Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Bolykiné Fogarasi Klára: Képversek az 1920-as évek irodalmából

$22

TRISTAN TZARA

. MZ/. -v. £

SS.

fi/lí,

.4^^'

■■ nW *

i f.

^«•rXt l* ptMtmtfi diJl*f-’f?

bejátszanak, hanem tökéletes összhangban vannak, szétválaszthatatlan asszociációs sorban hatnak: nő — béke (termékenység): a lét állandóságát teremtik meg (most veszélyeztetett, „megsebzett”!); a vízsugár, s a föl-fölbukkanó emlékek zsongása — az emberi lét pillanatnyiságára is utalnak. Végül előttünk a tenger, mint az élet folytonosságának egyik nélkülözhetetlen eleme, ahová az élők megfordíthatatlan törvény szerint aláhullnak.

A képi kompozíció belső rendjének megfelelően, a forma fönt nyitott (a C vonalvezetése és a madár kecses szárnyformája révén); a vízsugarak fölfelé iramodnak, szökell nek ugyan, de végül is lefelé irányulóak; míg a látvány harmadik eleme az

előzőekhez képest kiszélesedő, önmagába záródó (tartalmi jelentésének megfelelően) a tenger öröktől fogva létező állandóságát szimbolizálja.

Egy évvel Apollinaire Calligrammes-jainak megjelenése után, 1919-ben jelentek meg Marinetti képversei: A szavak futurista szabadságban címmel. Ű is szűknek érzi a hagyományos vers határait, s változtat a mondatszerkezeten, tipográfián, a betűkön, a sorokon; az interpunkció helyett matematikai és zenei jeleket alkalmaz. Az élet harsány színeit, hangjait, komplexitását akarja becsempészni a versibe. Apollinaire áttekinthető, tematikus verseivel szemben, itt az összevisszaság dominál, lényegében tehát dadaista célokat követ.

16