Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gábor László: Körkép '83
vezetni, így hívnánk mondjuk a szellem tornaóráját . .. Tandori — nem tudom ki hogy van vele — engem határozottan idegesít. Nem tudom, hogy tud valaki játékmackók és valódi verebek lelkét keresve ennyire szobairodalmat” űzni. Mintha ki se mozdulna a négy fal közül soha, s nem lenne számára fontosabb annál, hogy a tollas kétlábú barátja megfelelő marhaszívet kap-e, és a kloáká- ja be van-e kenve olajjal tojás előtt. A világ lényeges folyamatai persze vázolhatóak lennének apróságokban is: egy ilyen röpülő gombolyag köteteket érdemelne a szakértők szerint. Azért ne legyünk igazságtalanok, van abban valami megkapó, ahogy Tandori Dezső az apró élőlények és tárgyak felé fordul. Valljuk be őszintén, sokszor jó lenne, ha az egész emberiség visszavonulhatna vidéki birodalmára. Dehát: hol van annyi birtok, annyi csendes, madárlátta zug. Meg minden szárnyast összetipornának a nagy tolongásba. A múltba fordulók közül Boldizsár Ivánt és Kolozsvári Grandpiere Emilt emelhetnénk ki. Boldizsár másokhoz hasonlóan szintén megírja a ..maga” ötvenes éveinek történetét. Jelentős szereplője volt a személyi kultusz éveinek, ha igyekszik is másodrendűnek feltüntetni a maga személyét. Anekdóta-szerű történetei hordoznak magukban valamit azoknak az esztendőknek a levegőjéből, ha mással nem, elhallgatásaikkal. Mégis értékes adalékok lehetnek ezek az apró sztorik, színesíthetik a történelemből ismert alapfogalmakat, elárulhatnak, valamit az elfajult egyszemélyi hatalom természetrajzából. Külügyi államtitkárként éppolyan játékszere volt a sokat emlegetett R. M.-nek, mint a legalacsonyabb beosztású közhivatalnok. Kolozsvári Grandpiere már egészen másjellegű emlékeket őrizget. Számára a múlt különböző szerelmek, szeretkezések, összeveszések története. Privát történelmet alkot, amelynek tanulságai nem politológiaiak, sokkal inkább szexológiaiak. Egyben rokon Boldizsárral: ő sem merül el kellő mélységgel a választott témájában, a női léleknek csak a felületét karcolja meg. De ugyanebbe a csoportba lehetne sorolni Karinthy Ferenc Utolsó cigaretta, utolsó ítélet című novelláját, amely néhány Zelk Zoltán anekdotából áll össze. Bár hozzá kell tenni: Karinthy minőségileg mást, lényegszerűbbet alkotott a néhány mulatságos történetecskéből. Külön említést érdemel az a két allegorikus, áttételes írás, mindkettő posztumusz munka. Gáli István és Szobotka Tibor novellái nagy rutinnal és író bölcsességgel készültek. Gáli a közhelyes humoreszk peremén egyensúlyozik. A mi kis Földünk istenének és a világegyetem terem tőjének. Párbeszédéből a végére azonban igen érdekes és szórakoztató huzakodás sül ki. Érdemes-e az emberiség arra, hogy továbbra is fönnmaradjon, vagy el kell pusztulnia valamilyen módon. A dialógus mulatságos, a döntés tragikus, keserű és meghasonlott ez a világszemlélet. Szobotkáé sem sokkal derűsebb. Ő azonban számot vet azzal, hogy mi is az irodalom, milyen a kapcsolata a valósággal. Nem azonos az alkotás és létrehozója — épp ez adja meg a novella főhősének belső szabadságát, akinek lakolnia kell a fantáziátlan világban adottságáért. Nem úszhatja meg az ember büntetlenül, ha képes mások bőrébe bújni, többet tud, többet lát társainál. Elnézést kérek a hölgyektől, de a női írókról külön kell beszélni. Valahogy jobban családra, egyénre szabottabbak elbeszéléseik, annyira hogy például Raffai Sarolta valósággal a „békebeli” idillikus falusi történetet jegyzi itt Föld, ember, folyó című elbeszélésével. Palotai Boris torokszo- rítóan keserű vallomást fogalmaz meg a női kiszolgáltatottságról a Kúra című írásában. Főhőse egy vénlány, akinek az életéből semmi sem hiányzik, „csak” a testiség, a férfi melege. De nem kivétel Jókai Anna és Csalog Judit sem. Ügy látszik, egyre kevésbé szabja meg a témát és a kidolgozást a származás és a társadalmi helyzet. különösen, ha valaki hivatásos toliforgatóvá válik, s élményvilága teljesen leszűkül. A nőiesség többet számít, mint az örökség. Sok valódi téma nélküli „belterjes” írás is található ebben a kötetben; Bolya Péter és Temesi Ferenc a legkirívóbb példa. Mindketten magából az irodalmi életből merítenek, amely megteremtette a maga mikrovilágát, létérzését. A végére hagytam azokat az írásokat, amelyek számomra a legkedvesebbek, s úgy érzem határozott állásfoglalásaikkal és formájukkal irodalmunk valódi értékeit képviselik. Örkény István egyperces novellái egy végsőkig letisztult látásmód szülöttei. Éles pillanatkópék, tüskék, amelyek el'hatolnak a felszín alá a végig, felvillantva valami elgondolkoztató ellentmondást, ráirányítva a figyelmünket olyan dolgokra, melyek mellett elmegyünk, pedig sorsdöntőek. Néhány szó, néhány mondat s valamitől —, hogy az ő szavaival éljek — összeáll a paprikafűzér. Hogy mitől válik azzá? A paprikától, a madzagtól? Ha rájövünk, Örkény titkát is ellessük . . . Vámos Miklós szorgalmas író. De nem csak sokat publikál, hanem gondolkodik is és közben pimaszul természetes és irodalmiatlan. Nem kísértik meg az anekdoták, sem a líra nem csábítja el, kívül áll minden irányzaton. Nem csinál mást csak dolgozik, de azt már nagyon keményen. A Lehetne vallomás című novellája szemérmetlenül jó. Pedig egyszerű eszközöket használ az író, s ráadásul formájában fölhasználja egy remek ötlettel az üzenetközvetítő „süket párbeszédje” módjára használatos szerkezetét. Bereményi Géza megszenvedett figuráiért. Magánmítoszokat teremtett, Szukics Magda, Pierre, Lovas tanárnő, Körmendi Fütyi, Rajnák igazgató- helyettes és még számtalan más alak népesíti be világát. Sodró erejű írása, s nem csak „mesélni valót” talált a múltban, de meglelte azt is amiért itt és ilyenek vagyunk. Egy túlzsúfolt iskolai folyosóban, egy fölhajtott gallérban, az első elszívott Kék daru cigarettában láttatja meg a lényeget. Vészi Endre az, aki társadalmunk ellentmondásainak, emberi tragédiáinak a legszenvedélyesebben keresi az okait. Az eltérített ház című novellája kettős életrajz. Nikodémusz Lajos, a 12
