Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - T. Ágoston László: Lenkey tábornok
Vagy a hazulról kapott újságok, levelek, nyomtatványok? Feltétlenül ezek is. De talán az sem közömbös, hogy szeretett unokahúga, Emma férje, dr. Peregriny Elek — az 1849-es Kultuszminisztérium tanácsosa — lengyel menekültcsalád sarja volt, s többek között Nagy Lenkétől és dr. Mártki Sándortól tudjuk, hogy hevesen udvarolt Szera- fina Petocka grófnőnek, aki később menyasszonya lett. Paar ezredest természetesen mindez nem hatotta meg, lecsukatta Lenkeyt, aki kiszabadulva, lemondott rangjáról és hazajönni készült. Közben május 28-án megszökött a század élén, Fiath Pom- peius főhadnaggyal. Az ezredes, látszólag mindent megbocsátva, utánuk küldte Lenkeyt. Ő azonban ismét megszegte a parancsot, s nem Maryam- polba, a körletükbe vitte vissza a 130 huszárt, hanem Kőrösmezőn át Máramarosszigetre, s felajánlotta szolgálatait a forradalmi magyar kormánynak. S ide kívánkozik még egy részlet bátyjának Egervárihoz írott leveléből. „1845-ben honn lévén Egerben szabadságon, sokat értekeztünk hazánk sorsa felett és János egy kulcsot dolgozott ki, amelynél fogva csak mi érthettük az iratokat. Ezt ő előre látólag tette — mivel bekövetkez- ezen módon, hogy alkalmazni és neki mindenben vén az 1848-ik év azonnal felszólított engemet, tudósítást adni ne mulasszam. — Ezen az úton csinálta meg a tervét és határozta el huszárjaival segíteni vészben forgó hazájának segedelmére.” Ez a Petőfi által is megénekelt hazatérés mutatott példát a többi, külföldön állomásozó magyar katonának, mit kell tenniük, ha nemcsak mondják, hanem valóban szeretik1 hazájukat. Itthon Lenkey János kálváriája azonban ezzel nem ért véget, csupán új fejezete kezdődött. A Hadügyminisztérium egy hónapig vizsgálta a szökési ügyet, s a vármegyék kegyelmet kérő leveleinek hatására terjesztette fel kegyelmi kérvényét a királyhoz. De még akkor se kapták meg a királyi kegyelmet, amikor elindultak Verbászba, a császár — és király — által felbujtott rác felkelés leverésére. Itt találkozott újra a két Lenkey fivér. Károly, mint a József nádor 2. huszárezred nyugalmazott kapitánya, az elsők közöt jelentkezett a nemzetőrségbe mint őrnagy, s ekkor éppen Pirosnál harcolt zászlóaljával a szerb felkelők ellen. Az egyhónapos szolgálat után visszatért Egerbe és tovább szervezte a megyei nemzetőrséget. Jánost október 9-én nevezték ki a Lehel-huszárok őrnagyává, majd 16-án az alakuló Hunyadihuszárezred parancsnokává, alezredesi rangban. Hamarosan ezredes lett. Ebbe az ezredbe osztották be többek között Rózsa Sándor szabadcsapatát is, mely a Bánátban Damjanich parancsnoksága alatt harcolt. Lenkey már ekkor is úgynevezett Kos- suth-féle „vörös radikális” volt. Ezt bizonyítja az is, hogy ezredesi kinevezése alkalmából, november 16-án, Pesten fogadást adott a „radical kör” tagjai számára. December végén újra leküldték az al-dunai táborba, ahol az óbecsei dandár parancsnoka. lett. Ott áldatlan állapotok uralkodtak éppen. A tisztek egy része, sőt maga a seregvezér, gróf Eszterházy Sándor is átállt az osztrákokhoz. A sereg széthullását megakadályozva, gróf Vécsey Károly tábornok vette át a parancsnokságot, akinek legtöbbet Lenkey János segített a szervezésben. Kossuth így írt Vécseynek az 1849. január 27-i levelében: „... Valamint elismerést és köszönetét nyilvánít (az O. H. B.) a Vécsey tábornok úr parancsnoksága alatti sereg mindazon derék tisztjeinek, s közöttük különösen Lenkey ezredesnek, kik őt e fontos eljárásban szilárd hazafiúi jellemük kitüntetésével erélyesen gyámolították...” Március 12-én a HL (Damjanich-féle) hadtest hadosztályparancsnokaként találkozhatunk nevével a hadrendben, majd március 15-én Kossuth saját kézírásé kinevezésével emeli tábornoki rangra, s ő lesz a VIII. hadtest, a komáromi őrség parancsnoka. Kalandos úton, álruhában jut be az, ellenségtől körülzárt Komárom várába, s mivel 10 nappal megelőzi Guyont. ez időre ő a várparancsnok is, Romantikus kor romantikus hőse. akadályt nem ismerő forradalmár katona. A sok árulás, emberi kapcsolatainak kudarca kiábrándította Komáromból, egyik levelében azt kérte Kossuth-tól, helyezze át a lovasság élére. 1849. május végén a Feldunai Hadsereg tartaléklovasságának parancsnokságát bízták rá, de egészségi állapota megrendült, s hamarosan betegállományba került. Pesten találkozott újra Károllyal, aki a Vilmos-huszárok ezredparancsnokaként, részt vett. a budai vár visz- szafoglalásában. Amikor János felépült, Perczel Mór kérésére együtt szervezte a két Lenkey testvér Cegléden és Szolnokon a tartaléksereget melyből 1849 júliusában megalakult, a X. hadtest vagy más néven a Tiszai Hadsereg. János, újra megbetegedett, s a nagyváradi katonai kórházba került, Károly pedig hadosztályparancsnok lett. Az aradi fogság A világosi fegyverletétel, s az, azt követő aradi fogság végképp aláásta Lenkey János egészségét: a második kihallgatás után, szeptember 15-én, megőrült, ezért is nem végezhették ki. Mi okozta a tábornok lelki összeomlását? Bizonyosat nem tudhatunk. Az tény, hogy eleve érzékeny ember volt, indulatos, könnyen sértődő. A többi fogoly bízott abban, hogy az orosz cár nem engedi kivégeztetni őket, hiszen a felségárulás bűnét ki tudják védeni. Lenkey János tudta, hogy őt a galíciai szökése miatt senki és semmi nem mentheti meg az akasztófától. Az ügy vesztével, melyre feltette az életét, neki is vesznie kell. Schweidel József naplója szerint ezt a hadbíró meg is mondta Lenkeynek. Ekkor már nyilván Potocka grófnő kezére és segítségére sem számíthatott. Mi maradt még az életében? Elveszett az ügy, oda szép jövővel kecsegtető házasság, a karrier. Egyszerre odalett minden, ami az életet jelentette számára. S amit még kevésbé visel el egy büszke nemes ember; verték is a börtönben, ha feldühödött. T. Ágoston László 41
