Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - JELENÜNK - Ebergényi András: A művezetők (I.)
olyan kapcsolatokat kialakítani, mint azelőtt. A családi kapcsolatok alapja a közös munka, a közös munkahely volt, és ez ma nincs meg.” A mai helyzet Helyzetét napjainkban, elsősorban az a tény határozza meg, hogy ő az utolsó láncszem a vezetés rendszerében. A művezető állandó összekötő kapocs a vállalat vezetősége és a dolgozók között. Egyik fontos feladata a vezetőség céljainak, szándékainak, elképzeléseinek és igényeinek összehangolása a munkások érdekeivel. Így adódik az a paradoxon, hogy a művezető más területek hibájából adódó nehézségekért (amelyben nem vétkes) felelősséget kell vállalnia a vállalatvezetéssel és a munkásokkal szemben is. Feladatai, illetve kötelességei: Biztosítania kell a beosztottak számára a zavartalan egyenletes és jó .minőségű munkavégzést, követnie kell az operatív programozást, gondoskodnia kell a munkaterületével kapcsolatos szervezői feladatok ellátásáról és állandó javításáról. Törekednie kell a gazdaságos termelésre, az anyag- és energiatakarékosságra. Tegyen meg mindent az élőmunka célszerű, gazdaságos felhasználása érdekében, ügyeljen a munkával összefüggő ügyviteli munkáira, a bizonylati fegyelemre. Elemezze a programszerű gyártás előfeltételeit, a selejtveszély okait, kezdeményezze felszámolásukat. Ellenőrizze a gyártás színvonalát, a termékek minőségét, a technológia betartását. Működjön közre a kapcsolódó szervékkel, adja meg a szükséges információkat saját munkájáról. Gosdoskod- jon dolgozói tevékenységének értékeléséről, a szakmai és politikai képzésről, továbbképzésről, a káderutánpótlásról. Ismertesse beosztottaival a vállalati rendelkezéseket, az utasítások betartása és betartatása mellett. Tartsa be és tartassa be a munkaterületére vonatkozó balesetvédelmi, tűzvédelmi, vagyon- és környezetvédelmi előírásokat. Segítse az újító- mozgalmat, a szocialista brigádmozgalmat, az illetékes párt és társadalmi szervek munkáját stb. Együtt kell működnie: a tervelőkészítőkkel, programozókkal, szerkesztéssel1, MEO-val, műszaki ellenőrzéssel kapcsolódó műhelyekkel, anyagbeszerzéssel, raktárral, műszaki tervezéssel, technológiával, karbantartóikkal. A munka- és a termelés- szervezés terén, a művezetőnek főképpen arról kellene gondoskodnia, hogy összhang alakuljon ki a munkaerők, a munkaeszközök és a munkatárgyak között. Ez az a terület, ahol az előkészítés gyengesége miatt sorozatos konfliktushelyzetek adódónak, amelyek állandó kompromisszumra kényszerítik a termelés irányítóit. Az: ellentmondás feloldásának legfontosabb eleme az alsószintű művezetői réteg információ ellátásának jelentős javítása, illetőleg bevonása az előkészítés, tervezés munkafázisaiba. Szociális összetétel, származás Mint előzőekben láttuk a kapitalista viszonyok között a műhely vezetőjévé a legjobb, kipróbált, régi szakmunkásokat tették. Ez egyértelmű kiemelkedést jelentett addigi környezetükből, így perspektívát és célt adott a szakmunkásoknak. A háború után a megnövekedett létszámigény és a politikai változások következtében a szakmai kvalitások háttérbe szorultak, előtérbe került a politikai megbízhatóság és a vezetői készség. A nagyfokú felhígulás következtében a művezetői munkakör presztízse és tekintélye fokozatosan csökkent. A 60-as, 70-es években nagy erőfeszítések történtek a műszaki középvezetők szakmai színvonalának emelése érdekében, amelynek eredményeképpen nagy részük pótlólag — esti, vagy levelező tagozaton — megszerezte a munkakör betöltéséhez formálisan szükséges képesítést. (Zömében gépipari és kohóipari technikumi érettségit.) A 70-es években ez az utánpótlási forrás a technikumok megszűnésével nagyjából véget ért. Ennek következtében a meglevő művezetői gárda mára fokozatosan elöregedett. (A DIGÉP-nél a művezetők 15%-a 50 évesnél idősebb és a 40 éven felüli arány 65,1%!) Ezen időszak új eleme, hogy egyre több egyetemet, főiskolát végzett fiatal kerül termelésirányítói posztra. Jelenleg a termelésirányítók 12%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ha a fentiek figyelembevételével megvizsgáljuk a művezetők származását az meglehetősen homogén képet ad. Az apa foglalkozása: Mezőgazdasági dolgozó 20 % Munkás, szakma nélkül 17,8% Szakmunkás 44,3 % Összesen: 82,1% Egyéb 17,9% Hasonló képet ad az apa végzettsége szerinti megoszlás is. 1—4 elemi 6,6% 5—7 elemi 42,5% 8 általános 17,0% 8 általános + szakmunkásképző 22,0% Összesen: 88,1% Érettségi 2,2% Techn. érettségi 5,2% Főiskola 1,5% Egyetem 3,0% 100,0% Az apa szakképzettsége szerinti megoszlás 2 pólus köré csoportosul: 40,5%-nak nincs szakképzettsége, 42,7%-nak szakmunkás oklevele van. Tehát a művezetők zömükben másod (esetleg harmad) generációs munkáscsaládok tagjai, a mezőgazdaságból való közvetlen átrétegződés csak kis hányadukra jellemző. A művezetők nagy hányada a régi Miskolc területén született (36%). Érdekes, hogy nem jellemző rájuk a vasgyári lakótelep (5%) és a Miskolc környéki település sem. Borsod megye más területeiről viszont ismét sokan származnak (38,4%). Mindezek azt mutatják, hogy a művezetők több, mint harmada miskolci munkáscsaládból, másik harmada régi bejáró munkáscsaládból származik. 22
