Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Kovássy Zoltán: "Adatok és Kossuth - Görgey történelmi perhez
vesének. Erre a legnagyobb rész nem gondolt, s tudni sem akart róla. Árulásról suttogott a nagy rész.” Ezekből a sorokból a honvédsereg akkor is minden áldozatra kész töretlen szelleme sugárzik, mely szellem birtokában és megfontolt vezetés mellett, kedvezőbb feltételeikkel zárulhatott volna a szabadságharc, mint történt Világosnál. A fegyverletételt azonban még hosszú és sikerekben gazdag hónapok előzték meg, melyekben már kezdettől kiütközött a polgári forradalom vezető politikusának és hadvezérének ellentéte. Kossuth független és megújult Magyarországot akart, — Görgey monarchikus keretek között maradt. Görgey váci proklamációja, melyet „A feldunai királyi magyar hadsereghez” intézett 1849. január 5-én, a téli hadjárat megkezdésekor, a honvédelmi bizottmány kritizálása mellett, félreérthetetlen állásfoglalás volt a polgári forradalom célkitűzéseivel szemben. Ez a váci kiáltvány, az adott történelmi pillanatban és hadi helyzetben nemhogy elősegítette a hadsereg tisztikarának szellemi egységét, hanem még inkább kiélezte a vajúdó ellentéteket. Nem szolgálta a polgári forradalom érdekét, zavart keltett a honvédségen belül —, de kitöltetlen váltónak bizonyult Görgey számára. A váci kiáltványt követő téli hadjáratot úgy értékelik a történészek, mint Görgey kiváló had- vezéri képességének bizonyságát, hiszen a felvidéki utakra húzódással maga után vonta és ezáltal megosztotta a császári haderőt. Megfontolást kíván azonban; mi lett volna, ha 1849. február 5-én Branyiszkónál Guyon nem tör át, ha ütközetet veszít? Görgey feldunai hadteste nyilvánvalóan megsemmisül, vagy fogságba esik, tehát megszűnik, és ezzel igen harcedzett haderővel csökken az egész magyar hadsereg. Másrészt gondolkozásra késztet az is, ha Görgey seregével nem északra, hanem a Tisza vonala mögé vonul, úgy kérdéses, hogy lett volna-e lehetősége önálló manőverezésre, kivonhatta volna-e magát a Debrecenbe települt kormány ellenőrzése és irányítása alól? Ha nem csak katonai vonatkozásait mérlegeljük ennek — az önmagában kiváló téli hadműveletnek — úgy fel kell tennünk a kérdést: miként és milyen magyarázatot adott volna Görgey a kormánynak frisskeletű váci kiáltványáról? Ne feledjük, a Habsburgok trónfosztása, a függetlenségi nyilatkozat csak 1849. április 14-én történt meg, január 5-én még ilyet nem kifogásolhatott volna Görgey. Egyébként a trónfosztás után is helyén maradt, nem mondott le! Kossuth kényszerhelyzetben volt a váci proklamáció után. Bizonysága ennek 1849. január 24-én Szemere Bertalanhoz írt levele, amelyben azt írja Görgeyről: „Ha nem is az ügy, de ellenségünk közös; s az ellen, ha nem is a kormány által képviselt hazai ügy kedvéért, de saját kezére talán küzdeni fog.” Tisztában volt azzal is, hogy Görgey felelősségre vonása milyen veszélyes helyzetet teremtene, mert ugyanebben a levélben arra utal: „Gyökeres változás, minő például a vezérváltozás, legalább mostanában katonai lázadást szülhetne.’' A politikai vezetés nem tehette ki az országot további megoszlásnak, és ezzel volt tisztában Görgey is. Mit is szögezett le proklamációjában Görgey? „A feldunai hadtest hű marad esküjéhez, s Magyarországnak V. Ferdinánd király által szentesített alkotmányáért minden külső ellenséggel határozottan szembe száll.” „E határozottsággal fog fellépni a feldunai hadtest azok ellen is, kik benn az országban, idő előtti republicanus törekvésekkel akarnák megdönteni az alkotmányos királyságot.” „A feldunai hadtest utolsó emberig küzd az alkotmányos monarchia mellett.” Görgey monarchikus állásfoglalása ezekből a sorokból kétségtelen. Ellenérvként — Görgey védői részéről — felhozható, hogy a tábornok reálpolitikus volt, taktikázott, bölcsen előre nézett, amikor „idő előtti”-nek nyilvánította a köztársasági eszmék hangoztatását, vagyis elvben maga sem zárkózott volna el az új elől. Mindez azonban téves, megalapozatlan, a tényekkel és Görgey szellemiségével ellenkezik. Ez a célzatos fordítás a császárpárti magyar sajtó 1850. évi közlésében jelent meg. Helyesen „éretlen” értelmezéssel kell olvasnunk a „köztársasági izgatok” törekvéseiről írt kiáltványt, melyben szó sincs „időelőttiség”-ről. így mindjárt más színben tűnik fel a lényeg is. Lehet, hogy Kossuth és a republikánus értelmiség harca időelőtti volt?... Nem! — A történelmi fejlődés követelte a megoldást, a középkori elmaradottság megszüntetését, a jobbágyság felszabadítását, a polgáriasodást. Vagy talán a kamarilla adta volna meg mindezen forradalmi változásokat? Ha ad absurdum folytatnánk a logikai fejtegetéseket, úgy — a Görgey álláspont oldaláról — végül is tagadni kellene magának a polgári forradalomnak és szabadságharcnak szükségességét és történelmi elkerülhetetlenségét is. Egyáltalán helyes-e azt mondanunk, hogy szükséges és elkerülhetetlen volt függetlenségi harcunk? Nyíltan szembe kell néznünk ezzel a problémával. A magyarság nem kívánta, nem kereste a harcot. de a történelmi fejlődés igényelte a reformokat, ki kellett ragadni az elmaradottságból az országot és a népet. A polgári forradalom tehát — összhangban más európai forradalmakkal — indokolt és szükséges volt, mert előrelépés másképpen nem történt. Ami pedig a harc elkerülhetetlenségét illeti, azt sem a magyarság kezdte, hanem a ránk kényszerített önvédelem eredménye volt. A Habsburgok most is sikerrel alkalmazták a „divide et impera” évszázados elvét, sikerrel osztották meg, állították egymással szembe a birodalom különböző népéit, hogy uralkodni tudjanak valamennyi fölött. Kétségtelenül elősegítette a kamarilla terveit a magyar kormány kezdeti helytelen nemzetiségi politikája, melyen csak elkésve igyekeztek segíteni. Igaz, rövid idő állt még rendelkezésre, egyik napról a másikra nem lehetett évszázadok mulasztását pótolni, meg J !ett érni az eseményeknök és a közhangulatnak 30
