Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 2. szám - JELENÜNK - Gelsey Sándor: Az ifjúság helyzete statisztikus szemmel

ft megkérdőjelezi a szocialista brigádmozgalom egész jelenlegi gyakorlatát és társadalmi hasznosságát. Az alsó szintű műszaki vezetők innovációs maga­tartása és képessége az üzemben elfoglalt helyük­höz képest igen alacsony. Nem érdekeltek a tovább­tanulásban és a továbbképzésben. Ehhez járul a szakmai képzés megoldatlansága (technikusok) és a speciális továbbképzési rendszer gyengeségei. El­sősorban a vezetői ismeretek oktatása hiányzik mind az alapképzésből, mind a továbbképzésből. Mindezek miatt többségük nem vállalja új szakma új munkafolyamat megtanulását, tehá az innová­ciós folyamatnak nemhogy segítőivé, hanem kerék­kötőivé válnak. Nem készültek fel az új technika alkalmazására sem, szakmai ismereteiket 10 évnél régebben sze­rezték és azóta nem képezték magukat. Többnyire rutin és tapasztalat alapján ösztönösen irányíta­nak. Nem ismerték fel sem a vállalat feladatait az új gazdasági körülmények között, sem a saját fel­adataikat az innovációs folyamatban. Mindezek alapján a következő főbb feladatok megoldása segítené elő az alsó szintű műszaki ve­zetői réteg aktívabb és társadalmilag hasznosabb tevékenységét a jövőben: Tisztázni kellene meg­ítélésüket az üzemen belül, mivel továbbfejlődé­sük szempontjából kulcspozícióban levő rétegről van szó. Rendezni kellene anyagi és erkölcsi rend­szerüket. A termelési folyamatban elfoglalt hely és szerep figyelembevételével egyértelmű felelős­séggel és rendelkező jogkörrel kellene őket felru­házni. Lépéseket kellene tenni az alapképzés és a speciális művezetőképzés korszerűsítésére és ha­tékonyságának növelésére. Érdekeltté kellene ten­ni őket az innovációs folyamatban úgy, hogy a jelenlegi feladatorientáltság helyébe az eredmény­orientáltság lépjen. X X Végezetül itt szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik a tanulmány elkészítésében se­gítségemre voltak, azoknak a művezetőknek, ter­melésirányítóknak, akik életük, gondjaik feltárásá­val segítették a kutatók munkáját. Itt mondok köszönetét a kutatás vezetőjének, dr. Tóth Árpádnak, amiért okos tanácsaival, irá­nyító kezével végigkísérte munkámat.----­( Vége) Ebergényi András Az ifjúság helyzete statisztikus szemmel A társadalom különböző fórumain megyénk­ben is előtérbe kerültek a felnövekvő nemzedék sajátos problémái, a fiatalok képzésének, foglal­koztatottságának, érvényesülésének kérdései. A Központi Statisztikai Hivatal által közreadott adatok az elmúlt évtizedre vonatkozóan bőséges információt adnak, lehetőséget teremtve mélyebb társadalmi rétegvizsgálatókra is. Ezek a források elégségesek ahhoz, hogy megyénk ifjúságának helyzetéről képet alkothassunk, természetesen a teljesség igénye nélkül. Tisztázzuk a legfontosabb fogalmakat: ifjúság alatt a 15— 29 éves munkaképes korú fiatalokat értjük. A népesség­szám a lakónépességre vonatkozik. Heves megye társadalmi-gazdasági fejlettségét tekintve az ország „átlagos” megyéi közé tarto­zik. Itt él hazánk népességének 3,3 százaléka, a 0—29 éveseknek pedig a 3,2 százaléka. A népes­ség korszerkezetét vizsgálva kitűnik, hogy szű- kebb hazánkban nagyobb az idős (a 60 éven felü­liek), és kisebb a fiatalok (30 éven aluliak) ará­nya, mint a megyék többségében. 1981. év végén Csongrád után Heves megyében volt a legkisebb a gyermekkorúak aránya, a 60 éves és idősebbeké pedig csak három dél-magyarországi megyében volt alacsonyabb. Ennék már hagyománya van, hi­szen megyénk évtizedek óta az „egykések” közé tartozik. Ha azonban az ország népességszámának jövőbeni csökkenő tendenciájára gondolunk, jus­son eszünkbe, hogy ebben Heves megyének is sze­repe van. Szám szerint a 30 éven aluliak közel 148 000-en vannak, ez a megye népességénék 42 százalékát jelenti, arányuk kisebb az országosnál. Számuk az elmúlt évtizedben két tényező együttes hatásaként gyarapodott: a népesedéspolitikai határozat élet­be lépése és a szülőképes korú nők számának nö­vekedése következtében ebben az időszakban ér­ték el ugyanis az 50-es évek leányai a szülőképes kort). Számszerű növekedésük ellenére arányuk némileg tovább mérséklődött. A 30 éven aluli né­pességen belül a gyermekkorúak (0—14 évesek) és a fiatalok aránya csaknem azonos. A munkaképes korú fiatalok száma közel 74 000, az utóbbi évti­zedben (a gyermekkorúakéval ellentétben) némi­leg csökkent. A továbbiakban ennek a rétegnek a helyzetéről lesz szó, akik részben már ma is, de a jövőben még inkább „eltartói” lesznek a növekvő létszámú nyugdíjas rétegnek. Az ifjúság nemek szerinti megoszlása eltér a 30 éven felüliekétől. Míg a 15—29 évesek fele fér­fi, addig ez az arány az idősebbeknél 46 százalék. A nőtöbblet csak 40 éves kortól jelentkezik. Ez egyrészt a nagyobb arányú fiúszületésból, más­részt a férfiak magasabb halandóságából adódik, de hozzájárult az idősebb férfi korosztályok hábo­rús vesztesége is. 1980-ban a népesség egészét te­kintve 1000 férfire 1082 nő jutott, a 15—29 éve­seknél 988. Az ifjúság korösszetétele jelentősen vál­tozott. 1970-től eltérően nem a fiatalabb, hanem az idősebb korcsoportban vannak a legtöbben. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom