Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Menthusz Károly: Anglia a 80-as évek elején
met, hanem a legnagyobb angol rádió és televízió társaságok is szívesen reklámozzák ezt. A nemzetközi seregszemle eseményeiről gyakran a helyszínről is tudósítanak. A hírverés nem volt alaptalan, hiszen olyan transznacionális vállalatok jelentkeztek legutóbb gépeikkel, műszereikkel, alkatrészeikkel, mint az amerikai Ford, a John Deere, a Hess- ton, vagy az angol David Brown, az International Harvester, a francia Messey Ferguson, a svéd Alfa-Laval, továbbá számítástechnikai újdonságaival a holland Philips, illetve az amerikai IBM. Természetesen néhány szocialista ország gépeivel is találkozhatott az érdeklődő. A Szovjetunió és Csehszlovákia traktorokkal, Lengyelország és Románia munkagépekkel volt jelen, mintegy bizonyítván a tudományos-technikai forradalom új eredményeit a szocialista gazdaságban is. * Hogy milyenek az angolok, ez történelmükből fakad. A szigetország helyzete, népének kialakult tulajdonságai, a közép-európai történelemnél szerencsésebb viszonyok között végbement fejlődése és nem utolsósorban a polgárosodás másképpen formálta az angolokat, mint minket magyarokat! Ma is rendkívül udvariasak, tapintatosak, kedvesnek látszanak, mégis kiismerhetetlennek, megköze- líthetetlennek tűnnek. Nem segít az angol nyelv tökéletes — nem budapestiesen perfekt — tudása, az angol diploma, a zártkörű klubhoz tartozás, a köztük élés és dolgozás sem. Sőt! Minél közelebbinek tűnnek, annál távolabbra húzódnak vissza. Mindezt betetőzi, hogy az angolok részéről ez a magatartás nem mesterkélt. Mintha ez lenne az igazi természetük. Kivéve persze, amikor a szigeten kívül élnek és idegenben rá vannak utalva másokra. Ilyenkor szabadjára engedik otthon kordában tartott ösztöneiket. A régi megfigyelők azonban nemcsak az országot, hanem az angolokat is mérlegre tették. Majdnem minden látogató első benyomása az, melyet egykor Emerson amerikai filozófus fejezett ki: „Ezeknek a szigetlakoknak mindegyike maga is egy sziget! Fölfedezték, hogy rendkívül büszkék arra, hogy angolok...” Az öntudat túlzó lobogása igazi angol mentalitásra vall, hiszen évszázadokon át sokféle küzdelemben az első helyre kerültek. Sokszor húzták fel a világ különböző részein lobogójukat. Talán ezért is annyira rátartiak még ma is, amikor már nincsenek az elsők között és öt világrészen gyorsított sebességgel vonták le zászlóikat. • A mai Londonba sétáló idegennek feltűnik, hogy a rendőrök „csendbiztosok”. Fegyver nélkül járnak és rendszerint nem ott, ahol éppen szükség lenne rájuk! A parkok óriások és gyönyörűen ápoltak. Hála a kiegyensúlyozott klímának a gyepszőnyeg télen és nyáron is egyformán zöld. Autóbuszon, földalattin, taxiban utazó angolok fegyelmezettek, hangos szót alig lehet hallani. Az emberek nyugodtak, senki sem rohan. Az üzletek a fővárosban és más vidéki városokban is a legnagyobb összevisszaságban tartanak nyitva, mert a valamikori gyarmatokról áttelepült mohamedán kereskedőnek vasárnap nem ünnep! Ök pénteken tartják a szabadnapot, de akkor is nyitva tartják üzleteiket, mert erre angol alkalmazottakat tartanak fenn. Londonban járva mindenki gyorsan felfedezi, hogy nemcsak a Hyde Park sarkán, hanem bárhol máshol is azt teszik az emberek, amit akarnak és a többiek ügyet sem vetnek rájuk... Jó benyomást tesz a látogatókra, hogy a múzeumok csaknem mind ingyenesek, jó a textiláru, a kávé viszont rossz! Sok az ócskás és az antik tárgyakat árusító bolt. Az angolok türelmességé- nek és látszatnyugalmának talán egyik magyarázata tudatosan gyakorolt magabiztosságuk. * Angliában nemcsak ipari nyersanyagokat, hanem az élelmiszerek felét is importálják. Tehát versenyképes exportcikkekkel tudják megkeresni azt a pénzt, melyet a behozott árukért fizetnek. A részvényeknek, a bankéletnek ezért nagy tékinté- lye van, mert évszázadok óta tudják, hogy minden ettől függ. Angliában banktisztviselőnek, ügynöknek, tőzsdei alkalmazottnak lenni ma is rangot jelent. Mindezek a munkamegosztásban az erkölcsi elismerés mellett jól fizetett, megbecsült tagjai a társadalomnak. Angliában a munkabért és a fizetést a többség nem készpénzben, hanem bankátutalás formájában, saját számlájára kapja meg. így a pénzt mindenki „árunak” tekinti. Ez a történelmi háttere annak, a közéletben is meghonosodott és jellemző angol gyakorlatnak, hogy a politikai életben is az alku, a mérlegelés, az egyezkedés, a kompromisszumra való törekvés és hajlandóság vezeti őket, nem pedig az elvek, az elméleti megfontolások. Ez 'a mentalitás nemzedékek vérébe ivódott és ez a közmegegyezés teszi lehetővé, hogy az állam, a közélet intézményrendszere egy központi cél, a fennálló rendszer érdekében működik. A tényleges hatalmi központok azok, amelyektől Anglia gazdasági élete, a tömegek életszínvonala, az állam belső és külső biztonsága, tekintélye függ. A londoni parlament az angol közvéleményben a polgári demokrácia, a parlamentális rendszer szimbóluma. De hogyan is működik ez a rendszer napjaink Angliájában? Az ország választókerületekre van felosztva. A két nagy párt, a jelenleg kormányzó konzervatívok, valamint az ellenzékben levő Munkáspárt, továbbá a Liberális és egyéb úgynevezett töredék pártok a választások előtt mindig felélénkülnek. A helyi, néhány száz emberből álló szervezeteik zártkörű üléseken meghatározzák a kerület képviselőjelöltjeit. Természetesen olyanokat, akik eleve alá vetik magukat az országos pártnak. Azután megindul a választási küzdelem, amelyben egymást túllicitálva, népünnepélyhez hasonló fogásokkal élnek. Jobbnál jobb programokat hirdetnek, gyűléseket rendeznek. Ezután titkos szavazást tartanak és aki a legtöbb voksot kapja, az lesz a kerület képviselője! A legtöbb szenátorral rendelkező párt vezérét a királynő megbízza kormányalakítással, majd összeül a Parlament. Ezután minden úgy megy 40
