Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 1. szám - JELENÜNK - Molnár Pál: Vándoripar
gondolnak, elijeszti őket a pedagóguspálya presztízsének mélyre süllyedése, anyagi és társadalmi megbecsülésének alacsony szintje. A pályapresztízs alacsony szintjét általában az anyagi megbecsüléssel kapcsolja össze a köztudat. Ez pedig valóban alacsony még a múlt rendszerhez viszonyítva is. A Pedagógusok Lapja 1980. jún. 14. számában Kronstein Gábor így nyilatkozik erről a kérdésről: „A felszabadulást követő években részben az értelmiségi politika torzulása következtében, részben az alacsony rétegkereset miatt a pedagógusok korábbi (háború előtti) társadalmi biztonsága szétfoszlott.A pedagógusok fizetése reálértékben az 1938-nak ma csak a felét teszi ki, és a foglalkozások kereseti struktúrájában a jól kereső szakmunkások mögött az értelmiségi szakmák alsó harmadában helyezkednek el.” A pedagóguspálya alacsony anyagi és társadalmi megbecsülése már a pályaválasztás során érezteti káros hatását. Megmutatkozik ez már a főiskolára való jelentkezés arányaiban és minőségében egyaránt. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a tanárképző főiskolákra jelentkezők közt egyoldalúan magas a lányok aránya, különösen a humán szakokon. Sajnos ez az aránytalanság minőségi különbségekkel is párosul. A fiúk legjobbjai az egyetemi tanulmányok irányában orientálódnak. A fiúk esetében gyakori a megalkuvás, a kompromisz- szum a vélt lehetőségekkel. Pályaválasztási tanácsVándoripar Erdős völgybe ereszkedik a Lada. Távol, az úttól kissé beljebb föltűnik a nyers falú, leendő irodaház; mögötte a hatalmas, még ugyancsak vakolatlan csarnok. Nyolc-tíz kőműves áll az irodaház egyik emeletén. Felénk néznek egy darabig, majd integetni kezdenek. — Már messziről megismerik a kocsinkat jegyzi meg a sofőr, s a mellette ülő osztályvezetőre bök. — Mindig örülnek, mikor Imre bácsi ősz haját észreveszik a szélvédő mögött. Utastársaim visszaintegetnek; akarva-akaratlan az én kezem is fölemelkedik, s intek néhányat. — O — Negyedik pékségét építi külföldön a vállalat. Nagy a tekintélyük: már az ötödikre is aláírták velük a szerződést, s hozzáláthattak az új munka megszervezéséhez. Hovatovább másfél évtizedre nyúlik vissza a kapcsolat. „Ügy hidd el, hogy az ilyen külföldi munkavállalások szinte kizárólag a személyes nexuson múlnak” — mondta régebben az egyik vezető. Ebben az ügyletben valóban része volt az említett — fontos gazdasági tényezőnek. Egy megyei tisztviselő összekomázódott egy, átmenetileg a megyéadáson gyakran találkozunk fiúkkal, akiknél a pedagóguspálya választása csak másodlagos, vagy csupán harmadik helyen álló szándék, tehát hiányzik belőle a pályával, a pályatevékenységgel való belső azonosulás, ami a legfőbb biztosítéka volna annak, hogy ezt a pályát hivatásszerű tevékenységként éljék át és ennek megfelelően alakítsák személyiségüket. A pedagógusképző főiskolákra való jelentkezés aránytalanságai és minőségi különbségei miatt a felvételi bizottságok keveset tehetnek azért, hogy a pedagóguspályára készülők, a főiskolára felvettek női és férfi aránya a társadalmi és pedagógiai szükségleteknek megfelelően alakuljon, tehát a férfitanerők vonatkozásában továbbra is számolnunk kell az elnőiesedés jelenségének továbblépésével, hacsak be nem következik a pálya presztízsének, anyagi és társadalmi megbecsülésének növekedése. Ebből a szempontból ma már reménykeltő megnyilatkozások hangzanak el a legmagasabb fóru- mdkon is, ami megalapozottá teszi annak feltételezését, hogy belátható időn belül a férfi nem számára is visszanyeri vonzását a pálya, s a középiskolák legjobb fiútanulói is szívesen, hivatástudatból választják majd a pedagóguspályát, ami aztán helyreállítja az egyensúlyt iskoláinknak női és férfitanerőkkel való ellátsában mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. Somos Lajos ben dolgozó fővárosi tervezővel. Ez a mérnök később egy külkereskedelmi vállalat elsővonalbeii vezetője lett, épp az 1968-as gazdasági változások előestéjén. Akkoriban élénkült föl a tapogatózás külhonban, az ottani munkalehetőségek iránt. Kezdetnek a pékség kemény dió lett volna: „csak” hűtőházak építésére keresett vállalkozót a szomszédos ország mezőgazdasági minisztériuma. Meg is találta, mégpedig a szóban forgó mérnök vállalatában. E fővállalkozó ezután alvállalkozókat keresett, részben a mérnök által. Itt lépett működésbe a fontos „gazdasági tényező”: a személyes nexus. Ugyanis a volt megyei tisztviselő — egy enyhén lejtős oldalozó lépéssel — az egyik építőipari vállalat igazgatói posztjára került. Ép volt még a forródrót a hajdani két barát között, ezen keleti csak beszélniük, hogy hamar előtoppanjon az — egyik — alvállalkozó. A kapcsolatok fejlődtek, s a hűtőházak után kenyérgyárak építésére kerülhetett sor. Támadt ugyan egy zökkenő: az igazgatót — fölfelé gyakorolt túl heves kritika következtében — nyugdíjazták, s a vállalatot néhány hónap múlván szanálni kellett. Ez a megrendülés azonban nem zavarta a külföldi munkálatokat — legalábbis végzetesen nem —, így továbbra is nyitva a kapu e jövedel30
