Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Bolykiné Fogarasi Klára: Képversek az 1920-as évek irodalmából
YlYX Y Y *U r y r Y k ä Y Y Y Y V Látom mediant^ C^/tőcláj virádzo szátok marey£ A a we ANETTE LÓRIÉ MIA i U saStte YETTE hoi vagytok °i<ju lányok DE Üt e , jajgató Jzökokút mellett ez » galamb i* ríva repked y*aó\ ,»->ai^ or 'p V %. X W ^ 'i*. ^ O? ’.ti •>*. •«í'.O+J- < ^•A^SZ,n^vVV <’L ’ÄaX K(fcn a |1((te[])enVíi<^''* A dadaista Tzara is többféle típusú képi verssel próbálkozik. Különböző nagyságú, vastagságú, típusú nyomdai betűkből épül a vers, s így a tipográfiával szinte akusztikai hatásokat ér el. Máskor változatos térbeli elhelyezéssel, izgalmas grafikai alkotás születik; vagy: a lármazenét képileg megjelenítő betétet illeszt a versbe. Hasábok, keretezés, számok, nyilak — tehát lírán kívüli elemek — alkalmazásával minden hagyománynak hadat üzen. Egyetlen figurális, kézírásos képverse képileg izgalmas megoldású. A műfaji határok végső eltörlésére, felszámolására az irodalmon belül is akad példa. Ennek talán legszélsőségesebb kísérlete Nagy Pál Monoló- giuma (a Párizsi Magyar Műhely kiadásában jelent meg). Fejezetenként váltja egymást a próza, dráma, vers; belső monológok, néma tűnődések (pusztán nyomdai jelekkel megjelenítve); különböző nyelvű szövegek; tudományos, történelmi részletök; lexikoncímszavak; szóösszetételek, szóláncok; összefüggéstelen kultúrtörténeti adatok stb. Ez lényegében a XX. századi civilizáció torz tükre, tér, idő, kultúra, a műalkotás és alkotás céltalanságának bizonyítása. Ezt tartalmilag és formailag minden „rétegében” kinyilvánítja (számozatlan oldalak, utolsó lapjai fejjel lefelé szedve — vagyis a kötet megfordítva, ismét elölről olvasandó). A mű tehát formailag végtelen. Természetesen a régebbi irodalomban is bőven akad példa a játék, rejtvényszerűség lehetőségeinek kiaknázására (rejtjelezés, végtelen számú olvasat vagy az óind irodalomban más-más olvasatban más-más cselekmény reprodukálható stb.). De ezek éppen a tartalmi gazdagodást szolgálják. A külső formát, a konvencionális tipográfiát az expresszionisták tördelik szét. Függőleges, ferde, hajlított irányban futnak a sorok. Az írás külső képe is részt vesz a disszonanciakeltésben, az érzelmek kivetítésében. A legszélsőségesebb formabontást a dadaizmus hajtja végre. A színpadon egyszerre több költő (3—7 is!) szavalja versét — esetleg több nyelven; sőt kitalálják a mozgó verset: a szöveget panto- mimszerű mozdulatokkal kísérik. Magyarországon a MA, Kassák aktivista művészeti és társadalmi folyóirata az, amely az új művészet szellemében létrejött alkotásokat kiadja. Érdeklődése az irodalom és képzőművészetiránt a legerősebb, de sok művészetelméleti írást ad közre, amelyek az avantgárd előzményeiről, az egyes izmusokról adnak elemző-átfogó képet. Az elvek tisztázását központi feladatának érzi, hasonlóan a szimbolizmus óta fölbukkanó többi nyugat-európai folyóirathoz (Revue Blanche, Revue Wagnerienne, Der Blaue Reiter, Sturm). A MA is mindent elkövet, hogy hozzásegítse olvasóit ahhoz, hogy gondolkodásmódjuk is fölzárkózzon, lépést tartson a korral. Világirodalmi tájékozódása gyors és messzire tekintő. Rimbaud, Max Jacob, Eluard, Apollinaire, Cocteau, Tzara, Picabia, de Gorkij, Strindberg és Whitman művei is olvashatók a folyóiratban; Picasso,,Uitz rajzai, Bartók kottái, Léger elméleti írásai is megjelennek, s azonnal tudósítanak Rosa Luxemburg, Lenin, Ady haláláról stb. *4. YvoUak ^ 17