Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Dr. Czenkár Béla: A sebészet múltja és jelene Egerben
Béla, kórházunk egykori osztályvezető főorvosa és dr. Soós Imre levéltáros kellő részletességgel tárgyalta. Az 1950-ig terjedő időszakot ennek alapján ismerhetjük meg. Az Irgalmas Kórház A volt Irgalmas Kórházat 1726-ban Erdődy Gábor egri püspök alapította. Az alapkőletételre 1727- ben, az ünnepélyes megnyitásra 1728 decemberében került sor. A megnyitás után ápolt 10 beteg kezelését a püspök az Irgalmas rendre bízta. Természetesen ekkor még nem alakultak ki a mai értelemben vett kórházi osztályok, így önálló sebészet sem létezett. Jellemző adat, hogy a kórház indításához szükséges eszközöket 60 Ft-ért vásárolták meg, a gyógyszertár felszerelésére pedig 1000 Ft állt rendelkezésre. A kórház a későbbi években új szárnyakkal bővült. Levéltári adatok alapján megállapítható, hogy a 18. század második felében már 29 ágy állt a betegek rendelkezésére és a kórtermek száma kettő. 1769-ben az egri Irgalmas Kórházban összesen 454 beteget kezeltek. Ismeretesek ezek diagnózisai is; szép számmal szerepelnek egyértelműen sebészi betegségek. így üszkösödés, tályog, idült fekély miatt 21, törés és ficam miatt 10 beteg állt ápolás alatt. A leírt időszakban a 29 beteget 24 szerzetes ápolta, ill. ezek egy része adománygyűjtő és a betegekkel már nem foglalkozó elaggott pap volt. A szolgaszemélyzet 12 főből állt. A Helytartótanács e létszámot sokallta, elegendőnek tartott egyetlen áldozópapot és 10 betegápoló testvért. Mai szemmel is etikus utasítást adott azonban arra, hogy súlyos betegek felvételét visszautasítani nem szabad. Elrendelte, hogy a kórházban legalább 2 terem legyen a súlyos, ill. a lábadozó betegek részére. Ajánlatosnak tartotta a ragályosok elkülönítését is. II. József, aki 1784-ben személyesen is meglátogatta az Irgalmas Kórházat, megelégedése jeléül megajándékozta a szerzeteseket. • A XIX. század első felében az említett ágyszám még mindig változatlan, de a század második felére már némi bővülés mutatkozott. Ekkor 8 elmebeteget ápoltak, a szervi betegségek ágyszáma pedig 36-ra emelkedett. A mai értelemben vett osztályok azonban még mindig nem alakultak ki. A kórház dr. Dobrányi Ignác vezetésével egységként működött, de a sebészeti betegeket 1844-től, a bécsi egyetemen chyrurgusi képesítést szerzett rendtag, Öhlknecht Apollon látta el 1875-ben bekövetkezett haláláig. 1872-ben a műtétekhez 3 láda műszert vásároltak. 1881-ből származó leírás szerint az ágyakban lószőrrel töltött matracok, térítők és vánkosok vannak, az egyetlen nagy kórteremben pedig oltár és oltárkép. A mellette lévő két szoba egyike ruhatár, a másik lakószoba. A fehérnemű-állományt az alábbi adatok jellemzik: 145 db lepedő, 82 vánkoshaj, 67 nyári köntös, 40 pokróc, 81 ing. 1894-re a szervi betegek rendelkezésére álló ágyak száma 32-re csökkent. Az 1900-as évek elején indult a kórház jelentős fejlődésnek, és alakult ki az Irgalmas Kórház tömbjének mai képe. 1909 októberében nyitotta meg kapuit a kibővített kórház, amely országos viszonylatban is korszerű és az egészségügyi követelményeknek megfelelő. A költségek 800 000 koronát emésztettek fel. Ekkor épült fel az első műtő, amelynek felszerelése 5000 koronába került. Mellette alakították ki a sterilizálót és ezzel az asepsis is bevonult a kórházunkba. A mai Markhot Ferencz utca felé néző szárny első emeletén nyitották meg a 30 ágyas sebészeti osztályt. Vezetője dr. Horváth Géza, aki 1909-től 1936-ban bekövetkezett haláláig működött a kórházban. Az épületet légfűtéssel és vízvezetékkel látták el, fürdőszobákat és modern WC-t létesítettek. 1913-ban 120 szomatikus (szervi) és 360 elmeágyról olvasható jelentés és az ápolt betegek száma 1065. Az ambuláns betegforgalom ennek közel hatszorosa. Dr. Horváth Géza sebész főorvos kezdeményezésére 1920-ban szerelik fel az Irgalmas Kórházban az első röntgenkészüléket, melynek megvásárlására magántársaság alakult. 1926-ban a népjóléti és munkaügyi miniszter az intézménynek közkórházi jelleget adott. A sebészeti ágyak száma ekkor 24, a szemészeté 10, a női osztályé 25. Utóbbi nem egyértelműen nőgyógyászati osztály, mert a sebészeten operált nőket is itt ápolták. Az emeleti részre ugyanis nőbeteget nem lehetett helyezni, mert ott az ápolást a rendi noviciusok végezték. 1932-ig ismeretlen fogalom a másodorvos. Az összes orvosi funkciót a főorvosoknak kellett ellátni, holott ebben az évben már 1011 sebészeti műtét történt. Az ambuláns betegforgalom 612. Ez évben végezte dr. Horváth Géza sebész főorvos kórházunkban az első szívműtétet, aki a késsel okozott szívsérülést összevarrta. 1934. okt. 21-én ünnepelte a kórház Horváth főorvos 25 éves jubileumát. Ez idő alatt 15 000 műtétet végzett és a jubileum alkalmából emléktáblát helyeztek el működésének színterén, a műtőben. 1936-ban bekövetkezett halála után utóda dr. Poll- ner (Petry) Kálmán lett; az alorvos ekkor dr. Fo- garasi N. Jácint. 1947-ben a felszabadulás után, a kórház akkori igazgatója, dr. Bédi István tervezetet nyújtott be a városi Mérnöki Hivatalhoz, amelyben a kórház területén, a patak partján nyitandó új utca vonalában modern tömbszárny felépítését javasolta. Ezekben az években dr. Járányi János, majd dr. Heissler Donát dolgozott még a sebészeten. Midőn 1949-ben dr. Petry Kálmán sebész főorvos nyugalomba vonult, dr. Gábory József vette át a sebészet vezetését. Az ezt követő években, az önálló traumatológiai osztály kialakítása miatt, a sebészeti ágyak száma 40-re csökkent. A sebészettel egy szinten helyezkedett el a baleseti osztály is, amellyel közös műtője volt. Váltakozó napokon a sebészet, ill. a traumatológia operált. Az évenként végzett műtétek száma a 60-as években 700 körül mozgott, amely a 70-es években 110—1200- ra emelkedett. Dr. Gábory Józsefet, 1—2 évig tartó átmeneti időszak után dr. Tóth József sebész főorvos követte. 1959. nov. 16-án lépett munkába és 1977. dec. 16-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be az osztály36
