Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - JELENÜNK - Nagy Andor: Közoktatás-közművelődés
tulajdonítunk olyan jelentőséget, amilyet az megérdemelne. A műveltség egységének megállapítása evidensnek tűnik, de a gyakorlat mást igazol. Tény, hogy a közoktatás, az iskola egyre inkább alapozó szerepet tölt be, többre nem vállalkozhat. A különböző kihívásoknak képtelen maradék nélkül eleget tenni. Ezért is nehezebb jelenünkben, mint volt bármikor az iskolai tananyag kiválasztása, a tantervkészítés. Az alapozó szerep azonban főszerep, mely egyáltalán nem becsülhető le. Mert hiába akarunk olvasóvá nevelni olyan valakit, aki még a középiskolában is szótagolva olvas. Kár az információ-zuhatagra hivatkozni azoknál, akik még meg se ízlelték a tudás örömét, akiknek önbecse szerény, akiket a szülők úgy próbálnak meggyőzni, hogy ..tanulj, mert megbuksz, elmehetsz munkásnak!” Pozsgay Imre korábban többször is utalt arra, hogy az első számú közművelődési intézmény az iskola. Valóban, az iskola tevékenysége épp olyan pótolhatatlan a művelésben, mint a családi nevelés a személyiség fejlődésében. A művelésből csak úgy válhat önművelés, hogyha a kellő feltételeket sikerült időben kialakítani, megteremteni, ha az iskolás évek megfelelő értelmi kondíciót teremtettek. A közművelődés soha nem jelentette csupán az iskola utáni — elsősorban a felnőttekkel kapcsolatos — tevékenységet. Ma még inkább jellemzője az iskolamellettiség és -utániság. A közművelődésnek egységet kell alkotnia a közoktatással, egymásra kell épülnie, támogatnia kell egymást, hiszen közös ügyet szolgálnak. Az iskolán kívüli művelődési lehetőségek tudatos fel- használása épp olyan magától értetődő feladat, mint a népművelőknek, a közművelődés munkásainak kapcsolatkereső, kapcsolatteremtő tevékenysége az iskolával, a pedagógusokkal. A partnerszerep kialakítása sokáig nem várathat magára. Az együttműködés főbb területei és irányai Dr. Kormos Sándor az egységes művelődésügy szolgálatát, mint célt jelölte meg előadása bevezetőjében. A két színtér egymásra épülése, egymás támogatása nélkül eredmény nem várható. Hangsúlyozta ő is a közoktatás alapozó szerepét a permanens művelődéssel kapcsolatban, és rámutatott a tartalmi együttműködés fontosságára. A közművelődés országos irányítója meggyőzően igazolta az egységes szemlélet megvalósulásának funkcióját. Állásfoglalása rendkívül ösztönző, nagyon szimpatikus volt. A jövővel kapcsolatban két alapvető főirányt különböztetett meg a minisztériumi főosztályvezető; az egyik a hagyományosnak minősíthető formák továbbfejlesztése, a bennük lévő lehetőségek hatékonyabb kihasználása. Tényként kell megállapítani, hogy megyénkben is — mint számos helyen az országban — nagyoh sok jó példát sorolhatunk fel a két színtér együttműködésével kapcsolatban. Az együttműködésnek hagyományai vannak, amelyek több évtizedre tekintenek vissza számos esetben. Az ún. rendhagyó irodalom óráktól, az iskolába telepített múzeumi tárlóktól kezdve, a kollégiumokban rendszeresen programozott TIT-előadásokig, vagy iskolai filmes rendezvényekig igen hosszú a sor. Ugyanakikor ismeretes, hogy nagyon sok olyan iskolai tanulónk van, aki számára szakköri lehetőséget, klubtagságot, idegen-nyelv tanulási alkalmat, különböző képességének, tehetségének fejlesztésére kínál színteret a művelődési otthon stb. A másik főirányt úgy jelölte meg dr. Kormos Sándor kandidátus, mint a közoktatási és közművelődési intézmények szervezeti ötvözésében rejlő lehetőségek kiaknázását. Heves megye példaként szerepelt számos esetben, az ún. komplex intézmények létrehozásával és működésével kapcsolatban is. Tapasztalataink alapján is állíthatjuk, hogy megyénk pedagógusai és népművelői, valamint a tanácsi vezetés szívesen vállalkozik kísérletezésre akkor is, ha előre látja, hogy az újabb feladatok megoldását jelenti. A füzesabonyi járás számos községében szinte állandó a vendégjárás, igen sok a hazai és külföldi érdeklődő. Besenyő- telek, Sarud helyneveket a komplex intézményeik miatt ízlelgetik mostanában a külföldiek is. Legutóbb egy francia népművelési delegáció Besenyőtelken járva élményként számolt be az ott szerzett tapasztalatokról. A sarudi olvasási és egyéb kísérleteket igen nagy érdeklődéssel figyelik az országos szakemberek is. Bógyi Kálmán a komplex intézmények egyik megyei mecénása, az egri VI. számú Általános Iskolát, mint komplexet mutatja be az olvasóknak a Köznevelés 1983/14-es számában. Az elmúlt évben megyénkben járt a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő Pedagógiai Bizottság, amely látogatást tett többek között Feldebrőn is. A bizottság tagjaival látogató újságírók rendkívül nagy érdeklődést mutattak szintén a látottakkal, hallottakkal kapcsolatban. . . Tény, hogy e „főirány” él megyénkben, a komplex intézményekkel megkülönböztetett módon foglalkozik a szákirányítás, látva szerepük összetett voltát, a bennük rejlő igen nagy lehetőségeket. A jövő egyik útja kétségkívül itt keresendő. Ez esetben az egységes irányítás eleve adva van, ami meghatározza a művelődési szemlélet “rvényesülését is. A pedagógusok és a népművelők a könyvtárossal együtt tevékenykedve végzik munkájukat. Ezek az intézmények nagyszerű lehetőséget adnak képesítésüknek megfelelő elhelyezkedésre azoknak a tanároknak, akiknek egyik szakja népművelés. Az általános nevelési központok, (alfák, komplex intézmények) egyéb lehetőséget is jelentenek. Az iskolás gyermek számára lényegesen többet jelent az intézmény, mint korábban, ill. más esetben. Nem csupán tanítóival, tanáraival találkozik ott, de délutánonként és esténként élményt adó műsorokkal, különböző előadókkal, játszással, szórakozással kapcsolatos rendezvényekkel is. A szülők számára is megváltozik az intézmény, hová nemcsak értekezletekre hívják, és nemcsak gyermek- nevelési gondjaikban osztoznak, de művelődési, szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget is kínál20