Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Galsai Pongrác: Saru, revolver, írótoll
tam vele. Nyilván a denevérek órájában, kabátjával a falat horzsolva lopakodott haza a re- dakciöból. Vajon milyen kabátban? Szandálban-e vagy csizmában? Cikkei alatt csak a monogramját használta. De hallottam is, sejtettem is, az írások szagából megéreztem is: ő az. Hát persze, hogy meg kellett volna várnom egy sötét kapualjban. Vagy minden előzetes szóváltás nélkül értesíteni a rendőrséget. Csakhogy a följelentés nem az én műfajom. Mielőtt kinyitnám a számat, óhatatlanul a bűnös mentségei jutnak eszembe, például az a kézmozdulat, ahogy S. N. G. a nyilasházban a hátam mögött a homlokát böködte: Nem vagyok normális... A leleplezést másokra hagytam. S. N. G.-nek két emlékezetes cikke jelent meg az újságban: az egyik a Czinderi utcai kupleráj bezárásáról, a másik a Szcitovszky téri klast- rom fölszámolásáról szólt. A bordélyházak megszüntetését azzal magyarázták, hogy a prostitúció a nők kizsákmányolásának legmegalázóbb formája. Ami föltehetően igaz is. Bár ezt az igazságot az érdekeltek élték át legkevésbé. Azok a hölgyek, akik a felszabadulás korlátlan lehetőségei helyett a kizsákmányolás ily élvezetes formáját választották. Elmehettek volna varrónőnek is. De valamiképp ehhez volt kedvük .. . S. N. G. a nyilat, amit korábban a karján viselt, egyenesen a szívébe döfte. Cikkében egy nyíllal átszúrt szív dobogott. Másnap a Czinderi utcai ház kapuja fölül is lecsavarták a vörös lámpát, a szobákat kiszellőztették, a matracokat ráhalmozták az ablakpárkányra, sokáig ott is maradtak. A rossz hírű épületbe egyelőre senki se akart beköltözni. De a lányokat szívesen fogadták a civil világban. Legtöbbjük végül a szénbányászatban helyezkedett el. Komlóra mentek segédvájárnak, csillésnek, vízhordónak, derék munkásemberek föld alatti macájának. Később, amikor az Írószövetség papírjával, a hős asszonyok tanulmányozására leküldték a bányába, egy sisakos nő szólított meg a sötét vágatban: „öcsike, gyere ide! Beleüljek a szögedbe?.... Aztán rájöttek, hogy a szénfejtés jobban árt a női szervezetnek a külszíni kizsákmányolásnál. Á pécsi Miasszonyu-nkróí elnevezett apácazárdát, amelynek gimnáziumában anyám sokáig óraadóként tanított, éjszaka lepte meg a rendőrség. S. N. G. úgy tüntette fel, mintha jelen volna a razziánál. A cikk arról szólt, hogy Mária szüzeinek házában valóságos bűntanyát találtak, Szodomát, Gomorrhát, kén- és tűzesőre méltót, sőt föltehetően gonorrheát is, a falon Eisenhower fényképe, a fiókokban uszító röpcédulák, a padlón elhányt cingulusok, a párnák alatt buja szerelmeslevelek, iszonyú rendetlenség, az ágyakban egykét kanonok is, a kamra tele élelemmel, a lisz- teszsákfoan fogaranyat rejtettek el, nyilván sírrablásból származót, métely és gyalázat, egy kosár- ravaló használt óvszert is sikerült összegyűjteni, ezeket a vaskályhákba dobálták, ilyen hát Isten szolgálólányainak szent közössége. így a cikk. Csak kissé rágósabb stílusban. A szerkesztő később elárulta, de ne terjesszem, hogy S. N. G. a beszámolót, már hetekkel korábban megírta. Az apácákat mindenesetre kikergették a szabad ég alá. Persze őket éppoly nehezen fogadták be, mint a Czinderi utoai lányokat. S. N. G.-nek megint csak volt egy jótéteménye is. Két öreg apáca-nagynénjét elhelyezte a megüresedett örömházban. A nővérek beköltöztek egy földszinti szobába, levették a matracokat az ablakpárkányról, kiprakkerezték, friss ágyhuzatot szereztek,, lúggal fölmosták a padlót minden sarkot rovarirtóval szórtak be, begyújtottak a kályhába, eldugaszolták a kéményt, hagyták, hogy a füst az ablakon szálljon ki... Aztán egy feszületet szögeztek föl a falra. Ott éltek valamennyi ideig. Az egyik nővérből takarítónő lett a szülészeti klinikán, a másikból bedolgozó egy szövetkezetnél. Míg el nem felejtem. Somi Nagy Gézát végülis a két nagynéni, An- nunciáta és Bernadette jelentette fel. Visszatérte csak hónapokra szólt, hamarosan letartóztatták. Hány évig ült, nem tudom, hol van most, fogalmam sincs, eltűnt, mint a vízbe dobott kő. Mindazt, amit írtam, persze ne vegyék komolyan. Pedig így igaz. Galsai Pongrác 19
