Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Menthusz Károly: Anglia a 80-as évek elején
tovább, ahogy csak lehet! A konzervatív kormánynak éppúgy be kell vezetnie szociális törvényeket, mint ahogy a munkáspárti kormány sem sértheti meg a kapitalista érdekeket. A jelenlegi változás az államkapitalizmus, tehát az állami kezelés és ellenőrzés alá vont kulcsfontosságú ipar arányának növekedése. Ezzel egyre szűkebb csoport kezében összpontosul a gazdasági és a politikai hatalom. Angliában, ahol írott alkotmány nincs, a mindenkori kormány — napjainkban a hatalmat élvező konzervatívok —, ügyeskedéseitől függ, hogy mi kerül bele a bonyolult, a törvényektől és szokásjogból álló íratlan alkotmányba. Mindezt fokozza, hogy az angol parlamentáris rendszeren alapuló alkotmány ma már a választók akaratát sem fejezi ki pontosan. A parlament összetétele nem attól függ, hogy egy-egy párt mennyi szavazatot kap országosan, hanem hogy mennyit az egyes választókerületekben. Mivel írott alkotmány nincs, így a gyakran csak „Koronának” említett főhatalom szimbolikus, de egyben reális jelenlevő erő. A történelmi folyamatosságot hirdeti a szigetországban, a közös érdekeket és sorsot, melyet az angolok látszólag közönyösen, de szívük mélyén éppen úgy vállalnak, mint más népek a magukét. Belső megosztottságuk, különös szokásaik ellenére ez tartja egybe őket. Sokan azzal érvelnek, hogy a királyi udvar költségei, ceremóniái milliókat vonzanak külföldről. Ez a láthatatlan valutabevétel pedig többszörösen megtéríti a költségeket, hiszen a turisták milliói évről évre azért látogatnak Angliába, mert kíváncsiak a ma is élő nosztalgiák és tradíciók fényére. A brit nagyvárosok utcáin tucatszám kínálják a színes folyóiratokat, magazinokat, a nagybetűs újságokat. A szigetország sajtója és a könyvkiadás az állami nyomdákon és a hivatalos kiadványokat terjesztő vállalaton kívül magánkézben van. Nagy-Britanniában közismert a tekintélyesebb lapokról szóló nem is oly tréfás meghatározás, hogy melyiket ki olvassa. Nos, a Times azoké, akik azt hiszik, hogy kormányoznak, a Daily Mirror olvasói azök, akik azt állítják, hogy kormányoznak, a Morning Star szerint egy másik országnak kellene kormányoznia. A Guardian olvasóinak az a véleménye, hogy nekik kellene kor_ mányozni. A Financial Times olvasóié az ország, a Daily Express híveinek véleménye szerint az országot úgy kellene vezetni, mint a „régi jó időkben”, a Daily Telegraph olvasói szerint a „régi jó idők” visszatérnek. Mint minden tréfában, ebben is van igazság. A valóságban majdnem minden brit, ha a közép, vagy a felső osztályhoz tartozik, legalább két lapot olvas! A többiek általában egyet vásárolnak, vagy fizetnek elő a sarki újságosnál. A számtalan kitűnően szerkesztett heti és havi folyóirat, tudományos és társadalmi intézmények kiadásában missziót teljesít. Angliáról, a közvélemény alakulásáról ezek a lapok jobban tájékoztatják az olvasót, de sokkal többe kerülnek, mert vagy nincs hirdetési bevételük, vagy kevés. A milliós példányszámú, olcsó, terjedelmes képes lapdk, tehát az a sajtó, melyet a nagy tömeg olvas, talán szórakoztató, de felvilágosultságot nem terjeszt, sőt nem is tájékoztat, viszont ontja a pénzt! Bármennyi bírálat is éri az angol sajtót, kétségtelen, hogy sok országgal összehasonlítva, ma is, az évszázadok alatt kiharcolt polgári demokratikus jogok fenntartója és sokszor egyetlen védelmezője! Ismerve minden hibáját, különösen a magántulajdonban levő lapok szerkesztési politikáját irányító emberek elkötelezettségét és érdekkapcsolatait a fennálló társadalmi renddel —, a sajtó szerepe mégis a lassú átalakulás olyan vívmánya a szigetországban, amely nagy érték! A milliós példányszámban megjelenő napi és hetilapok, főleg olyan eszméket képviselnek és olyan közfelfogást alakítanak, amely a legjobb esetben sem áll ellentétben a sajtót birtokló magánemberek és vállalatok felfogásával. ★ Az elmondottak tükrözik a mai, a 80-as évek eleji angol valóságot, amely a Nagy-Britanniába látogató magyar újságírónak is szembetűnő és tanulságos. Ennek lényege, hogy Angliában a továbblépés, a kibontakozás folyamata egyenletes, de lassú, tehát a radikális megoldásoknak sem társadalmi, sem gazdasági alapjuk nincs. Kivéve az olyan, előre nem jósolható eseményeket, amelyek a fennálló és szilárdnak tűnő társadalmi rend teljes megváltoztatását eredményeznék... Mcntusz Károly f ' I 41