Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Cseh Károly: Pipacsok az aszfalton, Házak - Szokolay Zoltán: Hallgass - Bencze József: Apám
„bronztüdejű”, leszázalékolt szakmunkás, és Je- lenák József, a dísz politikussá átlényegült egykori munkás történetét írja meg Vészi. Kettejük sorsa két pontban találkozik, az első amikor Je- lenák valami apróságért kiebrudalja az ötvenes években Nikodémuszt a helyéről, s így taszítja fizikai leromlása felé. a második, amikor a rokkantnyugdíjas ócska kis háza helyére épül Jelenük villája. Összeütközésük a látszat és a társadalmi valóság küzdelme: a hetvenéves aggastyán ragaszkodik pozíciójához, ifjú hitveséhez, pedig már saját unokája vágja szemébe, hogy eljárt felette az idő. Mélységesen humanista Vészi írása, s teljes biztonsággal bánik választott formájával, az új irányzatok eredményeit is felhasználva. Legkiérleltebb, legtisztább novella ez a gyűjteményben. Valóságos felüdülés, „poén” a könyv végén. Persze, talán felesleges is végigolvasni a kötetet egyvégtére, hiszen ha jól megnézzük ki-ki megtalálja az ízlésének, érdeklődésének megfelelő írást benne. Ha valamiért mégis érdemes ezt megtenni az az, hogy sehol máshol nem látjuk így, együtt, egységben a különfélét, s ha mérleget vonunk, lehet, hogy a közhelyszerű megállapításokon túl irányokat, elmozdulásokat is látunk. ^Magvető Könyvkiadó). Gábor László CSEH KAROLY: Pipacsok az aszfalton (Fábián Zoltán emlékének) Pár lépés csak és a túloldal a túlpart távolába szökik — A csíkok ledöntött fehér kerítésén átcsörtet a benzingőzt lihegő fenevad kerék-mancsaival a ,1testre sújt s rezzenéstelen lámpa-tekintettel ropogtat fém-állkapcsai közt szemüvegszilánkokat csigolyákat s a pipacsokat hajnallá aszfalt fölött egy ébredő madár füttyszavával öltögetni kezdi szaporán a sikolyok szaggatta csendet — túlvilági ünneplőruhád — Várd meg Aztán indulhatsz Zoltán Mert égi zöldre váltott közben a lomb Házak A férgek vájkálta küszöb szivacsként itta fel hamvas lábnyomaidat a lesöpört padlásról — titkok temploma volt — egér képében elszökött azóta már az isten is A tények csöndjében a baljós jelekre figyelj inkább mert kígyófészket tápod körül a láb ha emlékezik A fal repedés-bokra alól zöld nyelvét öltögetve észrevétlen kúszik feléd az elvarázsolt vipera: a gyom Nem múltad kertaljából vissza- hangzó fütty a sziszegése hanem korbácssuhogás Hajtja az időt siessen a mésszel a pérröggel mert túl lassan épül odaát a másik lakhatatlan SZOKOLAY ZOLTÁN: Hallgass Nem te laktál a jajveszékelés odvábán, nem miattad csavarta ki a Kéz a gyámolatlan fűzfát. Langyos déli szél csapkodja a kertkapukat, most jön a kreolbőrű istennő szemére álom. Papírból hajtogatott hadihajókat sodor a patak, nem miattad csavarta ki a Kéz a gyámolatlan nem a te homlokod felett köröznek a hollókeresztek, hajlékukvesztett mítoszok hajolnak izzadtan a világot körülölelő lánctalpnyom fölé. Kortyold nyugodtan a frissen fejt tejet, nem téged csapkod ostorával a felfedező. nem a te szeretőd száműzetett a hegy gyomrába, BENCZE JÓZSEF: APÁM APÁM FÁRADT SZIVÉTŐL SZÜLETETT A KENYÉR. ÖRÖK ÉLET JUSSA, AKKOR IS, HA NEM ÉL. KEVESET ÖLELT MEG, GYÖNGYÖKET SÍR. LEBEGŐ HÓ HULLJA BE KÉPET. FELHŐ VAKONDTÚRÁS PUFFASZTJA AZ EGET. A NYÁR SZÍVE FORRÓ, DOBOGÁSA MELEG. KITÚRJA A CSILLAGHAGYMÁK GYÖKERÉT, S KIVÁGNI KAPÁJÁVAL ÉDESAPÁM AZ ÉGRE LÉP. 13
