Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Koncsos Ferenc: Családi kapcsolatok - nemi szerepváltozások
TUDOMÁNYOS MŰHELY Családi kapcsolatok— nemi szerepváltozások A társadalmilag szerveződött emberi közösségek első formája a család, melynek funkciója az emberi szükségletek hatékonyabb kielégítése és az emberi élet folytonosságának megőrzése. Ez a funkciója mindmáig fennmaradt, sőt ma úgy látjuk, hogy a jövőben is hosszú távon a család marad a társadalmi egyének mindennapi életének fő szervezési központja, a folytonosan humanizálódó emberi élet megvalósításának legalkalmasabb kerete. A család — eredetét tekintve — biológiai, természeti kapcsolatrendszeren alapuló társadalmi közösség, melyben az emberi nemek és generációk természeti kapcsolata társadalmilag elfogadott követelményrendszer alapján valósul meg. Kezdettől fogva kettős viszonyrendszert foglal magában: természeti és társadalmi viszonyokat. A primitív társadalmakban is termelési egység, de a természetes munkamegosztás következtében a nemek és generációk kapcsolatában primitív harmónia, egyenlőség érvényesül. A család formája: vérrokonsági család, ahol a nemi szerepelvárások különbözősége nem társadalmi, hanem elsődlegesen a nemek természeti különbségeiből fakadt. A természeti feltételek változásai, a népesség szaporodása, a munkaeszközök tökéletesedése és a szükségletek növekedése következtében átalakult a munkamegosztás jellege, a természetes munkamegosztást fokozatosan felváltotta a társadalmi munkamegosztás. E változások következtében a társadalmi viszonyok is bonyolultabbakká váltak, s ezzel párhuzamosan a család struktúrája is megváltozott. Nem térünk ki a családformák változásainak részletes taglalására, csupán megállapítjuk, hogy a magántulajdon megjelenésének következményeként jelenik meg a monogám család — változásai szintén a társadalom makroviszo- nyainak változásaihoz kapcsolódtak —, melyben gyökeresen átalakulnak a vérrokonsági családhoz viszonyítva a családi kapcsolatok, s ezzel együtt a nemek és generációk együttélésének alapvető normái is. Míg az ősközösségi struktúrában a család természeti alapokon létrejövő társadalmi közösség, a magántulajdon megjelenése után a monogám családban már nem a természeti kapcsolat kap társadalmi jelleget, ellenkezőleg, a társadalmi viszonyok rendszerének rendelik alá a természeti kapcsolatokat. Az osztálytársadalmakban a család vagyoni alapon szerveződött közösségként tölti be biológiai funkcióját, s ettől kezdve gazdasági funkciója elsődleges szerepet kap. Az utódok létrehozása is vagyoni megfontolás tárgyává vált a tulajdonnal rendelkező osztályoknál. A monogám családban a családi kapcsolatok rendszerében is az elidegenedett viszonyok, az alá-, fölérendeltség, a társadalmi egyenlőtlenség fejeződik ki. A társadalmi munkamegosztásban a férfi szerepe megnövekedett, férfidominanciájú társadalom jött létre, s az így kialakult viszonyok megváltoztatták a korábbi nemi szerepelvárásokat is. A családban a férfi a tulajdonos, feladata a családi vagyon megóvása és gyarapítása. A férfiak nagyobb szabadságot élveztek, mint a nők. Szabadon kereshettek maguknak családon kívüli elfoglaltságot, szórakozást, elhagyhatták a családi otthont akár hosszabb időre is. A férfi elsődleges feladata a munkavégzés, apaszerepét társadalmi szinten nem preferálták, a családban elsődlegesen a férfi szerepkört töltötte be. A nő társadalmi státusa a vérrokonsági családhoz viszonyítva csökkent. Fő feladata a család összetartása, az utódok megszülése és nevelése. Egyetlen lényeges szerepe tehát nem a társadalmi munkamegosztásból következik, hanem elsődlegesen biológiai funkció. Ebben a helyzetében igyekezett bizonyítani feleség és anyaszerepének fontosságát, s magát ebben a szerepében megerősíteni. A nő számára a családi tevékenységen kívül kevés szerep maradt. Következésképpen a szerepelvárások is a családhoz kötötték. Nem mehetett el egyedül hazulról, nem tölthetett el gyakran és hosszabb időt a családon kívül, s a gyermek nevelése is a családi házhoz kötötte. Családi funkciói határozták meg egész életmenetét. Ebben a helyzetben a nők, hogy saját anyaszerepük fontosságát növeljék, a valóságban meglevő apaszerepet is igyekeztek csökkenteni. A nő helyzetéből következően társadalmi státusát férje, vagy apja státusa határozta meg. A monogám családban a férj-feleség-gyermek viszonyban a nő alárendelt szerepet kapott, s a gyermekek szerepe is összefüggött a nemhez való tartozással. A fiúgyermekek, szemben a lánygyermekekkel előnyösebb helyzetben voltak, s még a fiúgyermekek között is kivételes szerepe volt az 37
