Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - KÖNYVESPOLC
KÖNYVESPOLC luiv HU Kall Debrecen története 1693—1849 Egy várostörténeti monográfiát író munkaközösségnek és a részletkutatásokból született feldolgozásokat kötetté kovácsoló szerkesztőnek számtalan nehézséggel kell megbirkóznia. Ezek a szerteágazó nehézségek alapvetően két problémacsoportból származnak. Az egyik vitapontot az adhatja, hogy koncepcionálisan mit értünk városon, nevezetesen azt, hogy a város a feudalizmus rendszerében elsődlegesen társadalom, település-forma, de gazdasági egység is, s hogy mindenek előtt privilégizált jogi formákkal értelmezhető kategória. A másik vitás problémakört annak értelmezése jelentheti: a város történetének jelzett időhatárok közé zárt szakasza tartalmaz-é olyan sepicifikus vonásokat, amelyekkel „csupán Debrecen rendelkezik. A három hatalmi szféra érintkezési pontjában fekvő Debrecen történetének 1693-tól 1849-ig ívelő, alig több mint másfél százados szakasza, igen fontos, országosan és helyi vonatkozásban is, sorsmeghatározó eseményekkel gazdagon illusztrált korszaka. A lassan megszűnő török hatalom, a fejedelemsége hanyatlását élő Parciumi és Erdélyi részek elvesztik a térségre gyakorolt nagyobb befolyásukat, de helyettük megjelenik a királyi Magyarországot birtokában tartó Habsburgok területkövetelő igénye. Debrecen a XVII. század végén megkapja a szabad királyi jogot, hiszen a birodalmi centralizáció felé törekvő Habsburgok mindent megtesznek azért, hogy politikai befolyásukat kelet felé is kiterjesszék. A városnak a történeti tradícióihoz azonban egy függetlenebb és szuverénebb döntési jogkörű állapot jobban illene, amit a királyi döntés nem tud, s nem is akar megadni. Valójában a Habsburg centralizációs politika is ellentmondásos: míg a három hatalmi szféra érintkezési pontjában fekvő Debrecennek a Habsburg vezetés privilégizált jogállást biztosít, ugyanakkor Erdélynek jogi különállását a Diploma Leopoldiummal megszünteti. A Rákóczi-szabadság- harc kezdeti szakaszának katonai sikerei átmenetileg kedvező feltételeket teremtenek ugyan a- függetlenségi törekvésekhez, de a szabadságharc kétséges katonai kimenetele újólag a Habsburg centralizációs politikához kínál kedvezőbb feltételeket. Debrecen sorsa — mint ahogyan azt egyik historikusa találóan megállapítja — ezekben a folyton változó, de a város számára csak megpróbáltatásokat hozó időszakban kovácsolódik sajátos karakterű, gazdaságilag izmos, szellemében folyton megújulni tudó várossá. A város ebben a periódusban csak saját anyagi és szellemi erőforrásaira támaszkodhatott. „Nem igen bízhatunk mi a méltóságtas főrendekben, mert azoktól megvettettünk; nem vitézeinkben, mert azoktól megfosztatunk”, — írja a fentebb már idézett krónikus. A város és vezető politikai garnitúrájának azonban sikerült elérnie — nem mindennapi ügyességgel alakított diplomáciával, s jelentékeny anyagi tehervállalással — azt, hogy a település gazdasági, politikai, szellemi súlya a történelem során fokozatosan növekedjék. Egy várostörténeti monográfiának íratlan szabályai vannak, amelynek legfőbb minősítése talán a teljesség elve lehet. A kötetet szerkesztő és író Rácz István, valamint a tanulmányokat író munkaközösség ezt a feladatot tartotta szem előtt. Az 1693-as évvel kezdett, a polgári forradalommal és a szabadságharccal zárt történeti korszak monográfikus feldolgozását adja a kötet. A korszak népesedési viszonyait tárgyaló fejezet nemcsak az arányosan emelkedő népességszám mutatóit összegzi, hanem fontos adatokat közöl a város családneveiről, s a foglalkoztatás szerkezetéről is. A szerző Kováts Zoltán mindenütt kitér a népességmozgást meghatározó tényezők bonyolult törvény- szerűségeire ugyanúgy, mint a számszerű alakulást meghatározó egyéb mozgatókra. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy Debrecen népessége a tárgyalt időszakban rohamos gyarapodást mutatott, s a forradalom éveire elérte az ötvenezer főt. Ez a szám az országos összehasonlításban azt jelenti, hogy Debrecen Pest mögött népességszámban a második helyet foglalta el. A város politikatörténetének fő kérdéseit Balogh István dolgozza fel. Ez a fejezet aligha kerülhetett volna avatottabb kezekbe! Imponáló történeti forrás- bázisra építve s a város iránt tanúsított egészséges szellemű lokálpatriotizmussal áthatva megírt fejezet egy önmagában is megálló kisebb monográfia lehetne. A feldolgozás azonban teljesen szervesül a monográfia egészéhez. A szerző ebben a fejezetben azt a folyamatot ábrázolja, ahogyan a város a három hatalmi szféra egymást keresztező érdekeinek megszűnése után sajátos igazgatású és autonómiájú politikáját megformálja. A város áldozatul esik ugyan a XVIII. században erősen felgyorsuló Habsburg-cent- ralizációnak, de a teljes alávetettséget sikerült elkerülnie. A tárgyalt korszakban a város vezető politikai garnitúrája okos diplomáciával, s nem kevés anyagi áldozatvállalással sikeresen védekező politikát folytathatott. Ez az önálló közigazgatási státusz, s az ennek megfelelően kiépülő igazgatási és kulturális intézményi keret messzemenően hozzájárult ahhoz is, hogy a városnak a XVIII. század második felében megpezsdülő szellemi élete egyben a magyar kultúrtörténetnek is fontos fejezete legyen. Mint a fentiekben már említettük a város nemcsak közigazgatási és jogi egység, hanem sajátos gazdasági keret is. A városgazdálkodás, eltérően a hagyományos mezőgazdasági termelést folytató feudális szerkezettől, sokféle és minden területre kiterjedő termelő és szolgáltató tevékenységet is magába foglal. Ezt a problémakört — alapos módszertani jártassággal és szakmai precizitással Rácz István, Balogh István, Varga Gyula és Gyimesi Sándor tanulmányai dolgozzák fel. A tanulmányok világosan szemléltetik, hogy a város hírnevének megalapozása, gazdasági hatókörének kisugárzása részben annak a messzeágazó gazdasági, kereskedelmi tevékenységnek köszönhető, amelyet a város kereskedői, tőzsérei és boltos kal- márai folytattak. Debrecen XVIII. századi társadalmának fontos eleme lesz a cívispolgár. Ennek a rétegnek az lesz a fő jellemzője, hogy olyan földművelést folytat, amely az állattartásnak volt alárendelve. Ez a parasztpolgár polgári jellegénél fogva részben szembeszáll a rendiséggel, másrészt parasztos vonásaival mindenkor óvatoskodó gyanakvással fordul az új felé, s a konzervativizmusával nagyon gyakran a változatlanságot tekinti ideáljának. Fontos fejezetei a monográfiának a város szellemiségét, a debreceni felvilágosodást és az iskola62
