Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: "Aranytól tanultam: tudok magyarul"
TUDOMÁNYOS MŰHELY „Aranytól tanultam: tudok magyarul” 1. Egyik legnagyobb költőnk, nekem legkedvesebb poétám, Arany János halálának 100. évfordulójára írt dolgozatom címét ebből a versrészletből emeltem ki: „Ügy, úgy lebke szellő, legyezd arcomat, / ha már félholtodból megváltottalak: / egy fordításomba „ültettelek át”, / korunkban is élj egy kicsit legalább. / De van-e még — kérded — oly boldogtalan, / kinek avítt lom Berzsenyi, Arany, / s mást is megbecsül még e beton világ / vad zajában, mint kakofóniát? / A lárma elhangzik, a csönd megmarad; / s ha bűzlik a város, leb- kén lebegő / szárnyadon libben be üdébb levegő. / Hát csak lebegj, kedves. Ne félj, nem hagyom, / hogy lepkévé rontson bármi hatalom: / szigorú szerkesztő, bölcs korrektor úr. Aranytól tanultam: tudok magyarul” (Rónay György: Egy szóra). Az idézett versben kulcsszerepet vállaló lebke szellő nyelvi forma Arany Rozgonyiné (1852) című alkotásának e részletében olvasható: „Csalogatja csemegével / Muci paripáját; / Lebke szellő lebegteti / Tengerzöld ruháját.” Hogy a több ezer Arany-szó közül miért éppen ezt a szót „énekelte meg” Rónay György, s mi miért szólunk róla részletesebben, annak több oka is van. E szó mögött az egész Aranyi életmű felvillan előttünk: vele és általa a versbeli nyelvi remeklés és ritmikai varázs ejti meg az olvasót. Érzékeljük és értjük a megfelelő szövegössziefüggésben, hogyan dúsul fél e szó hangalakjában és jelentéstartalmában rejlő közlő és kifejező energia a hangulati erőtér és az érzelmi színeződés hatásmechanizmusában. A lebke szóalak mai nyelvhasználatunkban nem jut szerephez. Nem azonos a lepke hangalakkal. Kiejtésében nem érvényesül a hasonulás törvénye: a zöngétlen k hang nem hasonltja magához a zöngés b-t. A zöngés b és a zöngétlen k együtt- hangzása már önmagában véve is megmozgatja az olvasó nyelvi fantáziáját, s e diszkord hangfogás a zenei varázslat megejtő erejével hat reánk: egyetlen szóban disszonancia és harmónia. A lebke szellő jelzős szerkezet építkezésében még inkább felerősödik a dallambeli szuggesztió, s a zenei ihletés sugallata elömlik az egész ballada nyelvi szövetén. A nyelvi, a szövegbeli környezetben szinte új életre kel a régi magyar nyelvben szerepet vállaló lebke szótest. Arany versében éltető levegőhöz jut: hangszerkezete és jelbelisége is sajátosan aranyivá válik. Különösen kitűnik ez a lebke szó életútjának felvázolásával nyert ismeretanyagból. A lebegő, könnyű, légies, játszi, könnyedén mozgó, leb- benő jelentés változatokat hordozó lebke költői szóvá válásának kezdő lépéseit tanúsítják alábbi példáink. Verseghy Ferenc ilyen szövegkörnyezetben használja fel: „Lebke vitorlákot szögezett a’ vízi szarándok a’ zuhogó szélnek” (Verseghy: Maradványai, Ovidius Formaváltozásának VI. Szakasza, 1825.). Vörösmarty Mihály Toldi című költeményének (1829) nyelvi szövetében is szerephez jut szavunk: „Parton kiköt a cseh; de rúgja legott / Víz mélyibe Toldi a lebke hajót; / S habháton a sajka megy úrtalanúl, / Míg vissza erővel a révbe nyo- múl”. A lebke hajó jelzős szerkezet olvasható Garay János e verssoraiban is: „Lebke hajók úszkálnak alá föl, s lebke hajókon / A nyers kormányzó nyers evezőkre riad” (Mohács). Még ezeknek az adatoknak az ismeretében is a lebke szóalakot sajátosan Arany szavának tekintjük. Nála nyerte el ugyanis azt a helyzeti energiát, amelyben a szó valóban költői szóként rejtelmes zenei zsibongást is ébreszt az olvasóban. Arany versében új életre kelt: szuggeráló ereje és varázsa feldúsult. Mindezt nem érzékelhettük és érezhettük felsorakoztatott verspéldáinkban. Az aranyi hangvétel nemcsak az alliteráció virtuozitásában vall magáról, hanem a lebke szellő nyelvi forma szó-zenéjében is. Ezt az éterien zenei-ritmikai hangzású szót mai költőink is Aranyénak vallják. Hogy Arany Jánostól is tanultak magyarul, nemcsak Rónay György költői vallomása bizonyítja, hanem azok a versrészletek is, amelyekben a lebke szó újra szerephez jutott. Arany költői szóhasználatára rezonál Lakatos István Rokokó ballada című versének e részlete: „A lágy cipruslombokat / lebke szellet lengeti.” Még akkor is így van ez, ha a költő archaizálás- nak szánta a versbe szerkesztett nyelvi formát, s a bájzengzet, hangicsál, báj kör rokokó, illetőleg biedermeier veretű szavak társaságában jutott a lebke szó versbeli szerephez. Hogy Arany Jánostól is tanult magyarul a Párizsban élő Készéi István, arról bizonykodik ez a 50
