Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dóra Zoltán: Kiszorulóban levő faipari műszavaink

Puky Árpád, gyöngyösi polgármester szívvel-lélek- kel támogatta a vitorlázórepülést, ebben látva a polgári repülés megvalósításának nagyszerű lehe­tőségét. Dr. Puky elképzelése az volt, hogy Gyön­gyösről Karáesond felé vezető út mentén a lege­lőn, amely két kilométer hosszú és egy kilométer széles, 110 kát. hold síkon egy repülőteret építe­nek ki. Ennek komoly ellenzője a városi tanácsban Toldi József szőlőbirtokos, és Bogdány János kő­művesmester. A gyöngyösiek elképzeléseit támogat­ta Rákosy György, a Légügyi Hivatal elnöke, Bi- sics és Bánhidi nevű pilóták többször tárgyaltak Gyöngyös bevonására. A tervek szerint ez idő tájt még csak nyáron közlekedő Budapest—Miskolc— Nyíregyháza—Debrecen járat egyik állomása lett volna Gyöngyös. Leendő utasai a gyöngyösi gyü­mölcskereskedők. Ez nagymértékben meggyorsí­totta volna az értékesítés munkáját, ugyanakkor nem jelentett volna többletköltséget, mivel a re­pülőgéppel való utazás költsége ekkor azonos volt a gyorsvonat másodosztályú jegy árával. Ez volt „Ahány szakma, tudományág, annyi szakszó­kincs, csoportnyelv is van” — olvassuk a magyar nyelv szókészlettanának tárgyalásakor A mai ma­gyar nyelv című egyetemi tankönyvben. S valóban, a szakmák sokfélesége a szakmai szó­kincs nagyfokú tarkaságát eredményezi. Szinte nincs is olyan szakma, amely ne termelné ki a ma­ga sajátos szókincsét. E szavak egyrészt gazdagít­ják nyelvünket, hiszen új szavak keletkeznek, másrészt viszont, az idegen szavak beáramlása ré­vén, esetleg a belső keletkezésű szavak szorulnak háttérbe, amely természetszerűen a szókincs sor­vadását idézheti elő. Nyelvünk, hasonlóan más nyelvékhez, a fejlődés tendenciáját mutatja. Ha idegen szavakat kölcsön- zünk, azok előbb-utóbb idomulnak a magyar nyelvtani rendszerhez, ha pedig túlságosan idegen hangzásúak, vagy az ösztönös nyelvérzék, vagy pedig a tudatos nyelvművelés szünteti meg őket. A szakmai szókincsre jellemző mind a belső ke­letkezésű szavak szókészletet gyarapító hatása, mind predig az idegenből vett kölcsönszavak meg­jelenése. A magyar ipari műszavak jelentős része a né­metből került át, ugyanis a gazdaságilag fejlettebb népcsoport szavait a tudomány és a technikával együtt veszi át a kevésbé fejlett nép. Természet- szerű belső keletkezésű szavak is fontos szerepet játszanak. így van ez a faiparban is, ahol számta­lan idegen eredetű szóval találkozhatunk. Van azonban példa arra is, hogy egy jelentést átvisz­nek más jeltárgyra. Ezúttal néhány olyan szó jelentésének magya­rázatára teszek kísérletet, amelyek valamikor a felnémeti fűrészüzemben voltak használatosak. A felnémeti fűrészüzemhez személyes élménye­a terv, amelynek megvalósítását elkezdték, de még mind a mai napig csak terv maradt. Jött a háború és a polgári repülés álmának vége szakadt. Sőt a sportrepülés végét is jelentette. Keserűen írt erről Szabó Gyula. „Grünfeldet elvitték a munkatábor­ba, ahonnan nem jött vissza. Én meg 50 éves fej­jel a Don-parton találtam magamat, honnan a gondviselés segítségével úsztam meg. Majd jött a Horthy-alap, szétbontották a hangárt, kőépületet csináltak. Volt benne kényelmes háló, klubterem, villanyvilágítás, vízvezeték, telefon. Az oktatás ek­kor már fél katonai jellegűvé vált. Nagy Árpád lett az oktató, aki repülős volt a csehszlovák had­seregben”. S miután 1942-ben Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak, a vitorlázórepülőket a fronton ta­láljuk. Helyüket a légtérben pedig egyre inkább elfoglalják a hadászati rendeltetésű repülőgépek. A sportrepülés újbóli fellendítésére csak a felsza­badulás után került sor. Varga László im is fűződnek. Édesapám az Egri Erdő- és Faipa­ri Rt., majd a jogutód, az Észak-magyarországi Fűrészek dolgozója volt 1938-tól, az 1973-ban be­következett halálukig, szüleim az üzem területén éltek. Gyermek- és ifjúkoromat magam is itt töl­töttem. Eleinte csak a nyári szünetekben, később, az érettségi után, egy teljes évig dolgoztam itt. Amikor néhány kiszorulóban levő szó jelentés­magyarázatára teszek kísérletet, egyúttal édes­apámra is emlékezem. Mindazokat a szavakat, amelyeket egy korábbi tapasztalat alapján összegyűjtöttem, a magyar ábé­cé szerinti sorrendben mutatom be. Ezt a sorren­det követem az idegen szavak esetében is. A jelen­tések magyarázatához felhasználtam az Erdészeti vadászati faipari lexikont (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1964.), valamint Halász Előd: Német— magyar szótárát, illetve a TESZ és az ÉrtSz. meg­felelő címszavait. Miután az Erdészeti vadászati faipari lexikont csak a szakmabeliek ismerik, mint forrásmunkát idézve, az EVFL rövidítést haszná­lom. Az eredeti hangalak lejegyzésénél mellőzök minden fonetikai jelölést, ugyanis a kiejtés akcen­tusa erősen elhomályosult emlékeimben, meg a tár­gyalt szavak esetében nincs is különösebb jelentő­sége a tájnyelvi formának. A szavak bemutatása után igyekszem megvilágítani a kihalás tendenciá­jának okait is. Bőrdeszka A műszóval nem találkozunk az Erdészeti va­dászati faipari lexikonban, szerepel viszont itt a széldeszka. Így: „a rönk középvonalától a legna­gyobb távolságra levő két szélső deszka. A bőrdeszka olyan faipari termék, amely a szél­deszkának egy gyengébb minőségű változata, 50 Kiszorulóban levő faipari műszavaink

Next

/
Oldalképek
Tartalom