Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Koncsos Ferenc: Családi kapcsolatok - nemi szerepváltozások
fogás korlátain, mely illúzióktól terhes, és túlzott követelményeket támaszt. A szocialista társadalomban nem érvényesülhet a szerelemben sem a „csak egymásnak élni” felfogás, a szerelem sem kizárólagos magánügy, hanem egyre inkább harmonikusan illeszkedik a társadalmi kapcsolatok rendszerébe. A társadalmi feltételek megvannak ahhoz, hogy a szerelem mindkét partner önmegvalósítását szolgálja, ne pedig valamelyik fél személyiségének elnyomását, kizsákmányolását. Az egyenlőség alapján valósítható meg a szerelemben az ember nembeli lényegével való azonosulás. Ezért a szerelemnek, mint az induviduális szenvedély kifejeződésének még akkor is nagy jelentősége van, ha létrejön az érzelmek érdekek általi irányítottsága, mert az elidegenedés fokozatos megszűnésének eredményeképpen háttérbe szorulnak az anyagi érdekek, s a magasabb emberi szükségleteket kielégítő érdekek irányítják az emberi érzelmeket a másik nem felé. A változó személyiségek életében a szerelemnek állandóan meg kell újulnia, hogy fennmaradhasson. A partnerek kitartása és hűsége biztosítja ezt a megújulást. A szerelemben a nagy fellángolások idején fel sem merül a hűtlenség lehetősége. Az érzelmek hullámzásai következtében a házastársak közötti kapcsolatban merül fel a hűség-hűtlenség jelentősége. A partnerek érzelmi harmóniájának időleges megszűnése teszi próbára a kapcsolat önként vállalásából fakadó elkötelezettséget. A szerelemben ugyanis benne foglaltatik a hűség, amely elkötelezettség valaki mellett, a hűtlenség pedig az elkötelezettség megsértését jelenti. A hűség azonban nem pusztán egyféle elkötelezettség, hanem elkötelezettségek láncolata, melyben nem választhatók el mereven egymástól a társadalmi és a partnerrel szembeni elkötelezettségek. Minél többféle elkötelezettséget foglal magában a hűség, annál több kitartást igényel. A hűségből fakadó konfliktusok erkölcsi értékelésénél ezért csak az lehet irányadó, hogy a konfliktus hatására hozott döntés mennyire veszi tekintetbe azok személyiségét, akiket a kapcsolat kihatásai érintenek. A hűséghűtlenség megítélése elsősorban a moralitás síkjához tartozik. Természetesen a becsületesen élő ember is kerülhet olyan életszituációba, hogy hűtlenséget kell elkövetnie, megsérteni valamely elkötelezettségét, hogy más magasaibbrendű elkötelezettségeit megvalósíthassa. A hűség a szerelemben mégis könnyebben megvalósítható, mint a házasságban, mert a szerelemben az érzelmi kapcsolat elmúltával a szerelmi viszony is megszűnik, a házasság életforma, ahol a partnerek a legkülönbözőbb vonatkozásokban egymásra utaltak. A házastársi hűségnek érzelmekben és tettekben egyaránt ki kell fejeződnie, tehát nem pusztán szexuális hűséget jelent. A házasságban a szexuális hűség megsértése csupán egyféle elkötelezettség figyelmen kívül hagyását jelenti. De mivel a szexualitásnak utódlétrehozó funkcióján túl lényeges kommunikatív funkciója is van, a szexuális kapcsolat minősége a partnerek érzelmi kapcsolatának minőségét is kifejezi, tehát a szexuális hűtlenségben leggyakrabban már egyéb vonatkozásokban megsértett vagy meg nem valósítható hűségek tükröződnek. A házassági kapcsolatban fontos szerepe van a szexuális harmóniának, mert fenti funkciójából következően hozzájárul a személyiség érzelmi stabilitásának kialakításához. Ha a házasságban a felek egymás felé irányultsága csökken, az kihat szexuális viselkedésükre is. A házastársi hűséghűtlenség vizsgálatánál a külső szexuális kapcsolat jellegét, az ahhoz kapcsolódó érzelmek mélységét kell alapul vennünk. A házasságon kívüli kapcsolat bizonyos esetekben a házasság stabilabbá válását is eredményezheti. A tartós, mélyebb érzelmekre épülő házasságon kívüli kapcsolat a házastárshoz való viszony minőségét rontja, s végső soron a házasság alapjait rendíti meg. A házastársak kapcsolatában fel kell oldódnia a korábbi zártságnak, a társadalom felé nyitottnak kell lennie. A termelő tevékenység családon kívüli végzése szükségessé teszi, hogy a házastársaknak egymáson és közös barátaikon kívül legyenek személyes barátaik, akikkel fontos egyéni dolgaikat megbeszélhetik, megoldhatják. Az érzelmi kapcsolatok mellett természetesen nagyon jelentős, végső soron meghatározó szerepet játszanak a házasságban és családban az anyagi viszonyok. Az anyagi szükségletek hiányos kielégíthetősége hosszú távon az érzelmi kapcsolatokat is aláássa. Hiba lenne azonban a rossz házasságok és válások növekedését kizárólag az anyagi lehetőségek hiányával magyarázni. A házassági kapcsolatok vizsgálatánál a nemek közötti negatív tendenciák elsősorban a változatlanul maradt nemi szerepelvárások és a megváltozott társadalmi viszonyok közötti ellentmondásból fakadnak. A férfi fő szerepköre ma is a munka. A munkaidőn túl végzett tevékenység is társadalmilag preferált tevékenység, hozzátartozik a férfi családfői funkciójához. Az apaszerep a mai viszonyok között — a nők teljes foglalkoztatása következtében — sokkal jelentősebb, mint amilyen fokon társadalmilag elismerjük. A nő kettős szerepe társadalmi szempontból egyaránt elismert. A nők munkavégzését jogosan tartjuk elengedhetetlenül szükségesnek az önkibon- takoztatáshoz, s az anyaságot nemzeti ügynek. A nők kettős szerepét kettős teherként értékeljük. Bár ez általában elfogadható, nem tekinthető olyan mértékben túlterhelésnek, hátrányos helyzetnek, amennyire az jogszabályainkban és statisztikákban kifejeződik, melyek azt sugalmazzák, hogy ma is a férfiak önkénye ellen kell megvédeni a nőket. Ez a valóságban arra vezet, hogy a nők visz- szaélhetnek a társadalom által nyújtott lehetőségekkel. A jogszabályok lehetővé teszik, hogy egyedülálló nők gyermeket szüljenek úgy, hogy az apát részesítik ugyan a gyermekről való gondoskodás anyagi terheiből, de az apa egyéb jogainak érvényesítését korlátozzák, illetve lehetetlenné tegyék. A fogamzásgátlás elterjedése lehetővé teszi a szexualitás utódlétrehozó funkciójának különvá40
