Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szőke Domonkos: Egy huszadik századi magyar történetíró: Szekfü Gyula
töltött nyolc esztendő, olyan személyiségjegyeket, szellemi és morális attitűdöket kölcsönöznek Szék fűnek, amelyek élete egész folyamán elkísérik. A század első felében a pesti egyetem hallgatója lesz, s tagja a niagy hírű Eötvös Kollégiumnak. Míg családi neveltetésében a föl tétlen tekintélyelv, a katolikus moralitás kerül előtérbe, .az Eötvös Kollégium tagjaként a könnyed és szellemes franciás műveltség, a korabeli európai áramlatokra frissen érzékeny hajlamosság lesz a fő jellemző. Itt tanulnak a későbbi korszak oly hírneves emberei, mint Kodály Zoltán, az irodalomtörténész Horváth János, és a két világháború közötti korszak egyik fő ideológusának tartott Szabó Dezső. Első publikált dolgozatát Sza- mosközy István történeti munkáiról írja, de szellemi érdeklődése kiterjed a francia irodalom iránt is. Anatol France-ról írott 1910-es tanulmánya nemcsak a szakmai érdeklődés széles skáláját mutatja, hanem felvillantja a későbbi történetíróra oly jellemző érzékenységet és analitikus elemzőkészséget is. Sorsának további alakulásába azonban beleszól a véletlen is. Levéltárosi, hivatali munkát vállal, később kikerül Bécsbe, ahol Károlyi Árpád segédlete és szakmai irányítása mellett kezd dolgozni. A bécsi évek több szempontból is fontos állomást jelentettek Szekfü életében. Itt szerzi meg azokat a forrásismereteket, amelyek a magyar és a Habsburg közös történelem tanulmányozásaihoz nélkülözhetetlenek, de Bécs levegője, szellemi környezete, a századelő osztrák kultúrájának izgalmas frissesége is mély benyomást tesz Szekfüre. Mindezek a benyomások azonban másodlagosak azokhoz képest, amelyeket Szekfü a kortársi és a magyar történelem fejlődésfolyamatainak átgondolásában elért. S azt is világosan felismeri, Bécsből másképpen látszódnak a dolgok, mint ahogyan Budapestről szemlélni lehet. A bécsi évék kettős szempontból jelentenek fordulatot Szekfü szellemi önfejlődésében. Először is szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy Magyarország a történeti fejlődésben nemcsak a nyugat-európai fejlődési vonaltól, de az osztrák viszonyoktól is lemaradt. Szekfü a megkésettség- nék ezt az okát abban vélte megragadni, hogy a magyar állam belső közigazgatási szervezettsége, az igazgatási-intézményi rendszer a történeti fejlődés során nem tudott kellőképpen modernizálódni és alkalmazkodni a körülményekhez. Ugyanebben a korszakban gondolkodásának másik sarkkövét azok a kortársi politikai, közéleti körülmények alkották, amelyek szinte politikai pártállás nélkül felborzolták a századelő magyar közéletét. A nemzeti ellenzékiség leple alatt zajló közjogi harcok históriai érvrendszerének korabeli vitáiban Szekfü a Thaly Kálmán által képviselt romanti- zált, túlzott nemzeti illúziókat tápláló felfogás ellen foglalt állást. Szekfü egy sakkal korszerűbb, a nemzeti hagyománnyal jobban gazdálkodó történet- írás megteremtését tartaná fontosnak. A példát is maga szállítja: 1913-ban megírja az oly nagy visszhangot kiváltó könyvét: A száműzött Rá- kóczi-t. Eltekintve a könyv által kiváltott, s egészen a parlamenti padsorokig ható felháborodástól, a könyvben Szekfü kísérletet tesz arra, hogy a magyar függetlenségi tradíciók és a nemzeti hagyományok szervesebb összefüggéseit megragadja. A világháború évei, a forradalmak időszakának katartíkus élménye, a történeti Magyarország összeomlása, mind olyan kérdések, amelyek megannyi megválaszolatlan problémák elé állítják a történetírót. A történelmi helyzet által kikény- szerített, s megannyi megválaszolásra váró kérdések között is elsődleges hely illette annak fesze- getését: milyen előzmények és okok vezettek odáig, hogy a történelmi Magyarország ily hirtelen összeomlott. Ki vagy kik, mely osztályok a felelősek azért, hogy ez a katasztrófa bekövetkezhetett? Továbbá, kínálkozták-e olyan programadó kiútkeresési kísérletek, amelyék az ösz- szeomlást elháríthatták volna. Ebben a kényszerű kiútkeresési kísérletben kezdi papírra vetni, még a proletárdiktatúra időszakában, talán mindmáig legolvasottabb és egyben legvitatottabb könyvét, a Három nemzedék-et. E könyvből nemzedékek A »agyar émlaiaég ne*ot«n<jt.«9 érni*;; caopcrtja, kották StakM Gyula, l JanuAr végén talalkotét tart JMáten. Falb-ívaat fogadnak »1 . bogy a Budán bskaritattön harcold »agyar csapatok fajaíték b« ac allanallaat, 8 alljaoak ét 0 »tovjat csapatokhoz 53
