Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - JELENÜNK - Ebergényi András: A művezetők (3)
tárása, a műszaki — szervezési — termelékenységi tényezők elsődlegességében rejlik. A termelés mad szerkezetével és a hatékonyság eddig elért fokával nem boldogulhatunk a jövőben, lényeges változások nélkül nem fejlődhet tovább a gazdaság. A növekedés fő forrása a kutatás-fejlesztés eredményedből származó innováció: új gyártmányok, szolgáltatások és eljárások kifejlesztése. E fejezet célja felvázolni a vizsgált réteg feladatait az intenzív gazdaságfejlődésből adódó megváltozott követelmények miatt. Az intenzív gazdaságfejlesztés, amelyet az egyes kutatók szorosan összekapcsolnak a napjainkban jelentkező tudományos technikai forradalommal (TTF) a termelőerők fejlődésének új és sajátos szakasza. Abban különbözik minden eddigi fejlődési szakasztól, hogy egyes elemei közül mindenekelőtt a munkaerőben, annak struktúrájában játszódik le minőségi változás. A termelőerők fejlődésének mai szakaszában a magasan szervezett alkotó jellegű együttműködéssel járó emberi munka szerepének társadalmi szintű elterjedése válik az egész folyamat kibontakozásának fő mozgatóerejévé. Míg az ipari forradalomban a termelés technikájában végbemenő változás volt a mozgató erő, addig most a munka alkotó jellegének kiteljesedése, a tudomány össztársadalmi alkalmazása veszi át a szerepet. Tehát fejlődésünk nemcsak azon múlik, milyen anyagi lehetőségekkel rendelkezünk új tudományos műszaki ismeretek megszerzésére és teohnikai realizálására, hanem egyre inkább azon, mennyire vagyunk képesek az alkotó jellegű munka társadalmi méretű elterjesztését és az új technika adaptációját biztosítani. A foglalkoztatott struktúrájában bekövetkezett változások következtében az egyszerű és nehéz fizikai munka háttérbe szorul, előtérbe kerül a szellemi munka. Ez abból következik, hogy a termelési folyamat irányítása, ellenőrzése, karbantartása, valamint a műszaki előkészítés és szervezés magasabb általános és szakképzettséggel rendelkező dolgozókat kíván. A magasabb szakképzettség iránti igény az átlagosnál gyorsabban nő a gazdasági irányító munkakörökben. A korszerű gépek, berendezések kiválasztásához és üzembe helyezéséhez egy viszonylag szűk műszaki gárda tudása is elégséges. A legtöbb időt és energiát a dolgozók általános és szakmai műveltségének emelése jelenti. Ezzel párhuzamosan nő az igény a magasabb szakképzettséget igénylő ellenőrző, irányító szakemberek és a magas univerzális képzettségű karbantartó gárda iránt. Az innovációt akadályozó tényezők alapvetőek a makro (népgazdasági) és mikro (vállalati) irányítási rendszer hibái. Ez számtalan problémakörben csúcsosodik ki, de számunkra elsősorban a vállalaton belüli nehézségek, ellentmondások az érdekesek. Ezek közül néhány: — a gazdasági egységek jelenlegi szervezetének többsége nem alkalmas az innováció befogadására, — a vállalatok stabilitáshoz fűződő érdeke ütközik az innováció dinamizmusával, — nincs elválasztva (vállalati szinten sem) a gazdasági és politikai vezetés a gazdaság irányításában, — rugalmatlan a vezetési és irányítási rendszer mindkét szinten, — az innováció nem piacorientált, nem valóságos igények kielégítésére irányul, — az egyéni érdekeltség hiánya miatt hiányzik a legfőbb motivációs tényező, mozgatórúgó, — munkakultúra viszonylagos elmaradottsága, — alacsony képzettségi színvonal, — következetlen káderkiválasztás, kontraszelekció a vezetői szinteken, — oktatási rendszer hibái, — emberi tényezők. Mint az előzőekben már említettük a művezetők kevesebb mint 30%-ban végezték nappali tagozaton tanulmányaikat, tehát nagy részük pótlólag szerzett középfokú végzettséget, vagy szakmát. Ezzel azonban nagyjából le is zárult a részvételük a továbbtanulásban, továbbképzésben. A vizsgálat időpontjában 88,8%-uk semmilyen továbbtanulási formában nem vett részt, 2 fő középfokon, 14 fő egyéb tanfolyamon tanul. A közeljövőben sem akar továbbtanulni 85%-uk. Az okokat kutatva 40%-uk nem is válaszolt a kérdésre, 32%-uk pedig kijelentette, hogy munkaköréhez elegendő végzettséggel rendelkezik, összességében meg lehet állapítani, hogy nem érdekeltek a továbbtanulásban. Akik jelenleg tanulnak, illetve szándékoznak, azoknak vagy a munkakörük igényli, vagy szerepelnek a képzési tervben. Egyéni érdekeltség (jobb kereset, magasabb munkakör) mindössze 5 főnél mutatható ki. Továbbképző tanfolyamok megítélése sem kedvezőbb. 57 fő vett részt vállalat által szervezett tanfolyamon a közelmúltban (vagy jelenleg), de 20 fő nyilatkozott úgy, hogy szerepel a képzési tervben, további 16 főnék pedig a munkaköre igényelte a tanulás e formáját. A decemberi országos művezetői tanácskozáson is elhangzott, hogy a művezetők speciális továbbképzési rendszere nem megoldott sem tematikailag, sem szervezetileg. Elsősorban a vezetői ismeretek oktatása hiányzik mind az alapképzésből, mind a továbbképzésből. Az érdekeltség hiánya miatt a termelésirányítók 68,5%-a nem vállalja új szakma megtanulását. (10,5 vállalná, ha magasabb fizetéssel járna.) Innovációs magatartásukat jellemzi, hogy 55,2% nem vállalná új munkafolyamat megtanulását, a maradék pedig csak bizonyos feltételek teljesülése esetén (jobb körülmények, magasabb fizetés, új technika stb.). A fenti adatok és saját tapasztalataim alapján elmondható, hogy a művezetők felkészületlenek az emberközpontú vezetői módszerek alkalmazására. Vezetési módszereik technicista beállítottságúak, korszerűtlenek. Nem felkészülték az új technika alkalmazására sem. Többnyire rutin és tapasztalat alapján, ösztönösen irányítanak. A réteg innovációs készsége és magatartása nem felel meg az elvárásoknak, 48%-uk nem vállalna magasabb üzemi beosztást, ami összefüggésben van elörege31
