Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Fekete István: Hadi tevékenység Heves megyében
TUDOMÁNYOS MŰHELY Hadi tevékenységek Heves megyében (1944-ben) Hazánk felszabadításának eseményeit a történészek három nagy szakaszra szokták felosztani: — az első szakaszba: az orodeai, észaik-erdélyi és kárpáti ellenséges csoportosulás szétzúzását, valamint Magyarország keleti és északkeleti területeinek felszabadítását sorolják be. Ezek az események 1944. Október 6-tól október 28-ig terjedő időszakot ölelik fel; — a második szakaszba: az ellenség budapesti csoportosításának bekerítését és megsemmisítését, Budapest felszabadítását, Magyarországnak a németek oldalán folytatott háborúból történő kiléptetését, azaz az 1944. október 29-től 1945. február 13-ig terjedő időszak eseményei tartoznak; — hazánk felszabadításának harmadik szakasza pedig: a német csapatok ellentámadásának a Balaton környékén történő visszaverése és az ország teljes felszabadításának eseményeit, azaz az 1945. február 17-től április 4-ig terjedő időszakot foglalja magába. A Heves megye felszabadításáért folyó harcok 1944. november 9-ével kezdődtek és 1944. december 24-én fejeződtek be. Ezért ezek az események hazánk felszabadításának második szakaszára estek. Az egyes események jellege, időrendisége alapján, a megye területén folytatott hadműveleteket rendszerezni akarnánk, akkor azokat két nagyobb szakaszra oszthatnánk, úgy mint: 1. A megyének a Tiszától a Mátra és a Bükk hegység lábáig terjedő területének a felszabadítása, 1944. nov. 9.—nov. 30. 2. Harcok a Karolina védelmi állás felszámolásáért, a megye teljes területének a felszabadítása. 1944. dec. 1-től 24-ig. A megyének a Tiszától a Mátra és a Bükk hegységek lábáig terjedő területének felszabadítása; 1944. nov ember 9.—november 30.-ig A szovjet csapatok a megye felszabadításáért folyó harcok kezdetére már 34 (kemény csatákban, súlyos küzdelmekben telt) nappalt és éjszakát tudtak maguk mögött. November elejéig a szovjet hadsereg felszabadította a Tiszántúlt, a Duna—Tisza közének jelentős részét, miközben súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek. Azonban, figyelembe véve Magyarország politikai és katonaföldrajzi helyzetét — az ellenség még mindig jelentős erők mozgósítására volt képes pozíciói megtartása érdekében. Hans Friessner vezérezredes, a „Dél” hadseregcsoport parancsnoka, ezekben a napokban is 45 hadosztály és dandár fölött rendelkezett. A Heves megye felszabadítására irányuló hadműveletek megkezdése előtt a szovjet erők csoportosítása a következő volt. A megye délnyugati határa mentén, Zagyvarékas—Besenyszög térségéből kiindulva, Jászapáti—Gyöngyös irányba Pli- jev tábornok, tőlük jobbra az 53. hadsereg balszárnyán a 49. lövészlhadtest, Tyerentyev vezérőrnagy vezetésével, középen a Kruze vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló 24. gárda, jobbszárnyon pedig Osztasenko vezérőrnagy 57. lövészhadteste készült fel a támadásra. A megye délkeleti határa mentén pedig a 27. hadsereg Gorjacsev altábornagy vezetése alatt álló 35. gárda lövészhadteste kapott feladatot. A támadó szovjet csapatokkal szemben a két fontos tevékenységi iránynak (Hatvan—Gyöngyös, illetve Eger—Miskolc) megfelelően: Fretter Pico tábornok 8 (német) hadserege rendezkedett be védelemre. A megye területén folyó harcokban Krichner tábornok LVII. és Kleemann tábornok IV. páncéloshadtestei, majd később a befejező szakaszban a XXIX. hadtest is aktívan részt vett. Miközben az október végén, november első napjaiban Szolnok térségében a Tiszán átkelt szovjet erők felkészültek a front főcsapásának végrehajtására, az 53. és 27. hadseregek parancsnokságán lázas ütemben folyt a Tiszán történő erőszakos átkelés előkészítése, amelyet Polgár és Tiszafüred közötti Tisza-szakaszon terveztek végrehajtani. A folyó túlsó partján a IX. (magyar) hadtest volt védelemiben a 27. könnyűhadosztályával és a 9. határvadász dandárjával. A hadtest jobb szomszédja a 3. (magyar) hegyi hadosztály, bal szomszédai pedig a 25. (magyar) és a 76. (német) gyaloghadosztályok voltak. Az 53. és a 27. (szovjet) hadseregek november 5-re felkészültek az átkelés végrehajtására. Másnap megkezdődött a harc és november 7-re az 53. hadsereg 80 km-es szélességben és 8—17 km-es mélységben áttörte a IX. (magyar) hadtest védelmét. A földön harcoló katonákat a levegőbői Kamanyin vezérőrnagy 5. csatarepülő-diadtestének pilótái támogatták, több mint 500 harci repülés bevetés végrehajtásával. 51