Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dóra Zoltán: Kiszorulóban levő faipari műszavaink
zési formája. A választékok hossztengelyükkel párhuzamosan oldalki támasztás nélkül feküsznek egymáson”. Ebben a szóban egyértelműen felfedezhető a népi ejtésmód, amely egyszerűségre törekszik. Az sz hang affrikálódása nem nyelvjárási, hanem a könnyebb kiejtésre való tendenciából adódó jelenség. Splintes (fa) A splint-et az adott nyelvközösség a szijács jelentésre alkalmazta. Ezt a szót mind a növénytan, mind a faipar egyaránt használja. Az EVFL szijács címszavánál a következő meghatározást találjuk: „A gesztfa és a kambium közötti farósz”. A meghatározás után arról is tájékozódhatunk, hogy a fának ez a része kevésbé értékes, ugyanis a gombák könnyebben támadják meg. A splintes egyfajta osztályozás is volt a régi szabvány szerint. Ma már ezt az osztályozást nem ismerik. „Splintes” parketta akár a II. osztályú minősítésnek is megfelelhet. A szó eredetére nem találtam forrásanyagot, de a hangsor erősen német származásra utal. Unterláng A németben az Unterlage szó ’alátét, alj(zat), alap(zat), talapzat’ jelentésű. Az EVFL-ben a máglya címszó alatt kapjuk meg ennék a szónak a jelentését. A máglya alá helyezett „alátétfa” az unterláng megfelelője. A német szó úgy illeszkedett be a nyelvközösség nyelvhasználatába, hogy aszó végén levő e-t, amely tudomásom szerint a németben sem teljes hang, lekopott, megnyúlt az a hang, á lett belőle, s az n betoldás révén „magyarossá” vált a hangsor. Ha a faiparban egykor használatos szavakat a szókészlet szempontjából vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy zömük idegen szó. A latin eredetű cirkula talán a legkevésbé idegenszerű a nyelvérzék számára. A többi, amely a németből ered, nem csupán jelentését illetően, hanem a hangsor idegenszerűségénél fogva is, „magyartalannak” tűnhetett. Ezért a hangtörvények szabályosan érvényesültek az adott szóalak kialakulásában. Külön figyelemre méltóak azok a szavak, amelyeket szókincsünk gyarapítása nélkül hozott ugyan létre a nyelvközösség, de a faiparban való használatuk új jelentéstartalmat adott ezeknek a szavaknak. Ezek a szavak mind hasonlóságon alapuló névátvitellel honosodtak meg a faipar szákszókincsében. A metaforák — ezekről tudjuk, hogy alkalmasak a képszerű ábrázolásra — jól jellemzik az adott nyelvközösséget. Az egyetlen összetett szó, a bőr- deszka előtagja is magán viseli a közvetlen megfigyelésen alapuló szóhasználatot. Ezt állapíthatjuk meg a többi metaforikus szóról is. A Csík, amely jellegzetesen népies szó, szinte minden nyelvben az argóhoz tartozik. A magyar nyelv történelmi etimológiai szótárában a csikk címszava alatt találjuk a következőket: „Magam 1905 körül hallottam először cikk formában és ’cigarettavég’ jelentéssel. Ugyancsak ebben a szakszótárban olvashatjuk a szó etimológiáját, s az egyik feltevés szerint ez a vándorszó a cigányból, míg a másik szerint az olaszból került a többi európai nyelvbe. A dugó és a laska szavak szintén arra utalnak, hogy a hangsor jelölte jeltárgy hasonlít a faipari termékhez. E kategóriában a legszellemesebb névátvitel a pulyka szó. A kúp alakú fakéregből ösz- szeállított rakás a nagy testű madárral teremtett hasonlóságot. Dolgozatom végén kísérletet teszek arra, hogy bemutassam a szavak kihalásának okait. A kihalás okait két szempontból is vizsgáljuk. Elsőként az idegen szavak eltűnésére mutatunk rá, majd a magyar szavak kiszorulását is számba vesszük. Az idegen szavak azért tűntek el a nyelvhasználatból, mert helyükbe lépett a tudatos magyarítás, illetve az idegen szavakat felváltotta a faipar hivatalos szakszókincse. Erre azért kerülhetett sor, mert az üzem egyre szélesebb körű kereskedelmi tevékenységet folytatott, így lehetőség nyílt az új szavak beáramlására. A magyar szavak jelentős része azért halt ki, mert az a dolog, amire a jelentés vonatkozott, megszűnt. Miután a betéttuskó gyártását a MÁV gyártotta, az Észak-magyarországi Fűrészek már nem foglalkozott ennek a termelésével. így a szó- használatból teljesen kiveszett a dugó és a laska szó. Az életkörülmények változása idézte elő, hogy a pulyka eltűnt a nyelvközösség szókincséből. A megvizsgált és bemutatott szavak csupán töredékét képezik annak a gazdag szókincsnek, amely az erdő- és fáiparban egykor használatos volt. Feltehető, hogy olyan szavakkal is találkozna a kutató, amelyek épp most kerültek abba a stádiumba, hogy használatuknál ingazdozás tapasztalható. Ezek előbb-utóbb kiszorulnak a nyelvből. Fontosnak tartom, hogy a régebben használatos szavakat olyanokkal váltsák fel, amelyek mind a pontos jelölés, mind pedig a jó hangzás tekintetében alkalmasak arra, hogy azokat a nyelvet használók közössége elfogadja. Ennek megjegyzését annál is inkább szükségesnek tartom, mert volt idő, amikor a rönk szó kiszorítására tett kísérletet a faipar hivatalos nyelve. Helyette a gömbfá-t akarták bevezetni. Itt olyan ellentmondásokkal állunk szemben, hogy a szójel nem a jeltárgyra vonatkozik, hiszen a rönk egyáltalán nem gömb alakú. Sokkal inkább hasonlít a hengerhez, illetve a csonkakúphoz. Erre vonatkozóan Kiss Lajos szómagyarázata érdemel említést (Nyr. 1978: 231.). Ugyancsak nehezen fogadja el a nyelvérzék, a ma már hivatalosan bevezetett hézagléc műszót. Megítélésem szerint ez a szó erőltetett, noha a szóalkotás teljesen szabályos formája révén, szóösszetétellel keletkezett. Dóra Zoltán 52
