Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - JELENÜNK - Szabados Lajos - Hekeli Sándor: Nyugdíjasok az egri főiskolán
zen mérhető. Ám nemcsak a forintban mért haszon az, ami nélkülözhetetlen. . . TUDOMÁNYOS ALAPOKON Kétségtelen, nem lehet ma még azt állítani, hogy az időskorúak oktatása tudományosan megalapozott. a körülményeket széles körűen elemző vizsgálatokra épül. A mindennapok gyakorlatában az akció irányítói maguk is érzik, le kell küzdeni a munka folyamatában előbukkanó hiányosságokat. A jó fogadtatás, a nagy érdeklődés, az újra jelntkező igények azonban biztatnak a továbbfejlesztésre, a kutatásra, a szervezeti forma finomítására. Kísérletnek is tekinthető az eltelt időszak, s ennek nyomán — ha ez találkozik a központi akarattal és szélesebb körű támogatást is élvezhet — terjedhetne el az egész országban a Heves megyei kezdeményezés. A tudományos megalapozottság igényét a továbbfejlesztésre vonatkozó, vázlatokban már közzétett tervek is bizonyítják. Ezekben a tervezetekben mind gyakrabban bukkan elő egy új fogalom: a gerontopedagógia, vagy gerontagógia. E tudományág (ha megelőlegezzük azt a minősítést) több kutatási terület munkáját hangolja össze, hiszen az idős emberek oktatása, továbbképzése nemcsak pedagógiai, hanem orvosi feladat is, ugyanakkor nem nélkülözheti a társadalomkutatás, a szociológia eredményeit. Sürgető társadalmi igények késztettek arra, hogy a ma még ösztönös vonásokat viselő oktatási forma egyáltalán megvalósuljon. Ám éppen ezek a sürgető igények — ahogy ezt dr. Szegő Imre, a gerontológus főorvos megfogalmazta — szabják meg a kutatás irányát, feladatkörét is. Természetesen széles körű reprezentatív vizsgálatok lennének a legmegbízhatóbbak, s ezek nyomán lehetne tovább haladni, azonban józanul mérlegelnünk kell ennek személyi és nem utolsó sorban anyagi feltételeit. A vizsgálódás célpontjai egyébként a tíz esztendeje működő Hevesi Gerontológiai Gondozó tapasztalatai alapján is meghatározhatók. A kutatásban eszerint legalább négy szakterületnek: a szociológiának, az orvöstudománynak, a pszichológiának és a pedagógiának kellene összefognia. E területeken dolgozó szakemberek közös munkája ígér legtöbb eredményt. Fel kell mérni az idős korúak szociális viszonyait, a rétegeződésből következő érdeklődésbeli, szemléletbeli különbségeket, pontosan ismerni kell a mentálhigiéniai, .biológiai adottságokat és az időskorúak személyiség- jellemzőiből, a környezet hatásaiból következő pedagógiai sajátosságokat. Mindezeket összefoglalva lehet meghatározni az idősek tanulási, tanítási körülményeit, akár felsőoktatásról, akár alacsonyabb szintű oktatási formáról van szó. A négy különböző területen dolgozó kutatócsoportnak először a kutatás pontos tematikáját, ütemezését kellene közösen meghatároznia. Később, az anyaggyűjtés önálló munkája után természetesen újra együtt kell elemezni az összegyűlt adatok halmazát. Ez a munka évekig is eltarthat, több kutató idejét köti le, és nem kis anyagi áldozatokkal jár. Jelentőségét, hasznát egyebek mellett egy sor, ma már mind élesebben jelentkező társadalmi feszültség enyhítésében látjuk. Kétségtelen, ez a haszon nem jelentkezik egyik évről a másikra. Döntő érvként felhozhatjuk az időskorúak mind nagyobb arányát is: egyre nő az eltartottak száma társadalmunkban. Nemcsak erről van azonban szó, s egy alaposabb orvosi, pszichológiai, pedagógiai kutatás meglepő tényeket, jelenségeket tárhat fel. Önmagát .becsüli minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött — idézhetnénk Sütő András szavait, amelyek mottóként is szolgálhatnak a leírtakhoz. Elkezdeni is nehéz volt ezt a munkát, s tudjuk, folytatni sem lesz könnyebb, de úgy érezzük: a nyugdíjasok főiskolája bizonyította létjogosultságát, s mindenképpen szükség van a folytatásra. Szabados Lajos—Ilekcli Sándor 26
