Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 2. szám - JELENÜNK - Ebergényi András: A művezetők (3)

szonylag nagyfokú aktivitás emberi kvalitásokból vagy a munkakörrel járó kötelezettségekből ered. Inkább az utóbbit látszik igazolni az a tény, hogy a társadalmi funkciók többsége a munkahelyhez és nem a lakóhelyhez kötődik.

Az alsó szintű műszaki vezetők 85%-a tagja valamilyen szervezetnek, a szakszervezetet leszámítva. 74% párttag, míg a munkásoknak csak 25%^a és a felsőbb vezetőiknek 58%-a. A munkahely, mint mikroközösség hangulatát, közérzetét jelentősen behatárolja vezetőjének magatartása, emberi tulajdonságai. Ezért van nagy jelentősége a termelés- irányítók személyes példamutatásának, magatartásának. Személyes tapasztalataim is azt támasztják alá, hogy abban a műhelyben lesznek úrrá az objektív nehézségeken leggyorsbban, ahol a vezető emberi tulajdonságai, magatartása példaként áll a beosztottai előtt. Szorosan hozzá tartozik a társadalmi tevékenységekhez a szocialista brigádok keretei között végzett munka. Az alsó szintű műszaki vezetők 75%-a brigádtag, de tudjuk, hogy a főművezetők egy jelentős része pártoló tagként szerepel, így az arány magasabb. A kérdőív csak a kulturális vállalásokról kért véleményt. A válaszok elég sablonosak, ezért inkább az interjúk felvételekor adott véleményekből idézek.

„Nem tiszta verseny az, mert manipulálják felülről. Konkrét feladatokat és vállalásokat küldenek az üzemekbe, ahol vagy a szakszervezet vagy a KISZ szervezi a brigádmunkát. Nem a művezető választja ki a feladatokat, ő csak a végrehajtásért felelős. Nem sok a jelentősége a termelés szempontjából sem. Véleményem szerint az egész bizonyos reklámcélokat szolgál. Ellentmondásos az értékelés is. Volt olyan eset, hogy egy brigád nem lehet aranykoszorús, mert csak bronzéremre van „keret”. Ha egy társaság olyan eredményeket tud felmutatni, hogy megérdemli az aranyérmet, ne korlátozzák csak azért, mert szűkös a pénzkeret. Ilyenkor persze a beosztottak szemrehányást tesznek a brigádvezetőnek : ezért dolgoztunk ? A háború előtt ún. termelői csoportok voltak. Ezek egymást ösztönözték, nem volt egymás ellen dolgozás. Önszántukból, pusztán a szakmai öntudatuk vezette az embereket. Nem kellett különböző felhívásokat tenni, tudták azok a dolgukat, maguktól is.” (Bódis Gyula).

„Véleményem szerint az egész mozgalom formális, a dolgozók nem veszik komolyan. A vezetőket pedig az érdekli, hogy kiadják a munkát, de az, hogyan kell azt megcsinálni már nem érdekli őket. A vállalások többsége nagyon szépen hangzik, de azok tulajdonképpen munkaköri feladatok, amit mindenkinek kötelessége elvégezni, mert azért kapják a fizetésüket. Jellemző, hogy az év végi beszámolókban sok hamis adat van, például beírják, hogy itt és itt voltak, ezt és azt elvégezték, pedig ez nem igaz. Mivel a vállalások teljesítését senki sem ellenőrzi, meg lehet tenni az ilyeneket. A közösségi szellem szempontjából sincs jelentősége a brigádmozgalomnak. Az lenne a jó, ha például valamelyik brigádnak sikerül valamit jól elvégezni, átadnák a tapasztalataikat másoknak. Kevés az öntudat, sokan csak utasításra várnak, a munkásöntudat csak 40—50%-ban lelhető fel. Közömbösség uralkodik, a mai fiatalokat nem érdeklik a szocialista brigádmozgalom céljai.” (Mazug Gergely)

„A közönyösség, nemtörődömség már csak okozat. Az emberek azt látják, hogy a sok szép számnak, melldöngető vállalásnak nincs meg az alapja, és az eredménye. Mint már említettem, az anyagiasság túlzott elterjedése sem kedvez a közösségi munkának. Mindenki csak a pénzt hozó tevékenységekre figyel. Jellemzésül csak azt a két művezetőt tudom említeni, akik egy nagy jelentőségű újításukkal majdnem 150 ezer Ft újítási díjat kaptak. Hónapokig folyt a veszekedés, morgás, hogy az ilyen embereknek semmi helyük a brigádmozgalomban, mert a saját brigádjukból senkit sem vettek be az újításukba. Majdnem kiközösítették őket az újításuk miatt, pedig valóban igen hasznos dolgot csináltak és meg is dolgoztak azért a pénzért.” (Vil- mányi József)

„Röviden nekem az a véleményem, hogy ami a naplóban be van írva, az csak porhintés. Ami tartalom van benne, azt az emberek becsületből is elvégzik, mintha a brigádmozgalom nem is létezne. Ma már ott tartunk, aki szebb papírmunkát tud végezni, az az első a brigádversenyben. Nagyon sok olyan társaság van, amelyik verejtékezve dolgozik, van eredménye, de ha nem tudja úgy dokumentálni, mint egyes ügyeskedők, semmibe sem veszik a munkáját. A papírmunka a lényeg, ezért válik formálissá az egész. Szükséges, hogy legyen valaki a brigádban, aki propagálni tudja a munkát, meg szép cirkalmas jelentéseket körmöljön, enélkül nem érnek el eredményt. Vissza kellene vezetni a brigádversenyt a régi szokásokhoz, amikor dolgozott mindenki lelkesen és nem a papír beszélt, hanem a munkájuk. Az anyagiakért hajt mindenki! Ha pénz, juttatás van, akkor minden jól megy, a munka, a brigádverseny egyaránt. Véleményem szerint ha nem volna brigádmozgalom, akikor sem mennének rosszabbul a dolgok.” (Lipcsei István)

A legtöbb helyen a művezetők munkaköri kötelessége a brigádmozgalom patronálása, sőt általában a prémiumfeltételek között is szerepelni szokott. Mindenesetre érdemes lenne alaposabban átgondolni, hogy a befektetett munka arányban áll-e az „eredményékkel” ahogy az egyik művezető fogalmazott. Ma a szocialista brigádmozgalom nem tölti be a néki szánt funkciókat sem a termelés minősége és mennyisége, sem pedig a munkásművelődésben neki szánt feladatok tekintetében sem. A műszaki vezetők helye és funkciója az intenzív fejlődés időszakában

Az 1973-as nyersanyagár-robbanás óta egyre nyilvánvalóbb, hogy világgazdasági korszakváltás részesei vagyunk. A világgazdaság új korszakának kibontakozása minden ország gazdaságának új kereteket jelent, sőt az új feltételekhez való alkalmazkodás az egyes országok esetében súlyos megrázkódtatást is jelenthet. A továbbhaladás egyedüli lehetősége a növekedés intenzív forrásainak fel30