Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: Gárdonyi egri orvosa
MÚLTUNK JELENE Gárdonyi egri orvosa Az orvostörténelem számos olyan orvost tart számon, akiket nemcsak a gyógyítás terén elért eredményeik, hanem nagy h'ókhoz, költőkhöz, művészekhez fűződő kapcsolataik is híressé tettek. Közülük való volt Egerben dr. Glósz Kálmán, aki 120 évvel ezelőtt született, 1863. október 8-án. Apja pékmester volt. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. A ciszterciták gimnáziumában érettségizett. Diáktársai közül kitűnt irodalmi érdeklődésével. Hetedikes gimnazistaként belső munkatárs volt a diákok által szerkesztett Magyar Themis című szépirodalmi lapnak, ahová elbeszéléseket is írt. Érettségi után a budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be, ahol 1886- ban szerzett diplomát. Ezt követően klinikai tanársegéd lett, de szülővárosa hívására otthagyta a fővárost, s ott lett városi alorvos 1891-ben. Egri lányt, Mártonffy Margitot vette feleségül. Házasságukból két leány: Margit és Klára született. Az orvostudományokkal való elmélyült foglalkozása, nagy szorgalma, humanizmusa révén az orvosi pályán gyorsan haladt előre. 1900-ban 37 éves korában Eger város tiszti főorvosának választották meg. Ezt a funkciót haláláig betöltötte. Városi főorvosként elévülhetetlen érdemeket szerzett a megyeszékhely közegészségügyi helyzetének javítása terén. Több tervet dolgozott ki Eger vízellátásának megoldására, csatornázására. Az ő indítványára létesült a városi sertésvágóhíd. Sokat fáradozott a helyi fürdőkultúra fellendítésén is. Szülővárosa közegészségügyének fejlesztésére felhasználta a sajtó nyilvánosságát is. Ennek érdekében több hírlapi cikket írt. A sok elfoglaltsággal járó főorvosi funkció ellátásán kívül széles körű gyakorló orvosi tevékenységet is kifejtett. Vezette az Irgalmasrend kórházának belgyógyászati osztályát, majd az elmegyógyintézetet is. Igazgató főorvosa volt a Szent Vince női kórháznak. S ezenkívül igazgatója volt az egri menháznak, az aggok házának is. Orvosa volt a Papnevelő Intézetnek, a Süketnémák Intézetének, a Szent József Fiúnevelő Intézetnek. A Jogakadémián 1893-tól 1900-ig, majd 1919-től 1927-ig megbízott előadóként oktatta a közegészségtant és a törvényszéki orvostant. Az egri fiú tanítóképzőben és a ciszterciták gimnáziumában egészségtant tanított. Az első világháború éveiben az egri csapatkórház számtalan sebesültjét gyógyította, sőt vállalta egyesek személyes ügyeinek intézését is. Egyik helyi lapban felhívást tett közzé, amelyben a sebesültek részére ágynemű adományozását kérte. Jellemző emberségére, hogy egy szegény asszony nevét, aki rossz sorsa ellenére két darab párnát ajánlott fel a sebesülteknek — kiíratta az újságba jó példaként. Mint az értelmiség köréből többeket — az 1919- es Tanácsköztársaság hősi lendülete őt is magával ragadta. Vörös karszalagos orvos lett, s munkája közben meg is sebesült. Az egri újságírók szakszervezete július végén orvosává választotta. Mint városi tiszti főorvos lakásán végezte reggel, munkaidő előtt a szegény sorsú betegek ingyenes orvosi ellátását. Ez volt talán tiszti orvosi tevékenységének legnemesebb tette. Ingyenes betegeinek gondozását nagy odaadással és lelkiismeretességgel végezte, sőt a recept mellé a felírt gyógyszerek kiváltásához szükséges pénzt is mellékelte. Nemes lelkűségére vall, hogy a rimaszombati gyermekmenhelyből ottani orvos barátja kérésére egri családoknál helyezett el árvákat. Megsegítésükre gyűjtést szervezett, s a kis árvákat ingyen kezelte. Glósz Kálmán életének, orvosi tevékenységének érdekes színfoltja volt az 1896-ban Egerbe telepedett nagy íróval, Gárdonyi Gézával való barátsága. Glósz főorvos bizonyára a gyógyítómunka során került először kapcsolatba az íróval. Gárdonyi ugyanis beteges ember volt, s szüksége volt állandó orvosi felügyeletre. Ma még nem tudjuk, hogy mi okból Glósz Kálmán lett Gárdonyi háziorvosa. Az író felügyeletét a főorvos haláláig ellátta. Az orvos—beteg kapcsolat az évek során meleg barátsággá alakult, s Glósz az író legmeghit- tebb barátai közé tartozott. A főorvos féltőén gondoskodott az író egészségének óvásáról. Talán a következő történet is jól bizonyítja ezt. Az írót egyidőben állandó fejfájás kínozta, amelynek okát nem tudta. Amikor egy alkalommal főorvos barátja megvizsgálta a szemét, kiderült, hogy az író szeme gyenge, s szemüveget kellene viselnie. Miután orvosa javaslatára ezt meg is tette, fejfájása elmúlt. Gárdonyi orvos barátjának iránta tanúsított jóságát tőle telhetőén, íróra jellemző tettekkel igyekezet meghálálni. 1904. április elején Glósz Kál27
