Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Koncsos Ferenc: Családi kapcsolatok - nemi szerepváltozások
lasztását egyéb funkcióitól, megszabadította a nőket a nem kívánt terhesség hátrányos következményeitől, de ezzel együtt a férfiak nem szabadultak meg a nem kívánt apaságból következő hátrányoktól. Házasságbomlás esetén a joggyakorlat a gyermeket az esetek döntő többségében az anyának ítéli, mert a társadalmi tradíciók a nőtől várják el elsősorban, hogy gyermekét egyedül is felnevelje, s így válás után az apaszerep az anyagi gondoskodásban és a gyermek láthatásában kimerül. Az anya elérheti, hogy az apa láthatását korlátozzák, illetve felfüggesszék. Válás után az anya tehát ebből a szempontból előnyösebb helyzetbe kerül, bár újabb partnerkapcsolat létesítését illetően valószínűleg a férfi helyzete jobb. Nehéz eldönteni azonban, hogy az élet további folytatása szempontjából a férfi vagy a nő kerül egyértelműen kedvezőbb helyzetbe. Válás esetén a család anyagi javainak megosztásánál a közös vagyonhoz való hozzájárulás mértéke nem mérvadó, s mivel a férfiak munkamegosztásban elfoglalt helye alapján nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, erkölcsi szempontból nem mindig helyeselhető a jogi megoldás. A családi javakhoz való hozzájárulás mértékének különbözősége felveti a háztartási munkák elosztásának erkölcsi problémáját is. Statisztikák készülnek arra vonatkozóan, hogy a nők sokkal több időt fordítanak a háztartási munkák végzésére, mint a férfiak. A családi tevékenységrendszerből kiragadva úgy tűnik, hogy a nők terhelése többszöröse a férfiakénak, de összességében a férfiak és nők megterhelése általában nem tekinthető számottevően eltérőnek. Sok esetben súlyosabb társadalmi problémaként érzékeljük a nők túlterheltségét, mint amilyen az valójában, hiszen a modern technika a háztartási munkák végzését megkönnyítette, az oktatási intézmények a nevelés nagy részét magukra vállalják. A jogalkotás és a nőpolitika a nők helyzetét továbbra is előnyösen befolyásolja, bár a nők érdekében hozott intézkedések reálisan nem képesek a nők önmegvalósításának jobb lehetőségeit biztosítani. A GYES intézkedése lehetővé teszi, hogy a nők a gyermeknevelés első időszakában anyaszerepüket érvényesítsék elsősorban, ez azonban hátrányosan befolyásolja munkahelyi előlépésüket. Az intézkedés, hogy az apák is igénybe vegyék a kedvezményt, egyelőre jórészt elvi lehetőség marad, nem csupán a közvéleményben megtalálható negatív értékelés miatt, hanem sokkal inkább azért, mert a férfiak a munkamegosztás olyan ágaiban dolgoznak, ahol magasabb a jövedelmük, mint a nőké, s az anyagi szempontok a családi döntéseket úgy befolyásolják, hogy a nők maradjanak otthon. A jogalkotás és jogalkalmazás is eredményesebben hozzájárulhatna ahhoz, hogy a nemek viszonyában is egyelőre lassan alakuló új értékrend kikristályosodjon, társadalmi méretekben az egyenrangúsági viszonyok kialakításának lehetősége járulhat hozzá sikeresen a mai családi konfliktusok, ellentmondások megoldásához. A családi viszonyok erősítése hozzájárul a nemi szerepelvárások átalakításához is. A családi nevelés elsődleges szerepet játszik a gyermek nemi identitástudatának kialakításában. A nemi szerepek pervazív szerepek, minden más szerep erre épül. A nemi szerep kialakításában fontos tényezők a munkamegosztás sémái az adott társadalomban, az erkölcs, a szokások, a viselkedés stílusjegyei és a nemek differenciáját hangsúlyozó szabályok. A nemi identitástudat kialakítása a társadalmi együttélés szempontjából lényeges, hiszen az adott környezetnek meg nem felelő nemi szerepet mutató ember viselkedése, kevésbé értékes környezete számára. A szülő—gyermek viszonyban a nemi identitás- tudat kialakítását vizsgálva, először is az anyaszerep fontosságát kell kiemelnünk. Az anyával való szoros kapcsolat kialakítása nélkül nem fejlődik ki a gyermekben az empátia képessége, s a gyermek később nem tud megfelelően viselkedni kapcsolataiban. A szülők a gyermek számára a fő azonosulási minták, bár ez az egyénben nem tudatosul sem fázisait, sem eredményeit tekintve. Az azonosulási minta természetesen nem korlátozódik csupán a szülőkre, más modellek is megjelennek a gyermek számára, ha a vele való viszony hasonló a szülőkkel való viszonyhoz. Az identitástudat kialakulásának fontos feltétele mindkét szülő megléte. Általában gyakoribb az apa hiánya. Az egyik szülőfél hiánya következtében megjelennek a férfias típusú nők és a nőies férfiak, ami nemek harmóniájának kialakításához korántsem kedvező feltételeket teremt. A család túlzottan ingerszegény környezete, vagy a túlzott szülői szeretet, az állandó gondoskodás, felügyelet is gúzsba köti a gyermek személyiségét. A sokoldalúan fejlett személyiségek kialakításához a családi nevelésnek is hozzá kell járulnia, s e feladatra a szülőket is nevelni kell. A sokoldalúan és harmonikusan fejlett közösségi ember kialakításához a családi nevelésben is új tendenciáknak kell érvényesülniük. A polgári családot jellemző tekintélyelvű családi kapcsolatokat még nem haladtuk túl teljesen, az autoritásnak még ma is meghatározó szerepe van a nevelésben. Valószínűnek látszik, hogy a szülő—gyermek kapcsolatban az autoritás teljes egészében nem küszöbölhető ki, legalábbis a nevelés bizonyos szakaszaiban, mindenesetre szükséges, hogy a családi nevelésben is egyre inkább a demokratikus viszonyok érvényesüljenek. A szülők tekintélyen alapuló nevelését a gyermek személyisége fejlettségének arányában szabadabb lehetőségeket biztosító nevelési módszereknek kell felváltani. Az autoritás ma még az oktatási intézmények nevelésében is túlsúlyban van a demokratikus módszerek rovására. Az intézményi nevelés teljesítménycentrikussága is igényli az autoritást. A tekintélyelvű nevelésnek negatív következménye, hogy mivel a család felnőtt tagjainak van meghatározó szerepük, a csaIV. 41
