Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Gyurkó Géza: A hűtlen tenger városa
liség a városban, a három évvel ezelőtti 13—14 százalék helyett, de: — ... úgy érezzük, hogy megint felfelé ívelnek a statisztika számai... A helyi ipar modernizálása, a nemzetközi gazdasági helyzet és még több más, rajtunk kívül álló ok miatt — fűzi tovább a gondolatokat és a tényeket Marmio Leo. A számok meg még félre is vezethetnek, mert arról önmagukban még nem tanúskodnak, hogy a munka- nélküliek egyharmada fiatal... A 35 ezer munkaképes Pori lakos 40 százaléka az iparban dolgozik ... Nem nehéz kiszámolni, hogy 1500 munka- vállaló lenne munkás, ha lenne helye. És ez mind fiatal... — Minden erőfeszítésünk ellenére, hiszen nem vonhatjuk ki magunkat az ország gondjaiból, legfeljebb mérsékelhetjük ott, ahol tudjuk ... Nos, szóval minden erőfeszítésünk ellenére úgy érezzük, romlik a helyzet — sóhajt nagyot a polgármester és gondosan törölgetni kezdi teljesen tiszta szemüvegét ... — Hat évvel ezelőtt még 1900 új lakás épült a városban, az idén összesen hatszáz... És itt ez az ördögi kör... Növekvő munkanélküliség, emiatt csökkenő adó, amiatt csökkenő városi bevétel, s így kevesebb jut a tanács alá tartozó intézmények fejlesztésére, az új munkahelyek létesítésére. Ördögi a kör — legyint a polgármester, aztán udvariasan búcsúzik, mert éppen olyan értekezletre hivatalos, amely a város jövőjéről, a költségvetés holnapjáról hivatott — legalább is vitatkozni.. . A város szívében, a bankoktól körülvett piactéren e gondokból sem a környező üzletekben, sem az áruktól színesen-forgatagosan terhelt piaci standokon mit sem vesz észre a gyanútlan és csak néhány napig itt vendégeskedő idegen. A kép itt eleven, gondtalan. A sült hal illata birkózik a virágokéval, a paradicsom színe vitázik a banán zöldjével. Fiatalok és kedélyes öregurak, háziasszonyok, vagy csak szájtáti bámészkodók ténfereg- nek, váltanak szót, nézgelődnek, vagy vásárolnak is ki zöldséget, gyümölcsöt, ki friss meleg sült halat, vagy nyírfakéregből font kosarat. Egyszóval a piac vidáman fecseg, csak nem beszél. Igaz, ez nem is a piac dolga. — Milyen érzés miniszternek lenni? Jouho Kajanoja kissé zavartan simogatta meg a szakállát, nem tudta, hogy tréfálok-e, vagy komolyan kérdem? — Hát... felelősségteljes ... meg ... — nézett rám tanácstalanul, mert érezte, ha így folytatja, óhatatlanul közhelyekbe fullad a beszélgetés. — Ügy értem — segítettem a felelet megszületéséhez önkritikusan is átfogalmazva kissé ostobának tűnhető kérdésemet —, hogy milyen érzés miniszternek lenni itt, ahol számonkérik, mit tett és mit tehetett volna? Jouho Kajanoja a kormány kommunista munkaügyi minisztere most már egyből válaszolt, s a tömör válasz valójában a politika mélységeibe világított be .. . A város főtere a piaccal, körben a bankok épületei. 46
