Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - JELENÜNK - Szabados Lajos - Hekeli Sándor: Nyugdíjasok az egri főiskolán
tevékenység állandó gyakorlása az a „gyógymód”, amely megelőzheti a korral járó hátrányos szellemi következmények kialakulását. Az előzőekben megfogalmazottakkal való foglalkozás aktualitását bizonyítja, hogy Magyarországon az utóbbi évtizedekben és években meghosszabbodott az átlagéletkor, növekedett a nyugdíjasok aránya. A statisztikai évkönyv szerint hazánkban és ezen belül megyénkben az összlakossághoz viszonyítva a nyugdíjasok százalékos aránya a következő képet mutatja: Országos Megyei 1960 1970 1980 1960 1970 1980 16,8 20,5 20,3 16,8 21,4 21,5 A világ több országában — felismerve a miénkhez hasonló helyzetet — az 1970-es évek elejétől folytatnak olyan kísérleteket, amelyek a tanulás szellemi frissességet biztosító hatását hivatottak bizonyítani a nyugdíjas korban. (Ilyen kísérletek folynak 1978-tól Franciaországban, majd ezt követően Belgiumban, Dániában, Kanadában, Nagy- Britanniában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Svájcban, 1975-től Lengyelországban és 1978-tól a a Német Demokratikus Köztársaságban.) Ezek közül kettőről részletesebben is szólunk: Franciaországban az „örömet könyvekkelu akcióhoz kapcsolódva írók, színészek, mesemondók, pszichológusok és könyvtárosok közreműködésével előadóképzést indítottak idős emberek számára, hogy elősegítsék a nemzedékek közeledését, fejlesszék az öregek alkotó tevékenységét, és e célból jobban kihasználják az iskolák, a könyvtárak és a szabadidő-központok nyújtotta lehetőségeket. Öt év alatt több mint 300 idős mesemondót készítettek fel — a legifjabbak nagy örömére. Ez az információ a Népművelés című folyóirat 1982. évi 9. számában jelent meg, (kajdi): A fiatalok, az idősek és az öregedés című cikkben. Idézve a cikk megállapításaiból: ,,A műveltebb ember kevesebb megrázkódtatással viseli el az öregedést, aktív marad, kapcsolatokat teremt. Másrészt az öregeknek kínált kulturális lehetőségek (pl.: szabadegyetemeik) életerőt is adnak.” „A szemléleti problémák is szóba kerültek. A fogyasztói társadalom a fiatalságot hirdeti és a produktívot a hasznossal, az in- prodüktívot a haszontalannal azonosítja. Pedig az öregek élettapasztalata, bölcsessége hasznos, ők a hagyományok eleven képviselői. A fejlődő országokban éppen ezért nagy becsben élnek és nem szigetelődnek el a társadalomtól. Nem az öregség — a ráncok — ellen kell harcolni, hanem az öregség elfogadásáért. Azért, hogy az idős emberek visszanyerjék az őket megillető helyüket a társadalomban, a többi korosztály szemében és szívében, s hogy valóban olyan hosszú életet érjenek meg, olyan függetlenek és folyton ágat hajtők legyenek, mint a világértekezlet hivatalos — egy nyolcvan éves amerikai művész eredeti ötlettel megalkotott — emblémájának banyána-fügefája, amely hatalmas és erős, s hajdan köré gyűltek az egy közösségbe tartozók.” A frankfurti egyetemen 79 éves, finn származású professzor vezeti a gerontológiával foglalkozó tanszéket. Az idős pszichológusnő a kollégáival együtt — hosszú ideig tartó kísérletezések után — arra a megállapításra jutott, hogy az idősebbek szinte mentőövnek tekintik a tánűlási lehetőséget. Frankfurtban tíz szakterületen folytathatják tanulmányaikat a résztvevők. Előadásokat hallgatnak a jogról, nevelési és gazdasági kérdésekről, társadalomtudományi ismereteket szerezhetnek, de pszichológiai, teológiai és művészeti pedagógia A nyelvórát Mjazovszky Albert vezeti 22
