Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Losonczy Miklós: Csontváry öröksége

megrázta. Erről a tűz-riadalomról eddig nem tud­tunk, pedig minden bizonnyal mélyen megrázhatta, borzalmában gyönyörködhetett is, hiszen a Vezúv kitörésének távoli tűzfénye is semlegesnek hat a „Chirurgus ház”-ában. A „Füstölgő Etna” már kö­zelibb és félelmetesebb látvány. „Olasz város”-a mögött is éled a tűzhányó, de máskor „Mandula- virágzás”-sal enyhíti a természet veszélyes erőit. Az „öreg halász” háttere megbékített tűz, a tá­volban gyárkémények füstölögnék. Nagy benyo­mása maradt a tűz. Jó, békés tűz válik a felhők társává sok vékony, függőleges szalaggal a „Cas- tellammare di Stabia”-n, s ilyen szelíd erő, meg­nyugtatott, mederbe terelt láng világít a „Jajcei villanymű”-ből is. Az egykori tiszalöki tűzvész emléke leginkább a „Zrínyi kirohanásá”-ban ér­ződik, ahol a lángok a tetőzetbe harapnak —' a szigetvári környezet ezúttal tiszalöki indíttatású. Egy biztos, először a víz is árvíz formájában meg­rémítette Szegednél, idéz is a víz erejéből „A sohaffhauseni vízesés’’-ében, de később a tűzhöz hasonlóan a vizet is megbékélteti a „Mária kút­ja Názáret”-ben c. képén és a „Tengerparti séta- lovaglás”-ban. Ami Tiszalököt illeti, Csontváryék egykori patikája a Kossuth Lajos u. 8-ban ma is lényegében eredeti helyzetében áll. Megfontolan­dó és megvalósítandó Lakatos József javaslata — emléktáblát elhelyezni a ház falán, továbbá a ré­gi patika tárgyait berendezni Csontváry képeivel együtt az egykori patikában, mely 1847-től 1974- ig működött, ahol meghalt Győri Elek tiszaladá- nyi naiv festő, amely ma öregek napközi otthona. Helyesen jegyzi meg Lakatos József, itt az alka­lom, hiszen 1983-ban emlékezünk Csontváry szü­letésének 130. évfordulójára. Abban is bízunk, hogy vázlatai segítségével Lakatos József is meg­festi Csontváry sorozatát egykori tiszalöki ottho­nukról, a gyógyszertárról, ahol édesapjának segí­tett és a Tisza-partról, mely élménye volt, emlé­ke lett, ahol naplójának tanúsága szerint apró cso­dákkal ismerkedett: „A Tisza mentén a szikes ta­lajon, ott találtam kocsiszámra az illatos székfű- virágot, ott találtam a fehér mályvát, az ökörfark­kórót, a pipacsot, az ezerjófüvet és a pemetefüvet, és ott volt a kőrisfákon a sok kőrisbogár”. Ez az aprózás művészetének lényeges vonása lesz. Egy­szerre figyeli és vizsgálja a nagy távlatot és a mikrokozmoszt. A „Holdtölte Taorminában” c. képén is a látóhatár mélysége jelenti az egyik pó­lust, a mű mellékközpontjai a virágzó fák —, a Tiszalökön megfigyelt és szívében hordott apró­ságok. Az egész látomás monumentális fensége mellett a növények intenzitása lobog centrális fontossággal, mintegy a vízvájta sziklák puha el­lenpontjaként a „Nagy-Tarpatak a Tátrában” c. alkotásán is. Taormina Üledékek maradtak tudatában a tűzből, hiszen a „tűzvész következtében” nővére meghalt, ahogy Pertorini Rezső közli ezt a fontos adatot Csontvá­ry patográfiájából. Ö tartotta fontosnak azon mozzanatot is a későbbiék szempontjából, hogy Rafael Győző állította helyre Baalbek romjait. Az ö felvétele az 1930-as évekből 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom