Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Miként jutott Eger Rákóczi Ferenc kezére
MÚLTUNK JELENE Miként jutott Eger Rákóczi Ferenc kezére? Sokat és sokszor hallottunk, olvastunk már az egri vár török kori eseményeiről, ostromairól, ezért úgy érzem, hogy időszerű, ha most Eger vára Rá- kóczi-szabadságharc alatti eseményeivel, a Nagyságos Fejedelem és kuruc katonasága ostromával ismerkedünk meg. A nagy kiterjedésű erődítmény 1700 nyarán már olyan elhanyagolt állapotban volt, hogy gróf Butt- ler János várparancsnok arról tett feletteseinek jelentést, miszerint, ha a vár nem nyer helyreállítást, úgy rövidesen elpusztul. A nagy kiterjedésű erődítmény sorsát végül is Habsburg Lipót és a Haditanács hosszadalmas As körültekintő tárgyalásainak eredményeként az Udvari Kamara pecsételte meg. A kibocsátott rendelet 17 másik magyar- országi várral egyetemben, az egrit is lerombolni rendelte, mivel arra a megállapodásra jutottak, hogy aránytalanul magas összeget emésztene fel a falak felújítása, de nyomósán belejátszott a döntésbe az a körülmény is, hogy ezzel is csökkenteni kívánták a „rebellisek” kezére jutható erődítmények számát. Az Udvari Kamara úgy rendelkezett, hogy a vár bástyáit, tornyait, falait, külső és belső erődítményeit, valamint sáncait is véglegesen meg kell semmisíteni, de magának a városnak a falát semmi károsodás nem érheti. Az egri vár megsemmisítése az úgynevezett külső várban, régi nevén: a huszárvárban 1702. március 31-én vette kezdetét, és 3 hónapi kemény munkával július 1-ére végeztek is vele. A robbantási munkálatokat a francia Nicolas Dumont császári hadmérnök és Pfeffershofen, a budai vár fő- parancsnoka irányították. A nagy kiterjedésű építmény lerombolásához mai mértékkel mérve 350 métermázsa lőport használtak fel. A munkán aknamesterek, kőtörők, kőfejtők és kovácsok dolgoztak. A teljes költség 2303 forintra rúgott. A nehéz és költséges munka arra bírta az illetékeseket, hogy — mérhetetlen szerencsénkre —, eltekintettek a belső vár —, a mai is álló vár — lerombolásától. A külső vár megsemmisítésével a megmaradt belső vár a keleti, almagyari hegy felől katonailag teljesein védhetetlenné vált. Az ott emelkedő hegyen az ellenség tüzérsége pontosan és zavartalanul lőhette a fennmaradt várat és építményeit. A megmaradt vár katonai védhetőségét az is rontotta, hogy a külső vár felrobbantása során megsemmisítették a két várrész között húzódó széles és mély árkot észak és dél felől elzáró falait is. A Budai Kamara prefektusa, Pénz, annak a véleményének adott hangot, hogy a fennmaradt belső vár már „semmilyen ellenség ellen sem rendelkezik védelemmel.” Tudnia kell tehát az olvasónak, hogy a Rákóczi-szabadságharcnak alább ismertetendő kuruc ostroma csakis, s ma is fennálló belső várra vonatkozik. ■ Rákóczi Ferenc 1703 tavaszán zászlót bontott, és megkezdte fegyveres harcát a Habsburg-hadak ellen. Július 17-én már Vásárosnaménynál a Tiszán is átkeltek az Esze Tamás parancsnoksága alatt álló kuruc csapatok. Nem csupán az egész Tiszántúl népe, de Bihar vármegyében is kitörő örömmel fogadták az előretört kurucokat. Habsburg Lipót 1703. június 6-i leiratát Heves és Külső Szolnok vármegyék közgyűlésén maga Telekessi István püspök-főispán elnöklete alatt tárgyalták. Az uralkodó „a Tiszán innen és túl ismételten tapasztalt rebellisek és zavargó rablók” ellen a Montecuccoli-ezredet vezényelte ki, s a császári katonai alakulatoknak nyújtandó min- dennémű segítségnyújtásra, a katonák és a lóállomány ellátására kötelezte a vármegyét. Július utolsó vasárnapján a teljes megyei fegyveres haderő Egernél sereglett össze. A magyarokból, németekből és rácokból álló gyalogcsapatok a város vásárterén —, a mai autóbusz-állomás és a szovjet emlékmű térségében —, sorakoztak fel. A magyarokból álló lovasság pedig a mai Sas úttól délre elterülő úgynevezett „egri mező”-n gyülekezett. A mustrára felvonult csapatok Telekessi püspökfőispán kezébe letették a hűségesküt a Habsburg uralkodóra. A püspök azzal is iparkodott fokozni a lelkesedést, hogy elengedte a város 8—9 ezer forintnyi adósságát. A következő három napon fényes egyházi ünnepségek színhelye volt városunk. Körmenetekben kérték az istent, hogy tartsa távol az ellensé34
