Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Verpeléti akácos
JELENÜNK Verpeléti akácos Eszményi a fekvése. Jóllehet, a települést közvetlenül nem érinti' de a nagy találkozások szemtanúja Verpelét, a Mátrának és a Bükknek, s dél felől az utas már az Alföld „tengersík vidékét” szemlélheti — Petőfivel szólván. Határának a földje agyagos és homokváltozatával is e keveredést igazolja. Szorgos kísérője a tájnak a Tama- patak, melynek bal partján fekszik, közigazgatásilag társközsége, Támaszéntmária pedig a jobbon. Közúton autóbusszal Egedbe, ellenirányban Gyöngyösre juthat el a látogató,, de aki álmodozó hajlamú, az fölül Kál-Kápolnán a nógrádi hegyek felé kapaszkodó pár kocsis 'vasúti szerelvényre, s kicsit Krúdys hangulatban baktat fölfelé Párádnak, számolva közben a sürgönypóznákat, melyeken a porcelán ma is oly poros, mint valaha az a bizonyos szegedi. ... ‘ A Pallas Nagy Lexikonból tudom, hogy' Ver- peíétnek már 1897^ben volt vasútállomása, bizonyára a ma is erre a célra szolgáló épület. Az állomás előtt négy vágány szorong egymás mellett, vonatunkkal már három foglalt.Lassan kivesznek azok a vasútállomások, melyek csöppet sem híva,lkodon, sőt családT/meleg- séggel egfy emeletbe szöktek föl,, két-háírom vad- gesztenye-" vagy juharfa őrsége mögött. Lenn g vasút ügyeit intézik, s. várja a váróterem,, az.ufa- zókát; fönn az állomásfőnök, s . esetleg a , ázbl g á- lattevő tiszt lakik. Á verpeléti vasútálTómás még ilyen. Illusztrációként szinte: fönn az ablakon egy férfi és nő könyököl "ki éppen, nézik a „forgalmát”: hat-nyolc utas vergődését csomagjaikkal. Az állomásoir "avátag Stílszerűségiéhez hozzátartoznak a „rántás” számiba menő masszív, zománcozott pléhtáblákk fehér alapon, szép fekete betűk tudatják ország-világgal: ez a váróterem, ez meg magánlakás, is amott távolabb, a férfiak és nők részére szolgáló sajátos alkalmatosság. A nagyközség — mert ez a rangja •— meglehetősen messze van a vasútállomástól. Arra azonban nem gondoltam, hogy a Volán helyi járatot is üzemeltet. Elbámészkodtam, s eZalatt az autóbusz itthagyott. Legalább nézgelődöm. Az állomásépületen túl a már-már „kötelező” italbolt,, s TÜZÉP, de autójavító is. Meglep a tisztaság, mely az egész települést uralja. Sehol egy röpke szemét, egy eldobott menetjegy sem. A fő utca Kossuth Lajos nevét viseli, ki másét viselné, 1848—49 szelleme itt leng a település fölött ma is. A főtér — tán szintén ez okból — a szabadságét. A főtér parkját-kertjét egy, a kegyeletet sugalló, díszes reliefekkel zsúfolt, utóbb egy Petőfi-szoforocskával is kiegészített emlékoszlop uralja. Ismert, hogy a 48—49-es szabadságharc egyik jelentős ütközete e tájon folyt le. Szólunk majd még róla. Az emlékoszlopot 1901-ben állíttatta a hazafiúi kegyelet „a szabadságért 1849. február hó 27-én, Verpelétnél vívott csatában hősi halált halt honvédek örök emlékére”. Ahogy szokás, ami csak elfért, „mindent” idezsúfoltak egy-két térre: skanzenszerű kovácsműhelyét, s körültekintés kérdése: öblösen körülvették gépfcocsipankalóval. E műemlékről később szintén ejtünk még szót. Itt vannak az iskolák, a Takarékszövetkezet, Gelka. a legkülönbözőbb üzletek, presszó, művelődési intézmények, a hetenként három napon át játszó mozi, gyógyszer- tár, borbély-fodrász, s minden egyéb, amire szükség van a ma emberének. Most látom, társam is van a szemlélődéiben, egy, a villanypózna tetejére fészket rakott gólya. A fészekőrző hosszú lábú kicsit bizalmatlanul pislog rám, a ténfergőre, majd bölcsen elmerengve hátát fordít, tán a vacsorára -fogandó .táplálék gondjain tűnődik. Másik, „ősidőket” idéző látvány a pár ló, mely a mellette elsuhanó gépkocsitól megbokrosodik. S hogy a megszakított körsétát befejezzük: a műemlék templom-papiak, arrébb, a „ihivatalnegyedben” üdítő látványként zsalugáteres ablakú tanácsháza, pártház, rendőrség, erdőhivatal, ÉMÁSZ. Tovább is sorolhatnánk. Igen,, egy jó pár intézmény, mely egyebütt csak járási székhelyeken található. Közben beáll a soros autóbusz a megállóba. Oldalán a tábla: „Eger—Verpelét—■Gyöngyös—Budapest”. Íme, Verpelét közvetlenül is rákapcsolt az ország egyik fontos közlékedesi vonalára. Falsz állás közben hírközlés üti meg a fülemet. A hangosbemondón az tu dalik, hogy aki őszi búzát íratott a helyi Dózsa Tsz irodájában, eddig és eddig vegye ki ... A településtörténetekből kibogozható: előkerült szkíta s kelta urnák tanúskodnak róla, mily régi e település. Welpreth névalakban már 1331-ben említi egy okleveles forrás. Családok adják át egymásnak birtokjogát, s a XIV—XV. században a 21
