Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - JELENÜNK - Szabados Lajos - Hekeli Sándor: Nyugdíjasok az egri főiskolán
is szerepel a tanrendben. Mindezek mellett természetesen foglalkoznak mindazokkal a problémákkal is, amelyek az idősebb korban jelentkeznek, mint például a magányosság. (Ez a tájékoztatás a Népszava 1983. január 9-i számában jelent meg ) |Mindkét példa jól bizonyítja azt a széles körű és változatos törődést, amely ezen a területen a társadalom részéről megnyilvánul. Az e gondolatokra épült tervező munkának az első fázisa volt az „iskola” nevének és céljainak meghatározása. Több irányú konzultáció alapján született meg a döntés, a Nyugdíjasok Főiskolája névről. A célokat pedig a következőkben határoztuk meg: Könnyítse meg az aktív kereső korból a nyugdíjas évekbe való átmenetet, segítsen a megnövekedett szabadidő tudatos, értelmes felhasználásában, valamint a „szellem” frissen tartásában szervezett tanulással. Esetleg adjon képesítést bizonyos feladatok ellátására. A célok megfogalmazása után határoztuk meg a képzés legfőbb feladatait: Az erkölcsi nevelés feladatán .belül erősíteni a hallgatókban a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus eszméjét, a szocialista humanizmus eszméjét és a kollektivizmus az egymáshoz való tartozás érzését. Az irányított és önálló ismeretszerzésen keresztül az ismeretek sokoldalú alkalmazásával a művelődés igényének kialakításával, az értelmi képességek fejlesztésén keresztül biztosítjuk a hallgatók értelmi nevelését. A szép f elismertetésével, megbecsülésével és annak létrehozásával kell törekedni az esztétikai nevelésre. Az egészséges életre nevelés feladatát az egészséges életmóddal és életrenddel kapcsolatos információk révén kell biztosítani. Mindezeken keresztül kell hatni a hallgatók világnézetére. ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK A célok és feladatok körvonalazása után kezdődött meg a konkrét szervező munka. Ezzel már a szélesebb nyilvánosság elé került a javaslat. Itt szeretnénk szólni fogadtatásáról is. Űj, és eddig nálunk szokatlan dologról volt szó, tehát bizonyos szempontból érthető az eltérő fogadtatása. Voltak, akik örömmel vették a kezdeményezést, humánus és reális elképzeléseknek tartották. Indokolták is, hogy miért. Elsősorban a történelem „nagy öregjeinek’“ tetteire, de a jelenkor vezető politikusaira, tudósaira is hivatkoztak. A megvalósuláshoz készségesen ajánlották fel segítségüket is. A másik csoportot úgy jellemezhetnénk, hogy várakozó álláspontot foglaltak el. Megfogalmazták egyetértésüket, akadályokat nem állítottak, de fenntartásaikat sem hallgatták el. Lényegében magától a képzéstől várták igazának bizonyítását. Őszintén kell azonban arról is szólnunk, hogy néhányan nem találták elfogadhatónak tervünket. Egy-két véleményben az is elhangzott, hogy ha teheti, meg is akadályozza ezt az „őrültséget”. Érdemes vizsgálni indokaikat. Éppen most, ebben a nehéz gazdasági helyzetben fényűzés a nyugdíjasok felsőfokú képzésére anyagiakat biztosítani, mivel ez soha nem térül meg. Egyes vélemények szerint nyugdíjas korban már nem is képesek az emberek ismeretek szerzésére, és azok alkalmazására ilyen magas szinten. Elgondolkoztatóak ezek az érvek, nem hagyhatjuk őket szó nélkül. A kétéves képzés 60 000 forintba kerül. Büsz23 Előadást hallgatnak a történelem szakosok
