Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 3. szám - JELENÜNK - Szabados Lajos - Hekeli Sándor: Nyugdíjasok az egri főiskolán

vető szellemi, fizikai hanyatlást — ez a gondolat, amely dr. Szegő Imrének az időskorúak gondozása során szerzett sokéves tapasztalataiból született, itt a tanárképző főiskolán a vezetők és oktatók jóvoltából, tovább fejlesztve, megvalósult.

Érdemes időzni kissé a tervváltozatoknál, amelyek az oktatás célját, formáját igyekeztek körvonalazni már a szervezés kezdetén. Üttörő módon történt mindez, hiszen hazai hagyományokra nem támaszkodhattunk, a külföldi szakirodalomban e témában megjelent publikációk (ezek közül bevezetőnkben már idéztünk) sem ajánlottak itthoni viszonyokra alkalmazható módszereket.

A tanfolyam ne legyen két évnél hosszabb, eszerint állították össze a nyelvi és történelmi, irodalmi tananyagokat. Rendszeresen, miként a főiskola egyéb tagozatain is, beszámolókon kell a megszerzett ismeretekről bizonyságot adni. Előadások, konzultációk váltják egymást, közösen is megvitatnak egy-egy témát, összefoglalva a tananyag részeit. Természetesen számítottunk arra, hogy igen különböző szintű ismereteket kell „ösz- szeszoktatni”, felfrissíteni a régen megszerzett és már megkopott tudást. Meg kellett birkózni az eltérő szemléletmóddal, a „mi másképpen tanultuk'’ akadályával is. Ezek az oktatási, nevelési célok határozták meg a nyugdíjasok részére összeállított tantervet. A különbségek leküzdésében számítottak a jelentkezők igyekezetére, lelkesedésére, megújulás iránti eltökéltségére. Ebben — azóta már kiderült — nem is csalódtak a szervezők.

A szoeiálgerontológia tárgykörében, amelyet közös előadásokon hallgattak, az idős kor, az öregedés orvosi, pszihikai gondjai, a környezet és az egyén tennivalói fogalmazódtak meg. Egyebek mellett a következő témákban: az öregedés jelentősége, mint a természet állapota, az egyes történelmi korszakokban és a jelenben tapasztalható veszélytényezők, a korral járó betegségek hatásának csökekntése, a családi közösség ereje, az aktivitás fenntartásának jelentőségét. Nagy érdeklődést váltottak ki ezek az előadások, élénk vita követte mindegyiket.

Hogyan vélekedtek a célról, a szükséges módszerekről a nyugdíjas főiskola megszületésekor az irányítók, a gondolat megalkotói?

Dr. Szegő Imre, a Hevesi Gerontológiai Gondozó igazgatója:

— Tapasztaltuk, hogy szinte egyénenként változik a módszer, a feladat, amivel az időskorú, a nyugdíjas elöregedésének folyamatát fékezni lehet. Mindenképpen a legfontosabb tényező azonban, ha valamilyen módon hasznossá teheti magát és lehetőségét látja a megújulásnak akár rövid időre is. Így született a nyugdíjasok főiskolájának gondolata. A sok egyéb lehetőség mellett azt a célt szolgálja, hogy a szellemet frissen tartva, tennivalókat, értelmet adjon az idős kornak. Pótolni lehet olyan ismereteket, amelyek megszerzésére korábban nem volt lehetősége az illető nyugdíjasnak, és esetleg képesítést adhat bizonyos feladatok elvégzésére is. Például: a nyelvtudás, a történelem az idegenvezetőnek, a régészet a múzeum- őrnek. A hallgatók érdeklődési körének és felkészültségének megfelelően magas szintű oktatásról

van szó, a nyugdíj nagyságához mért tandíj ellenében. Érettségi volt a jelentkezés feltétele, de jöttek diplomával rendelkező nyugdíjasok is. Erre a jövőben ugyancsak számíthatunk.

Dr. Vértes László osztály vezető-főorvos, a Gerontológiai Társaság főtitkára:

— Az idős ember is lehet társadalmunk aktív tagja! A bizonyíték rá ez a kezdeményezés, amely a kétszáz éves, nagyhírű egri líceum falai között megvalósult. Az első évfolyam hallgatói tapasztalatom szerint büszkén látogatják a foglalkozásokat, hamar elmúlt a szorongás. Országos érdeklődést váltottak ki a főiskola szervezéséről, kezdeti tapasztalatairól tartott előadások, többek között elhangzott ilyen a Magyar Gerontológiai Társaság tudományos ülésén is. Cikkek, riportok, beszámolók sora jelzi az előrehaladást. Az érdeklődés is bizonyítja, hogy az ötlet mindenképpen érdemes a továbbfejlesztésre, elterjesztésre.

A nyugdíjasok főiskolájának tanári kara — úgy érezzük, mindanyiuk nevében nyugodtan állíthatjuk — nem anyagi előnyök reményében verbuválódott. Vállalták a feladatot a tanárok, mert hittek és hisznek az értelmében, tudják, nem telik el haszontalanul az idő a foglalkozásokon. A történelmi, irodalmi, idegen nyelvi, neveléstudományi előadások, szemináriumok vezetői: dr. Molnár József, dr. Bohony Nándor, Mjazovszky Albert, Czeglédi Csaba, dr. Lachata István, Kiri- polszky Mária, dr. Nagy Andor, dr. Fekete Péter, dr. Szabó István és természetesen a szervező munkacsoport tagjai.

Mit vártak, hogyan vélekednek a hallgatók? Az első igazi próbatétel, a vizsga után kérdeztük meg néhányukat. Ez az időszak bizonyította az erőfeszítések értelmét is, hiszen kiderült, valóban komolyan veszik elhatározásukat a nyugdíjasok, és mindent megtesznek azért, hogy eljussanak a célhoz.

— Egyáltalán nem féltem a vizsgától —- mondta a 67 éves Berta László. — A foglalkozásokon jól összejöttünk, összebarátkoztun k. A tanárok segítőkészek, nem hiszem, hogy félnie kellett volna akármelyikünknek is. Régen volt már, amikor én tanultam, másképpen szólt a tananyag annak idején, de nem bántam meg, hogy beiratkoztam. Én szeretnék diplomát kapni, bár különösebb célom már nem lehet vele. Tanítóképzőt végeztem, leszázalékoltak és most üzemi fürdőgondnok vagyok. Fiatalabfonak érzem magam, amióta tanulok.. .

Szántó Sándor technikus, műszaki revizor volt nyugdíjazása előtt. Szintén a történelem szakra iratkozott be; mint mondta, „minden álma volt, hogy továbbtanulhasson”. Bársony Béla hivatásos katona volt, hadtörténettel foglalkozott, jól jött neki ez a lehetőség. Zsákai István rendszeresen vállal idegenvezetést, így a gyakorlatban tudja hasznosítani az itt szerzett ismereteket. Bárdos Jó- zsefné az iskolával együtt kezdte el az idegenvezetői taofolyamot. Bóta Klára innen is tovább akar tanulni: a történelem után a német nyelvre iratkozik be.

Megőrizni ia régi értékeket, teljesebbé tenni az emberi életet — ennek a haszna forintban nehe25