Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Molnár István: Ismerik-e Gárdonyit Lengyelországban?
HAZA ÉS NAGYVILÁG Ismerik-e Gárdonyit Lengyelországban? Gárdonyi Gézának, Eger legismertebb írójának A csók c. színművét Varsóban már 1906-ban láthatta a lengyel közönség. A darab kedvező fogadtatásra talált, amiről féltucatnyi kritika tanúskodott, A folytatás azonban sokáig1 váratott magára. Gárdonyi magyar irodalmi rangjára a harmincas években hívta fel a figyelmet Stanislaw Pazurki- ewicz, az akkori igen kevés lengyel hungarista egyike. A század első három évtizede magyar irodalmának történetét tárgyaló kis könyvében (Wspólczesma literatura WQgierska, 1932) őt tartja a szóban forgó időszak őstehetséggel megáldott, legeredetibb regényírójának. Az én falum novella- ciklus kapcsán megállapítja, hogy Gárdonyi „a parasztiélek és a hazai természet kitűnő megfigyelője, aki gondolatait és érzelmeit a legtisztább magyar irodalmi nyelven fejezi ki”. A lengyel szerző észreveszi azt is, hogy a témáit dicséretes természetességgel választó és kidolgozó író, ahol csak tehette, elkerülte a népi élet „ árnyék os” oldalainak leírását. Ez azonban nem jelenti egyben a nép túlidealizálását is, ami — Pazurkiewicz szerint — Mikszáthnál tapasztalunk. A magyar és lengyel irodalom összevetésén mun. kálkodó kutatók számára nem érdektelen az a megjegyzés; sem, hogy Gárdonyi állatókról írt elbeszélései ugyanolyan megfigyelőképességről és tárgyismeretről vallanak, mint a naturalista lengyel Adolf Dygasinski (1839—1902) vagy Jan Wiktor (1890—1967) hasonló témájú művei. Munkásságuk egészét tekintve nagyok közöttük a különbségek, máSKmás korszak: és társadalmi, politikai viszonyok írói, de a századfordulótól a húszas évekig végéig keletkezett alkotástikban valóban bőven akad rokon vonás; — főleg1 a falusi élet egészének ábrázolásában. (Más kérdés, hogy sok ilyen hasonlóságot maga a „kelet-közép-európaiság” magyaráz. Kevésbé érdekes számunkra az, amit Pazurkiewicz Gárdonyi társadalmi és történelmi regényedről mond. Népszerűsítő és; úttörő jellege miatt inkább csak az érdeklődés felkeltését célzó tanulmányában inkább a magyar szerző műveinek cselekményére1, illetve a bennük felidézett történelmi korszakokra utal. Talán egyetlen kijelentése1 érdemel itt figyelmet: hangsúlyozza, hogy a magyar történelmi regény akkori számos; alkotójához viszonyítva Gárdonyi igen jó tollú író, sőt „a távoli múlt szellemének rekonstruálásában” felül is múlja a többieket, Ugyancsak 1932-ben — igaz, egy, a tátrai hegyilakók számára készített kalendáriumában — megjelentek nyomtatásiban Gárdonyi első lengyelre fordított művei: három humoros novellája. A háború alatt a magyarországi lengyel menekültek budapesti sokszorosított folyóirataiban csaknem két tucatnyi elbeszélése látott napvilágot. Át- ültetőjük, a most hetven esztendős Tadeusz Fan- grat számít írónk1 igazi lengyel felfedezőjének. Elsősorban azért, mert hazatérése után is szívügye maradt — többek között — Gárdonyi népszerűsítése:. Egyes novellákat újra közöltetett — immár „valódi” lengyelországi lapokban, de néhányat ekkor először fordított le. 1945-ben sikerült kiharcolnia, hogy Poznanban könyvalakban megjelenjen A parasztlány c. hosszabb elbeszélés, amelyet a következő évben három folyóirat, köztük az akkor legrangosabb irodalmi fórum, az Odrodzenie (Újjászületés) ismertetett. Fangrat érdeme, hogy az első lengyelországi magyar elbeszélés-válogatásból (1951) sem hiányzik Gárdonyi neve. A Wolnosc (Szabadság) c. magyar költészeti és; prózai antológiáiban (1953) az Egri csillagok részlete, a Dobó esküje kapott helyet. E regény megjelenésiére 1962-ig várni kellett, de ugyanebben az évben A láthatatlan ember lengyel változata is napvilágot látott Varsóban. A megbecsült Czytelnák, illetve az ifjúsági kiadó gondozta könyvek átültetése az ugyancsak volt menekült Ella Maria Sperlingowa és a már magyar szakot végzett első lengyelek közül való, akkor még kezdő műfordító Andrzej Sieroszewski nevéhez fűződik. Érdemes megjegyezni, hogy a hatvanas évek elején erősödött fel a Visztula partjai mentén a magyar — elsősorban a XX. századi — irodalom iránti igényes, tervszerű érdeklődés. Bár Gárdonyi A hunok rabszolgája voltam címen megjelent alkotása „csak” a legfiatalabbak kiadójának köszönhető, kritikai visszhangja nagyobb volt, mint az; Egri csillagoké. Az utóbbit csupán a Rocznik Literacki elnevezésű irodalmi évkönyv és a könyvújdonságok folyóirata, a Nowe Ksi^zki méltatta, az előbbit egy másik folyóirat is. Nem titkolhatjuk el, hogy a recenzensek inkább a két regényben megelevenített történelmi eseményekről és; tájékoztató-nevelő hatásukról gondolkodtak el a művészi sajátosságok elemzése helyett. Aligha tévedünk, ha kijelentjük: a századelő lengyel irodalmának komoly formai értékeihez szokott, nagyobb intellektuális igényeket támasztó 42
