Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dóra Zoltán: Kiszorulóban levő faipari műszavaink
ugyanis míg amaz csak a deszka szélein tartalmazza a fa kérgét, addig emez lapja is nagyrészt kéreggel van borítva. Jellegzetesen hasonlóságon alapuló névátvitellel van dolgunk. A fa ugyanis „bőrös” volt. Cirkula Közhasználatú latin eredetű műszóval van dolgunk. A latin cirkulál származéka. Ezt a TESz 3. jelentése így határozza meg: ,körbe jár’. A cirkula szót a körfűrészgép megnevezésére használták. Ezt a szót találjuk az EVFL-ben. „Tárcsa alakú kerületén fogazott forgácsoló szerszám”. A cirkula szó létrejöttében a szóalkotásnak egy szokványos formájával van dolgunk, ugyanis a latin szótőhöz igeképzőt toldva alkotott, nyelvünk egy új szót. Ebből az igéből elvonással keletkezett az említett főnév. Csikk A magyar nyelv történelmi-etimológiai szótárában a csikk .kialudt Vagy eldobott cigaretta — vagy szivarvég’ jelentésű. Ezt az „argó illetőleg az alacsonyabb szintű köznyelv szavá”-nak minősíti. A fűrészüzemben a csikk szóval jelölték azt a fadarabot, amelyet a talpfa méretre vágásakor kaptak. Ugyanígy nevezték a hézagléc (spangli) 20— 30 om-es darabját. A szó metafora, azaz hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkézéit. Dugó Az EVFL-ben ennek a szónak betéttuskó a hivatalos neve. A betéttuskó „vasúti vasbeton aljakba beépített, a sínek rögzítésére szolgáló faválaszték”. Alakját tekintve csonkagúla. Dugó nevét feltehetően onnan kapta, hogy alakja, felhasználási módja a dugóéhoz hasonló. Kezdeti gyártásával, nem sokkal a háború befejezése után, éppen az említett vállalat, az Északmagyarországi Fűrészek foglalkozott. Édesapám például ezzel kapcsolatosan végzett értékes anyag- felhasználási számításökat, a felnémeti fűrészüzem egy dolgozója, Eged András pedig a gyártástechnológia terén alkalmazott országosan elfogadott újítást. Gátér Ezt a szót a keretfűrészgép címszó alatt találjuk meg az EVFL-ben. Zárójelben jelöli a szó német megfelelőjét, így: (gátér). A szakszótár meghatározása szerint „a magyar fűrészipar alapgépe. Alternáló főmozgású keretfűrészlapokkal forgácsoló, gépi előtolású szerszámgép”. A gátér szóhasználat egy közismert hangtani törvény következménye, nevezetesen az intervokális helyzetű geminátának a megrövidülésével együtt járó magánhangzónyúlás. Kant A szó nem csupán a faiparban használatos. Előfordul a kőművesek szóhasználatában is. ők „kant”-ra, azaz élére állítják a téglákat. A szó eredetét illetően valószínűleg a német Kante szóalakra megy vissza, melynek jelentése ’él(e) valaminek. Halász Előd szótárában szerepel az ’elvágólag, egymásra rakva’ jelentés. Feltehető, hogy a faiparban dolgozók szóhasználatába ez a jelentés került be, s ezen azt értettük, hogy a deszkát vagy a padlót, amikor a szélességét mérték, a szélesebb lapjára kellett fordítani. így a fűrészáruk egymás élére kerültek. Amikor a bemérést végző művezető a kant szót használta, ennek felszólító értelme volt a segédmunkások részére. Laska A betéttuskó készítésekor keletkező ék alakú hulladékfát nevezték így. Ennek a fadarabnak az alakja hasonlít a laskához. A laska az ÉKSz-ben ’metélt’ jelentéssel szerepel. Hasonlóságon alapuló névátvitellel van tehát dolgunk. Pulyka A deszkák kézi kérgelésekor keletkező fakérget bérkiegészítésként kapták meg a dolgozók. Ez a „melléktermék”, magas fűtőértékénél fogva, kitűnő tüzelőnek bizonyult. A kérgelést végző dolgozó vagy felhasználta saját háztartásában, vagy pedig kúpszerű rakásba hordta össze, s így adta el a fuvarosoknak, akik Egerbe vitték, és jó pénzért adták tovább. A kúp alakú máglya külső váza a tetszetősebb, hosszabb fákéregből készült, míg a belsejébe a törmeléket rakták. A rakás „jó kövér” volt akár a pulyka. Erről a hasonlóságról kapta a nevét. Spangli Az EVFL-ben hézagléc a neve. Ezt a címszót a következő jelentésmagyarázattal olvashatjuk: „Fűrészelt áruk tárolásánál az egymásra kerülő rétegeket elválasztó léc”. A szó eredetét illetően kétféle feltételezésem van. Az egyik szerint a szó a német Spannglied ’feszített betét’ megy vissza. Ezt látszik igazolni a hézagléc jelkombináció, ugyanis a jeltárgy valóban egy betét. Ha a szó a fent említett német szónak a származéka, akkor a nyelvújításban gyakran használt szóalkotási móddal van dolgunk: a d—t birtokos személyj élnék fogta föl a nyelvérzék, s ennek elvonásával alkotta meg az új szót. A másik lehetőség, hogy a hasonló szószármazék analógiáját vesszük figyelembe. Erre bőséges példatárt kínál a TESz. A li végződésű magyar szavak szinte mind a bajor—osztrák, illetve az ausztriai német eredetet bizonyítják. Csak néhány szót sorolnék föl ennek igazolására: hecsedli, hokedli, kifli, stampedli, stanicli, stangli, smirgli. Ha a stangli szót vesszük alapul, jó helyen keresgélünk, ugyanis ezzel rokon lehet a spange, ami a címszóként szereplő szavunk eredetére utalhat. Stóc Az ÉrtSz-ben csillaggal jelölve találjuk a Stósz szót. A csillaggal való jelölés arra utal, hogy nyelvhelyességi szempontból kifogásolható szóval van dolgunk. Az említett nyelvközösség ezt a máglya jelentésre alkalmazta, a máglya szó az EVFL-ben címszóként szerepel: „Iparifa-választékok készlete51
