Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Koncsos Ferenc: Családi kapcsolatok - nemi szerepváltozások
Iád nem válhat igazi közösséggé, a konfliktusokat nem demokratikusan, hanem a tekintély alapján oldják meg. Ilyen viszonyok között a gyermekekből nem lehet igazán közösségi embert nevelni. A családban a gyermeknek a két szülő jelenti a legfontosabb mintát, támaszt. Az itt elsajátított magatartásprogramot jövendő családjában is megvalósítani igyekszik majd, s ez hátráltatja a nemi szerepelvárások átalakulási folyamatát. A családi viszonyokban fejleszteni kell a demokratizmust, mert a nevelés bipoláris jellegéből következően a gyermekekkel szemben alkalmazott autokratikus módszerek nemcsak a gyermeket, hanem a család minden tagjának magatartását alakítják. A család magatartásának alakulásában kölcsönösen hatnak egymásra szülők és gyermekek. A családi szocializáció ma is nagyon lényeges feladatot jelent, sokszor azonban a családokkal szemben irreális elvárásokat fogalmazunk meg. Ez a szülők elbizonytalanodásához vezethet, vagy túlzott szigorhoz, s a túlzottan szigorú, esetleg brutális nevelési módszerek kiszűréséhez nincs meg — főleg a mai lakótelepeken — a családdal szorosabb kapcsolatban álló közösségek kontroli-lehetősége. A gyermek—szülő kapcsolat föl^y a serdülőkorban konfliktusokkal terhes. A konfliktusok oka alapvetően az, hogy a serdülő már felnőttnek érzi magát — így nem fogadja el a szülő szigorú felügyeletét, de amíg nem rendelkezik önálló keresettel. a szülőnek kell eltartania, s a gyermek nem érA Borsod-Abaúj-Zemplén szólásainak világa (I.) Szülőföldem kis darabja is ahhoz a közigazgatási egységhez tartozik, amelynek népi jellegű szóláskészletét gyűjtöttük össze, s adjuk közre a megfelelő szólástörténeti és tipológiai háttér feltárásával. Magam is ebbe a szólásvilágba születtem bele, s „élő” forrásaim a közvetlenebb kapcsolat révén tárták fel előttem a köznyelvivé, közhasználatúvá nem vált egyéni és közösségi szóláskincsük igen értékes formáit. Ebben a közleményünkben csak a legsajátosabb típuspéldákat sorakoztatjuk fel, és értelmezzük. így is igen színes és változatos szólásvilág tárul fel előttünk. Természetesen elsősorban a szólások nyelvi értékeit helyezzük előtérbe, de okkal-móddal utalunk azokra a helytörténeti, néprajzi összefüggésekre is, amelyek a szólások keletkezéséhez és használati értékük megértéséhez is fontos adalékokat szolgáltatnak. A szólások hátterében meghúzódó település-, gazdaság- és művelődéstörténeti összefüggésekből csak azokat közöljük, amelyekről a népi emlékezet és a szájhagyomány még hiteles adatokat tud nyújtazi kötelességének, hogy ennek fejében alávesse magát a szülői akaratnak. A konfliktusok nem megnyugtató megoldása a gyermek karakterének torzulását okozza, vagy lázad a szülők ellen, vagy akaratgyenge lesz. Ilyen szituációban nehezen válik elfogadható normává számára a szülök tiszteletét előíró erkölcsi parancs. A szülői autoritás csökkenése a család egész kapcsolatrendszerének humanizálódását segíti elő, a család harmonikus közösségé válását. A családtagok számára pedig a közösségi emberré válás feltételeit teremti meg. A közösségiségre nevelés természetesen nem pusztán a család feladata. A társadalom közösségeinek és oktatási intézményeinek is hozzá kell járulniuk e feladat megvalósításához annál is inkább, mert a mai családokban a kis gyermeklétszám miatt gyermekközösségek ki sem alakulhatnak. A családi életre nevelés tartalmát az új követelményeknek megfelelően kell átalakítani. Módosítani kellene az iskolai tankönyvek által sugalmazott család modellt. Ideális család helyett olyan családideált szükséges kialakítani, megismertetni és elfogadtatni a felnövekvő generációkkal, amely a mai valóságos társadalmi feltételeinkből kiindulva viszonylagos harmóniát biztosíthat a családtagok számára. Ne a valóságtól elszakadt, bár vonzó modellt állítsunk a fiatalok elé. A megvalósíthatatlan elvárások sokkal inkább kiábrándultsághoz vezetnek, mint hatékonyabb cselekvéshez. A családi viszonyok további alakulásának tendenciáit a mai család viszonyainak átalakításával kell megalapoznunk. Koncsos Ferenc ni számunkra. A szólások valósághátteréről így is változatos kép tárul elénk. Mivel a földrajzi környezet és a táji adottságok is formálták e tájegység és közigazgatási terület szóláskészletét, igyekeztünk elsősorban a mikrotáji elterjedtség és összefüggés kapcsolatrendszerében összegyűjteni éppen a mikrotáji kötöttségű szólástípusokat. A Bodrogköz, a Hegyalja, a Taktaköz, a Hegyköz, illetőleg a Zempléni hegyvidék, továbbá a Hernád, a Sajó és a Hór völgye szóláskészlete mellett külön is gondunk volt a Cserehát és a Szárazvölgy szóláskincsének gyűjtésére. E tájban élő matyóság, barkóság és palócság gyakran archaikus arculatú szólásainak variálódási lehetőségeit is figyelemmel kísértük. A tipológiai háttér vizsgálatának eredményeképpen a megfelelő szólástípusok szerint mutatjuk be e tájegységbe települt, és dolgozó nép szólásvilágát. 1. Sajátos szólásszerű típus a falusorolók alak- változatainak gazdag tára. Kialakulásukra a megfelelő történeti háttér szolgáltat értékes adatokat. Szülőföldem kis darabja is ahhoz a közigazgatási egységhez tartozik, amelynek népi jellegű szóláskészletét gyűjtöttük össze, s adjuk közre a megfelelő szólástörténeti és tipológiai háttér feltárásával. Magam is ebbe a szólásvilágba születtem bele, s „élő” forrásaim a közvetlenebb kapcsolat révén tárták fel előttem a köznyelvivé, közhasználatúvá nem vált egyéni és közösségi szóláskincsük igen értékes formáit. Ebben a közleményünkben csak a legsajátosabb típuspéldákat sorakoztatjuk fel, és értelmezzük. így is igen színes és változatos szólásvilág tárul fel előttünk. Természetesen elsősorban a szólások nyelvi értékeit helyezzük előtérbe, de okkal-móddal utalunk azokra a helytörténeti, néprajzi összefüggésekre is, amelyek a szólások keletkezéséhez és használati értékük megértéséhez is fontos adalékokat szolgáltatnak. A szólások hátterében meghúzódó település-, gazdaság- és művelődéstörténeti összefüggésekből csak azokat közöljük, amelyekről a népi emlékezet és a szájhagyomány még hiteles adatokat tud nyújta-