Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Koncsos Ferenc: Családi kapcsolatok - nemi szerepváltozások
elsőszülöttnek, aki az apát távollétében helyettesítette, s a vagyont, vagy legalábbis annak döntő részét örökölte. A családtagok helyét és szerepét a családi struktúrában a tulajdon szabta meg. A nemekkel szemben támasztott szerepelvárások a következő generációkra hagyományozódtak. A különböző szerepelvárásokból fakadó ellentmondások torzulást okoztak a családi nevelésben. Az anya leánygyermekeit a női kötelességek elvégzésére nevelte. A lányokat környezetük a házasság és család szükségességének elfogadására ösztönözte, a valóságos házastársi kapcsolat általában a látszólagos családi béke és jó megértés mögött érzelemszegénységet rejtett. Ilyen kapcsolatban a szexualitás kötelesség volt, s a lányoknál az elfojtott szexualitás frigiditáshoz vezetett. I. A fiúk tevékenysége, s így szexuális szükségleteik kielégítése is szabadabb volt, bár a nevelésben az anyaközpontúság a fiúkban is kialakíthatta a szexualitás elfojtására törekvést. A nemi szerepekhez kapcsolódó elvárásrendszer mindaddig viszonylag jól betöltötte szerepét, amíg a nők társadalmi státusa lényegesen nem változott. A kapitalizmusban széleskörűvé vált a női munka alkalmazása, az anyaszerep és a munkavégző szerep kettős teherként jelentkezik a nők számára, ennek ellenére nem változtak meg lényegesen a nemi szerepelvárások. A családban továbbra is a férfit tekintették családfőnek (még akkor is, ha nem volt tulajdonos, és a nő is dolgozott). Ebben a helyzetben szükségszerűen jelentek meg a női emancipáció kivívását célzó nőmozgalmak. Az egyenjogúságért küzdő nőmozgalmak jogos követeléseit el kell határolnunk a feministák férfiellenes mozgalmától. Az utóbbiak tevékenysége nem a nemek közötti harc feloldását eredményezi, mert a férfiak előjogait úgy akarják megszüntetni, hogy közben a nők előjogait kívánják életbe léptetni. A nő anyaszerepét negatív irányba túlozzák el, a nő anyai mivoltában a női önmegvalósítás fő akadályát vélik látni. A feminista torzulások az emancipáció megvalósításának reális lehetőségeit hagyják figyelmen kívül. A nem valóságos viszonyokból való kiindulás a mozgalom egészének lét- jogosultságát kérdőjelezi meg. Az imperializmus korában tovább módosult a nemek társadalmi helyzete, de a női emancipáció megvalósítására irányuló egyéni igények társadalmi szinten csak a társadalom gyökeres átalakításával, a szocialista társadalom fejlettebb szakaszában elégíthetők ki. II. A szocialista társadalomban a magántulajdon megszüntetésével elvileg megszűnnek az egyenjogúság gyakorlati megvalósítását akadályozó tényezők. Első lépés az emancipáció megszüntetéséhez a nőket hátrányosan megkülönböztető, alárendelt helyzetüket rögzítő törvények megszüntetése. Az egyenjogúság megvalósításának további feltétele a közfelfogás átalakítása, a nemek viszonyában új értékrend kialakítása és elfogadtatása. A nemek egyenjogúsága feltétele a szocialista családi viszonyok kialakításának. A férfi-nő kapcsolat elidegenedett formáját a monogám házasságot (amely csak a nő számára volt kötelezően előírt monogámia) megszüntetjük, hogy megvalósulhasson a monogámia a szó etimológiai értelmében. Férfi és nő számára egyaránt önként vállalt, felelősségen és az emberi értékek kölcsönös tiszteletben tartásán alapuló kapcsolatként. A magántulajdon megszüntetése nem a monogám házasság és családforma megszűnését eredményezi, ellenkezőleg a humánus kapcsolatok kibontakozását lehetetlenné tevő elidegenedett viszonyok túlhaladásával olyan állapothoz vezet, ahol a nemek évezredes harca feloldódhat és társadalmi méretekben lehetővé válik a nemek harmonikus együttélése. A szocialista társadalmi fejlődéssel párhuzamosan a családban meglevő polgári tradíciók fokozatosan megszűnnek vagy átalakulnak, módosulnak a családi funkciók, a családtagok kapcsolatrendszere, s a nemi szerepelvárásoknak is a nemek reális helyzetét kell tükrözniük. A fejlődés jelenlegi szakaszában azt tapasztaljuk, hogy az anyagi kényszer megszűnése a házasságban, a hagyományos erkölcsi normák és a valláserkölcs hatásának csökkenése, az urbanizáció, a hatalmas méretű társadalmi mobilitás, a tudományos technikai forradalom eredményei, az egyéni igények alakulása, s még más tényezők egész sora következtében a hagyományos értékrend már nem érvényesülhet a családi kapcsolatrendszerben, ugyanakkor az új értékrend kiforratlansága, az útkeresés folyamata súlyos konfliktusokhoz vezet a mai szocialista családban is. Az egyes családok szintjén megjelenő ellentmondások és konfliktusok hatásaként emelkedő tendenciát mutatnak a válások, csökken a házasodási kedv, nő az egyedül élők, magányosok száma. A tapasztalható negatív tendenciák ellenére nem a család válságáról van szó, hanem a családi viszonylatrendszer alapvető, teljes átalakulásáról. A hagyományos kapcsolatrendszerből a bonyolultabbhoz való átmenet az egész rendszer időleges és részleges megbomlását idézi elő. Ma a fejlődésnek abban a szakaszában vagyunk, amikor a régi kapcsolatrendszer a megváltozott körülmények között már nem funkcionálhat eredményesen, az örökölt feltételek, a családi tradíciók, szokások gátolják az új típusú kapcsolatrendszer gyorsabb térhódítását. A család szerepének változásai a családi funkciók rangsorának megváltozásában kimutatható. A család gazdasági funikoiója vesztett korábbi jelentőségéből, s fokozatosan azok a funkciók kerülnek előtérbe, melyek az autonóm személyiség kibontakozását teszik lehetővé a családban. A gazdasági kényszer megszűnése elvileg társadalmi osztályhoz és réteghez tartozástól függetlenül szabaddá tette a párválasztás lehetőségét, de a gyakorlatban gyakrabban találkozunk azonos társadalmi csoporthoz tartozók közötti házasságokkal. A családi tulajdon megszűnése oldotta a családtagok függőségi rendszerét, a család nyitottabbá vált, ugyanakkor a gazdasági funkció jelentősé38
