Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Varga László: Repülők a Mátra léterében

Ezt a véleményét azután a gyöngyösi propagan­da — fél szemmel ismét csak Gyöngyös jövőjére és a Mátrára gondolva — ki is használta, és min­den illetékes helyen hangoztatták, hogy anyagi tá­mogatást kapjanak. Ennék azután később meg is lett az eredménye. Legelső mindenesetre a nem­zetközi kapcsolatok kiszélesítése. 1936. május 24- én Intemacionale Studen Komission Motorlozen Flug, azaz a motomélküli repülés nemzetközi rep­rezentánsai a Mátra-Házán tartották ez évi gyű­lésüket. 6. Rekordok Pipishegyen. Gyöngyösi repülő Egyiptomnak Ezekben az években, amikor a gyöngyösi repülés a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, a helyiek kitűnő eredményeket érnek el. Kezdjük ta­lán a rekordokkal. Az 1929-es oktatási év első gyön­gyösi eresztése Molnár Árpád 1932-ben állította fel II. hó 29-én, 2 óra 19 perccel. Még ez év IX. hó 12-én, 6 óra 3 percre növelte a magasban való tar­tózkodás idejét. Ezzel az eredményével nemzetközi viszonylatban a negyedik helyet sikerült megsze­reznie. De nem sokáig birtokolhatta ezt az előkelő helyet. A Farkashegyi pilóták egyik legjobbja Ke- lényi László egy 7 órás rekordot állított fel. Persze Molnár sem hagyta magát. A fényesen sikerült gyöngyösi repülőnap hatására 1933. VI. 28-án az új magyar időtartamrekord már 10 óra 2 perc. Ma­gassági rekordot szintén gyöngyösi pilóta tartotta és szintén Molnár Árpád személyében. Ennek el­érésére nemcsak a farkashegyi repülő, de a Mátra 1040 méteres magassága is inspirálta őket. S az eredmény nem maradt el. 1933. VI. 26-án, Molnár Árpád 1139 méter magasra emelte a gépét, a gyön­gyösi építők büszkeségét, a Gyöngyösi 33-at. En­nél a magasságnál 1933-ban még értek el jobb eredményt 1210 métert, de miután az országos re­kordot 10 százalékkal nem haladta meg, így a re­kordszabályzat szerint nem számított új rekord- magasságnak. Eközben persze sokszor megstruccol- ták a kedves üdülőket is, míg a vicc vége egy fán való kikötés lett egy összetört géppel és egy sérült repülővel. A szakemberek, így Bartha mérnök a gyöngyösi repülők szakvezetője szerint a Gyön­gyös 33-tól azt várják, hogy 1500 méteres magas­ságig jutnak fel vele (csak összehasonlításként ér­demes megemlíteni, hogy ekkor a magassági vi­lágrekord 2600 méter.). A magasság mellett távol­sági rekord meghódítására is gondolnak. Ennek nagyságát 50 kilométerben határozzák meg a ma­guk számára. Ennek világrekordja 1933-ban 265 ki­lométer, amit a viharrepülés alkalmával lezuhant német Grönhof állított fel. De nemcsak a rekor­dokkal szereztek maguknak elismerést a gyöngyösi­ek, hanem a vitorlázó repülőgépekkel is. Leghíre­sebb gépük a Gyöngyös 33 megtervezésében Jan­kának volt döntő szerepe. A gép oly sikeres volt, hogy Molnár Árpád országos, sőt világhírűvé vált rekordjait ezzel a géppel érte el. A szorgalmas építőmunka eredménye: 1933-ban az országban csak egyetlen egyesületnek van több gépe, mint nekik. A budaörsieknek összesen 12 különböző sikló és vitorlázó gép. őket követik a gyöngyösiek, 5 gépből álló repülőparkjukkal, míg a budapesti MÁV Aeronak 3, a kaposvári Saseronak 3, a cser­készeknek 3 és az esztergomiaknak 2 gépük volt. A gyöngyösiek gépállománya egy kivételével ere­deti gyöngyösi gyártmány, melyek közül 2 sikló­gép a német Zögling-rendszer szerint készült. A vitorlázógépek közül egy a német Hols der Teufel- rendszer szerint szintén saját készítmény, míg a Professor-típusú gépet a légügyi hivataltól kapták ajándékba, végül a Budapesti Nemzetközi Vásáron is kiállított Gyöngyös nevű gépet Janka Zoltán gyöngyösi gépészmérnök eredeti tervei szerint és a légügyi hivatal előzetes felülbírálása alapján épí­tették meg szintén a gyöngyösi repülők. Építettek ezen felül egy gépet a cserkészek számára is. A Professorral azonban alaposan megjárták, ugyanis motorvezetés során számytörést szenvedett, de pi­lótája, Molnár Árpád ejtőernyővel baj nélkül föld­re ereszkedett. Később azután még több gépet is építettek nemcsak belföldre, de külföldre is. A 30- as évek végefelé pedig már Szabó Gyula szerint „állományunkban 8—10 gép volt, de gyártottunk gépet budapesti cserkészeknek, móvistáknak, szol­nokiaknak. Készítettünk Egyiptomnak két iskola- és egy vitorlázógépet. Majd Győrben „Rubik” nevű mérnök megirigyelte tényekedésünket, mai napig is gyárt gépeket, de már a modemeket alumí­niumból”. Különösen sok elismerést és nemzetközi nevet szerzett nekik a kairói „Aero Club d’Egypte” ré­szére készült vitorlázógépük. A gépek készítésében Bartha és Janka mérnökök gyöngyösi kézművesek és a repülés fanatikusai vettek részt: Molnár Ár­pád, Grünnfeld Elemér, Hegyi Dániel, id. Kol- mann Ödön, Molnár Lajos, Lukács Dezső, Nye- mecz Pál. Az élet persze a magyar repülésben sem állt meg. 1936-ban már 25 egyesület működött Ma­gyarországon, és ezek tulajdonában 86 gép volt. Ekkor már a gyöngyösi pilóták az újonnan alakult egyesületekben oktatják a leendő repülőnemzedé­ket. Molnár Árpád például Nagyváradon oktat na­gyon eredményesen. A gyöngyösi pilóták száma ekkor már jelentős, mintegy 40—50 fő és sok — nagyon sok az érdeklődő középiskolás diák, be­kapcsolódnak a repülésbe a gyöngyösi és egri, hat­vani cserkészek is, egyszóval mire a háború véget vet a békés fejlődésnek a repülés népszerű és so­kak által űzhető sporttá válik Heves megyében. A polgári repülés álma Az 1918. évi légiposta magyarországi megszerve­zése érintette Egert és Gyöngyöst is. Sajnos a tria­noni béke egyes cikkelyei a magyarországi repülés, az 1918. évi, 1919. és 1920. évi elképzelések felszá­molásához vezettek. A polgári légiforgalom meg­szervezéséről egy ideig csak álmodni lehetett, de a gyöngyösiek az álmodozásban is merésznek bizo­nyultak. Ezeknek az álmoknak a megvalósítására az 1930-as években már halvány reményeik is le­hettek. Ugyanis 1932. augusztus 1-én megindult a Budapest—Miskolc közötti légipostajárat. így újból felmerült a kérdés: Mi lenne, ha Gyöngyöst is be­kapcsolnák a légiforgalomba, sőt a személyi forga­lomba is. így nem véletlen, hogy a nagyralátó dr. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom