Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Vadon Lehel: Egy regény, amely a szennyet felkavarta

három folyóirat emlékezett meg. A Hír című politikai és társadalmi riportlapban közvetlenül A mocsár megjelenése után recenzió méltatta az új kiadást. A könyvismertetés írója elismeréssel szólt a fordító teljesítményéről, majd a regény tartalmának ismertetése után egy általánosan és dagá- lyosan megfogalmazott értékelés olvasható. A Li- teratúra emlékeztetett arra, hogy angol nyelvterületen a legtöbb példány számiban eladott könyv volt megjelenése idején és „amelynek nyomán nagy kavarodás támadt Amerika politikai és közgazda- sági életében.” A Gong irodalmi hetilap szerint A mocsár Upton Sinclair legjelentősebb alkotása. „A könyv bibliája annak az irodalomnak, melyet Sinclair teremtett.”

A mocsár 1943-as második kiadása elé Braun Soma, a Sinclair-regények egyik legjobb fordítója írt előszót. Tartalmi ismertetésében a kegyetlen, illúziókat romboló, az olvasó nyugalmát felriasztó és a társadalmi ellentéteket bemutató epizódokat sorolta fel. Szerinte két főszereplője van a regénynek: Jurgis családja és Packingtown iparbárói, a konzervgyártás arisztokratái. Ezek harcolnak egymással és „küzdelmük a középkori istenítéletek állig felfegyverzett harcosát és meztelen ellenfelét idézi elénk.” Sinclair minden részvétével a gyengék, a legyőzöttek mellé áll. Kilép az író hűvös közönyéből és támadásiba megy át. Megtámadja az iparbárókat, leleplezi a konzervgyári visszaéléseket, elmondja, hogyan készül a húsáru, amellyel Amerika táplálkozik. „Könyve páratlan vihart keltett, nem Jurgis és a Jurgisok mellett, hanem a húsbárók ellen: legjobban fogyó könyv lett Amerikában, Angliában és a brit gyarmatokon.”

V. Nagy Kornél 1946-ban írt Sinclair-tanulmá- nyában két olvasói ízléstípus reagálását ismertette, figyelembe véve A mocsár első magyarországi kiadásának visszhangját. A polgári olvosóközön- ségnek a mű riportjellege tetszett, a regényt, mint a chicagói húsregényt emlegették, „a nyomor ezen haditudósítójának az éhségfrontról küldött jelentésében” a leírások, a vágóhídi dolgok kapták meg a figyelmüket. A nyomorról, az embersorsok drámájáról írt részek valóságtartalmát nem vizsgál ták meg, a regény „megrázó, szívbemarkoló sorait nem engdték be lelkűk belsejébe.” A polgári olvasók érezték, hogy a könyvben egy élesszemű, tiszta látású író könyörtelen igazságossággal számolt be arról, amit megélt és látott. A mocsár tartalmának súlyával szétfeszített minden addigi elméleti keretet, amivel „beskatulyázhatták” volna az írót és munkáját a többi ismert író és regény mellé. „Nem Volt más hátra: elnevezték újszerű írónak (ma destruktív, vagy forradalmár írónak neveznék) és napirendre tértek fölötte.” Egészen másfajta fogadtatásra talált a regény a munkásolvasók körében: „Sinclairt egyszeriben megszerette a proletár olvasóközönség, a maga írójának érezte és ez a megismerés egyben már el is döntötte az értékelési kérdést: Upton Sinclair szocialista író.” A munkásolvasók érdeklődését a „nyomor festménye és Sinclair nemesen érző, igazán emberi szíve” ragadta magával. Sinclair együttérez műve szenvedőivel és együttérzésében nyoma

sincs a művész odaadásának, aki hosszabb-rövi- debb időre, az alkotás időtartamára egyesül megírandó tárgyával. „Sinclair részvéte nem a Dickens könnyező részvéte, sem Victor Hugó ökölbe szorított kezű patétikus dühe, sem az orosz írók úgyis minden mindegyét hirdető csöndes lemondása. Sinclair harcos természet... aki segíteni akar minden elnyomotton, minden szűkölködőn, a kizsákmányoltak egész osztályát szeretné fölszabadítva, embernek látni.”

Hegedűs Géza véleménye szerint „A mocsár a monopoltőke érdekhordozóját és korlátlan falánkságát ábrázolta. Alighanem ő volt az első, aki írói eszközökkel rajzolta meg azt a folyamatot, ahogyan a monopoltőke a kisebb tőkések bukása útján, mint magasabb fokú koncentráció kialakul.” Hegedűs megállapítása valóban igaz, Upton Sinclair látott meg akkoriban legtöbbet az amerikai nagytőkés világ életéből. A világtörténelem azokban az esztendőkben fordult át a kapitalizmus klasszikus korszakából a monopolkapitalizmusba, s ennek folytán az imperializmusba. Sinclair számára, tehát a tőke már többről vallott, mint Frank Norrisnak, Hamlin Gerlandnak, Stephen Crane- nek vagy Jack Londonnak, akik a monopolkapitalizmusnak csak a legkezdetét érthették meg, és alapélményeik még a szabadversenyes korszakból valók voltak.

Országh László amerikai irodalomtörténetében A mocsárt tartja az első nagy sikerű Sinclair-re- génynek, amelyben az amerikai civilizáció árnyoldalainak bemutatására vállalkozott. Az író „a

Upton Sinclair Lyndon Johnson elnök vendége a Fehér Házban az új húsfeldolgozási törvény aláírásakor, 61 évvel A mocsár megjelenése után