Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Losonczy Miklós: Csontváry öröksége

egyszer Zselizen meggyújtották a „boglyát” úgy melegedtek. A másik riasztó élmény a víz Szegednél, a harmadik fenséges emlék a hegy —, a Tátra. Hegy, víz, tűz látomása egyesül Taorminá- ban, méghozzá elérhető legnagyobb fokozásaiban — tenger, tűzhányó, hegység formátumban. Ezért vágyott vissza Csontváry Taorminába, mert képletesen szólva gyermekkorának elvont és összegezett felsőfokával találkozott. Monománia ötvöződik magas rendű célkitűzésével a következő sorokban: „Athénból Taorminába siettem, ahol reám várt egy olyan naplemente, amellyel tisztában voltam, hogy az lesz a világnak a legszínesebb napút festménye”. Egyre nagyobb célt tűz maga elé, egyre nagyobb értéket valósít meg. Művekkel készül a nagy, a legnagyobb feladatra, — Taor- minára. Sorra festi a „Mandulavirágzás Itáliában”, a „Chirurgus háza a Vezúvval”, a „Holdtölte Taor- minában” és a kis „Taormina” c. képeket, — fontos előkészületeket a görög színház romjaihoz. Felmerül a kérdés' — miért pont Taormina, miért nem Gibraltár, a Niagara, a Viktória-vízescs, az Ararát, az Alpok vagy a Himalája izgatta? Lakatos József is feltette a kérdést: „Magyarországot miért nem festette meg? Erdélyt, a budai kilátást, a Balatont, a Tordai-hasadékot ? Igazából itthon nem érezte magát jól. Nem volt társasága, nem voltak barátai. A Magány vitte idegen tájakra, és a menekülés az itthoni magány elől, annak beismerésétől”. Rejtély rejtélyt követ. S ez a rejtély Taorminában fokozódik, s Goethével is kapcsolatos, aki akaratlanul is előde volt Csontvárynak. Mindketten — más időben, de ugyanabban a fenséges térben láttak egy feledhetetlen naplementét, naplórészlet és festmény született belőlük. A megrendülés szintjén.

Mendelssohn, Csajkovszkij, Goethe is járt Itáliában, ki egy szimfóniával, olasz capriccióval és mint Goethe — rajzokkal, versekkel, naplóval tért vissza. Mindannyian meggazdagodva. Goethe olyan tengerparti tájat festett teleholddal, mely Csontvárynalk is motívuma lesz — Henry Rousseau és Arany János „Tengerihántás”-a is kerekégitesttel érvel.

Goethe 1787. május 7-én, két évvel a francia forradalom kitörése előtt járt Taorminában. Naplójába részletesen leírja élményét, mely abból a szempontból is jelentős, hogy akaratlanul, zseniálisan megjósolva, szavakkal festi meg először Csontváry szemével Csontváry előtt, Csontváry képét szinte ugyanabból a nézőpontból, szinte ugyanolyan hőfokon, szinte azonos mélységű egyetemességgel. Idézem: „Ha az ember megmássza a tengertől nem messze fölmeredő sziklafalakat, két csúcsot lát, melyeket félkör köt össze. Bármilyen alakja volt is ennek természettől fogva, a művészet még jobban kiigazította és félkörös amfiteát- rami nézőtérré képezte ki, téglafalakat, s egyéb téglaépületeket emeltek hozzá, így pótolták a szükséges folyosókat és csarnokokat. A lépcsőzetes félkör aljában emelték keresztben a színpadot, ezzel összekötötték a két sziklát, s így hozták létre az elképzelhető leghatalmasabb természeti-művészeti alkotást.

Ha aztán az ember helyet foglal ott, ahol valamikor a legmagasabbra került nézők ültek, meg kell állapítania, hogy soha színpadi közönség elé ilyen látvány még nem tárult. Jobb felé, magasabb sziklákon, kastélyok emelkednek, odább meg, lejjebb a város fekszik, s bár ezek az épületek új keletűek, a régi időkben is csak ilyesfélék álltak ugyanezen a helyeken. Ha végigtekintünk az Etna hosszan elnyúló hátán, balra a tengerpartot látjuk Cataniáig, sőt Siracusáig, aztán a tágas, széles képet lezárja a roppant, füstölgő tűzhányó, de nem ijesztően, mert a lágy légkör messzibbnek és szelídebbnek mutatja a valóságnál.

Hogyha pedig ettől a képtől a nézők háta mögé épített folyosók felé fordulunk, valamennyi sziklafal bal kéz felé esik, s köztük és a tenger közt kígyózik a messinai út. A tengerben is sziklacsoportok és sziklahátak: a messzi távolban Calabria partjai: csak erős figyelemmel lehet megkülönböztetni őket a lágyan fölpárálló felhőktől.

Lementünk a színház felé, elidőztünk egy kicsit romjai közt — egy ügyes építész legalább papíron kipróbálhatná rajtuk restauráló képességeit —, aztán nekivágtunk, s a kerteken át próbáltunk utat törni magunknak a város irányába. Csak most láttuk, milyen áthatolhatatlan bástya egy ilyen sűrűn ültetett agavé ösvény. Az összeérő levelek közt át lehet látni, s az ember azt hiszi, át is lehet menni köztük: csakhogy a levelek peremének erős tüskéi ugyancsak érzékeny akadályt jelentenek : ha viszont rálépünk egy-egy ilyen levélóriásra abban a hiszemben, hogy elbír: a levél összetörik, s ahelyett, hogy kiszabadultunk volna, a szomszédos növény karjaiba zuhanunk. De végre mégiscsak kivergődtünk ebből a labirintusból: A városban nem sok élvezet várt, de a tájtól nem bírtunk megválni naplemente előtt. Elmondhatatlan szép látvány volt, hogy ez a minden zugában jelentős vidék lassan-lassan homályba merült”.

Különleges, de tény, akaratlanul és függetlenül Csontváry Goethe 1787-es napló jegyzetének partitúráját festi meg 1904/5-ben — az élménnyé és eszméléssé, felismeréssé osztódó egyetemes panorámát. Goethe a XVIII. század Csontváryja, és Csontváry a XX. század Goethéje — közös Taor- minájuk révén. Írás és kép egybevágó — a né- , met költő szóban előadott XVIII. partitúráját Csontváry a XX. században képpé alakítja —, mindkettejüket ugyanaz a varázs kerítette hatalmába, s lényegében azonosan adták vissza műveikben. A kastélyokat, a hosszan elnyúlt Etnát, a várost mindketten észreveszik, ugyanabból a nézőpontból rendkívül hasonló szemlélettel. Sziklák, tengerből fölmagasodó sziklák, az agavé ösvény, a labirintikus monumentalitás éppen a valóság állandósult látványának jegyében vált két nagy szellem találkozásává. Goethe szavakkal, Csontváry színekkel írja le a naplementét azonos hiány- talansággal. Szavak és a kép egységet képeznek, arról van szó, hogy Goethe nemcsak Taorminát írja le, hanem szinte prognosztizálja Csontváryt, mintha sürgetné — egyszer valakinek így kellene megfesteni. Csontváry megfesti, anélkül, hogy tudna Goethe ezen írásáról. A festészet utoléri a költészetet 214 év után. Különben is az az izgal8