában, de a kellő katonai fegyelem terén is súlyos hiányosságokat mutatott. Nem utolsó sorban pedig nem rendelkeztek tüzérséggel, azaz ágyúkkal és pattantyúsokkal. Az elvonult Bercsényi csapataira sokkal nagyobb szükség volt Felső-Magyarországon. Rákóczi Ferenc láthatóan megelégedett Eger vár blokádjával, illetve az oda bezárkózott császári haderő kikapcsolásával.

A várbeliek valamelyest felkészültek az ostromra: a katonaság, s az oda felvonult németség és rácság részére mintegy 2 havi élelmiszert halmoztak fel. Zinzendorf nagy nehézséggel küzdött, hiszen nem számíthatott a várnak a téli hónapok tartama alatt való felmentésére, vagy legalább is tehermentesítő támadásokra sem. A várból kilopakodott rácók azonban nemcsak Bélapátfalvára és a távoli Pásztora csaptak rá, megsarcolván lakosságukat élő állattal, de élen jártak a fogolyszedésben is. Még Borsod vármegyébe is sikerült betörniük.

Alig múlt el a tél, 1704. március elején megindultak a vár megvételére szervezett kuruc hadműveletek. Eger vára rendszeres ostromát maga Rákóczi Ferenc vezette, és március 1-én „szép haddal és szép lövőszerszámokkal” (ágyúkkal, S. I.) Miskolcról elindult, s 7-én már a sok viadalt látott öreg falak alatt állott. A vár ostromára érkezett kuruc sereg létszámát a várból „néhány ezer”-re becsülték. A Rákóczival érkezett tüzérség 13 nagyobb lövegből és 5 nagy mozsárágyúból állt, melyeket 4 ütegállásba telepítették. Bár nincsenek adataink az ágyúk helyére, de minden bizonnyal a zöm a vár fölé magasodó Almagyar hegyen nyert elhelyezést. Becsesek magának Rákóczinak a személyes visszaemlékezései az egri ostromról:

„ ... Egert szándékoztam megtámadni, ágyúkat és mozsarakat hozattam Tokajból és márciusban elhagytam miskolci téli szállásomat. Eger vára régimódi erődítmény volt, a város fölé öreg tornyok37