Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - JELENÜNK - Pécsi István: Fejezetek az egri 212-es Ipari Szakmunkásképző Intézet történetéből
Az Egri Polgári Dalkör 20 éves jubileumára készült tabló A szép elképzelések maradéktalan valóra váltását számos egyéb tényező is akadályozta. Az intézménybe látogató miniszteri biztos így fogalmaz az 1886—87-es tanévben. Az egykori iskolai csengő „Az ifjúság ... legnagyobbrészt gyenge anyag. A nevelői karnak, amely közreműködik oktatásukban egész erejét össze kell szednie, hogy a tanításra fordított heti néhány óra után csak némi eredményt is felmutasson.” Szót ejt a meglehetősen rossz tárgyi feltételekről is: „Gátló körülmény, hogy az iskolák nincsenek jól felszerelve. A szűkre szabott idő megkívánná a jól szervezett és alkalmazott szemléltető oktatást stb. Nincs ipari könyvtár, s nincs semmiféle szaklap, ráadásul a tanárok soha nem foglalkoztak ipari irodalommal.” Némi javulást hoz az, hogy 1891—92-ben a Generál épületbe — a mai Zalár utca sarkán áll a ház — költöznek. A fiatalság hátrányos helyzete azonban továbbra is aggasztó. o Az olykor jelentkező gondok ellenére is fokozatos fejlődés bontakozott ki a következő évtizedekben. Ez akkor is tény, ha menet közben buktatók sorával keleltt megbirkózniuk a diákoknak és tanároknak egyaránt. Az 1893—94-es tanév arról nevezetes, hogy megtették az első lépéseket a szakirányú oktatás felé. Különválasztották a közismereti osztályokat és a rajzcsoportokat. 24
