Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Sütő András: Forrás és példa - Fodor András: Kő asztaltól a kompig
dizálás ürügyén megbontani. De portréját épp olyan jogosan a felszabadulás utáni magyar irodalomról szóló kötetben is el lehetne helyezni. Amit 1945. után alkotott, nem csupán „folytatás”, nem csak „utóélet”, hanem a mai magyar sors- problémák legteljesebb és leggazdagabb összegezése. Kortársai Babits halála után, a Magyar Csillag szerkesztőjelként emelték pajzsra. Élő irodalmunkban is ő áll a legmagasabban, s nem a megszokás vagy a kegyelet okán, hanem teljesítményéért és korszerűségéért. Grezsa Ferenc Forrás és példa Már az 1940-es évek második felében igen népszerű volt Illyés Gyula és írásművészete Erdélyben, ahol előbb a kolozsvári Móricz Kollégium adta ki füzet formájában néhány riportját, majd Nagyenyeden kezdtünk mindinkább megismerkedni munkásságával. Annál könnyebb volt ez, mivel a népi íróknak — Veres Péter, Darvas, Tamási Áron és a többiek — általában becsülete volt a kollégisták, a hozzám hasonló fiatal irodalmárok körében. Mondhatnám úgy is, hogy a velük, a művészetükkel való találkozás szinte egy csapásra a népi élet felé fordította az érdeklődésünket. És az olyan művek, mint a Puszták népe, igencsak arra ösztönöztek minden fogékony elmét-lelket, hogy e világra vetve pillantásunkat, fogjuk kézbe az író- tollat. De ott van még a Petőfi, a Csizma az asztalon, a Magyarok! Mind-mind ugyancsak meghatározó jelentőséggel éltek tudatunkban, szellemiségük — akkor még a líra jobb ismerete nélkül — valósággal radikalizálta nemzedékemet az évtized vége felé. Ám nemcsak a népélet, hanem a nemzet sorsa is látószögünk központjába került, ahogyan mind inkább kitárulkozott előttünk ez a példázatos életmű. És tagadhatatlan tény, hogy Ady óta senki nem foglalkozott annyit, olyan mélyen a magyar sorsproblémákkal, mint Illyés Gyula. Tette pedig úgy, hogy művészetét nem árnyékolta be a nacionalizmus legcsekélyebb beszüremkedése sem. Ellenkezőleg! Illyés az a magyar író, aki az elmúlt évtizedekben a legtöbbet foglalkozott a kelet-európai népek összefogásának a gondolatával. Mi több: műfordításai révén gyakorlati példával szolgált mindannyiunknak. Persze, nálunk, Erdélyben is akadt, aki Illyést nacionalistának nevezte, miközben süketen-vakon ment el minden mellett, amit ő a román—magyar összefogás szellemében kimondott. Ebből fakadó sajnálatos tünet talán, hogy ha ma valamilyen irodalmi jelenségre rámondják: modem, akkor abból szinte törvényszerűen kizárják a történelmi kérdésekkel, a sorspröblémákkál való foglalkozás lehetőségét. De hadd erősítsem meg, és lehet ez Illyés Gyulának szóló személyes vallomás: mi itt meg vagyunk győződve, hogy a most nyolcvanéves író — forrásunk és példánk — úgy modern, úgy korszerű, úgy európai méretű mester, hogy közben egész életművében méltó helyet kaptak a magyar nemzeti sorskérdések is! Továbbá nem kérdezzük meg, vajon ki csinálja majd utána. Mert egyrészt felnőtt időközben az ő szellemiségétől érintetten egy olyan nemzedék — Nagy László, Juhász Ferenc, Kányádi Sándor, Páskándi Géza —, amely szintúgy a magyar sorskérdésekre kereste, keresi a választ költészetben, prózában, drámában. Másfelől ő maga, a nyolcvan esztendejével is, megnyugtatóan fiatal, termékeny. Kívánjunk hát neki valamennyien további gyümölcshozó esztendőket... ! Sütő András A kőasztaltól a kompig 1964. július 28 ... Sárga ingben, koránál sokkal fiatalosabban mozog közöttünk. Mint első találkozáskor, most is a rusztikusságot látom gesztusaiban. Bort, mandulát hoz a malomkerékasztal érdes korongjára. Nem téveszti meg Tüskés Tibor vidáman előadott históriája, hogyan váltották le a Jelenkor főszerkesztőségéből. Hirtelen indulattal kifakad a világban tapasztalható, szerinte általános normalizálódás honi akadályozói ellen. Kemény kifejezésekkel, egész fizikumát a szavak parazsán hevítve, sorolja vádjait, miket ha módja lesz, másutt is ki akar tálalni. Érdemtelen hatalomtól kó- tyagos akamokoknak tekinti az olyan bürokratákat, akik nem tudnak belenyugodni abba, ha egy író tehetségesebb náluknál. Tibort mégis biztatja, fegyelemre, munkára inti. ö a környező konstellációt tekintve optimista. Kísér bennünket a révhez. Görbe, súlyos léptek14
